Aki emlékszik még a valaha szebb korokat is megélt Irrational Gamesre (remélem, hogy igen, hiszen máskülönben nem létezne sem a Bioshock, sem pedig a Tribes), az biztosan értesült arról, hogy a 2014-ben bezárt stúdió a trendeknek megfeleően a Kickstarteren próbált szerencsét. Sajna az elmúlt időszakban rendre bebizonyosodik, hogy hiába az ígéretes koncepció vagy a tervek és a látványvilág, nem mindig sikerül a belengetett hangulatú játékot elkészíteni - hol financiális (Verona, vki?) hol pedig a megjelenés utáni valós tartalom feketíti be a közösségi finanszírozás értékeit.

Nos, a The Molasses Flood néven verbuválódott csapat kezdésnek egy rogue-lite (mi más) indie túlélőszimulátort fialtatott meg a közösséggel, amely érdekes látványvilágával, és procedurális, folyton változó környezeti hatásaival igyekszik álmatlan éjszakákat okozni az erre fogékony „ifjú mormotáknak”. A Flame in the Flood egy óriási folyón és annak Mississippit idéző partszakaszán játszódik, amelynek inspirációs forrásaiként a srácok bőségesen beletúrtak az Everglades nemzeti park, vagy Luisiana természeti kincseit rejtő bőségkosarába is, mert a játék lényegi rogue-like szerű túlélésmechanikájához elengedhetetlen volt a zord, gyakran könyörtelen vadon megteremtése.

A történetmesélés nem szekvenciális, így gyakorlatilag nincs intró, sem bevezetés, "in medias res" kapásból a tábortűz mellől felpattanva kell a tettek mezejére lépni. Névtelen hősünk, a baltával faragott arcú Scout és hűséges négylábúja, Aesop már az első pillanattól kezdve az életéért harcol - nincs élelem, se tiszta víz, se a hideg elől védő öltözet, így gyakorlatilag minden a ki mit talál, övé elven működik. Az eső elől szinte bármi menedéket ad, amelybe - akár négylábon kúszva - be lehet jutni, éteknek pedig akár a moha, az elhagyott konzervek, vagy a halászkunyhó feltört hűtőládájában talált csali is megteszi. Mint ahogy minden magára valamit is adó rogue-like játékban, a Flame in the Floodban is a crafting lesz a rendszer hajtómotorja - az összeszedett, ellopott vagy véletlenül talált eszközök, szerszámok segítségével a rendelkezésre álló nyersanyagokból szinte mindenfélét barkácsolhatunk magunknak, amely valamilyen módon hozzájárul az életerőnk, biztonságunk, és alap szükségleteink kielégítéséhez.

Nincs friss vized? Nincs más dolgod, mint találni néhány tisztítókapszulát vagy szenet és egy flaskát, amelyből némi plusz nyersanyag mellett árán akár ivóvizet is készíthetsz magadnak - vagy a penge, esetleg éles fém szerszám, amelyhez elég néhány jó erős ágat keresni és máris kész a vaddisznótámadás elleni hatékony fegyver. Süvít a szél és ömlik az eső? Jó fedezéknek egy elhagyott templom, vagy hippibusz roncs is megteszi valamelyik szigeten, de nem árt hozzá egy vízhatlan kabát sem, amelyet akár műanyag fóliából is elkészíthetsz magadnak. Megmart a kígyó? Mérgesgombát ettél ? Akkor bizony ketyeg az óra, és ha csak nem találsz valami antibiotikumot, vagy gyógyírt valahol, a templom sem véd meg a jó öreg kaszástól. A komfortérzetet, életerőt számos dolog erősítheti, vagy épp gyengítheti: mindennek megvan az ellenszere, a kérdés csupán az, vajon idő előtt megtaláljuk-e...

Minden csak a szerencsés véletlen vagy szerencsétlenség kérdése, hiszen a kikötésre váró szigetek a játék elindításakor random legenerálódva akár a halálodat, de a túlélésedet is jelenthetik - nem beszélve a döntés súlyáról, amit neked kell meghoznod. A folyó sodrása ugyanis nem engedi, hogy mindenhol kiköss, ráadásul az is megfontolandó, hogy merra hajózz tovább: az erdőbe, ahol jó eséllyel találsz élelmet, de a vadak keserítik meg az életed? Vagy egy rozoga ház, ami ugyan biztonságot nyújt a zord időjárás ellen, de semmi mást? Vagy a kikötőt, ahol megjavíthatod az életet jelentő tutajod ? Nehéz döntés. Főleg, hogy a rozoga teknőt ugyan ki lehet pofozni, ám a végletegig az sem javítható: hiába az igyekezet, hogy a sodrásnak ellenálló kósza sziklákat, vagy a vízen úszó roncsokat, farönköket és egyéb csúfságokat elkerüldd, az emberi faktorral is számolni kell - a fáradt és kimerült Scout reflexei híján előbb-utóbb már nem tud minden elől kitérni.

A vég kezdete ugyanolyan baljós, mint a sztori maga: a fő hajtóerő, a túlélés csak ideig-óráig hatékony mentsvár a pusztulással szemben - ám ahogy amortizálódik a karakter, úgy teljesedik ki a gonosz hahótázó árnya is a kalandor felett és a legváltozatosabb események formájában rajzolja ki a game over feliratot a képernyőre. Folytatási lehetőség nincs, a kalandot mindig ugyanúgy a tábortűztől kezdjük, ám minden újrajátszáskor egy teljesen ismeretlen és új kihívásokat rejtő világ tárul majd a szemünk elé - hála a random generált világban rejlő lehetőségeknek.

Az egyébként világosan látszik, hogy a fejlesztő srácok alaposan körbejárták a túlélő témát, mert elég életszerűen működnek az alapvető farkastörvények a vadonban. Az állatokkal való viaskodás például kimeríti a karaktert, amit alvással, vagy étkezéssel lehet leginkább pótolni - de nem spájzolhatunk be több hétnyi felszerelést, mert a hátizsákunk, vagy a tutaj inventory-ja véges. Igaz, Aesop, a kutyus nagyon sokmindenben segít (ő is tud cipelni néhány dolgot, jelzi az ellenséget és előre felderít), de az étel idővel megromlik (hacsak nem gondoskodunk a tartósításról), a tüzifánk elfogy, és az alapanyagokból is kifogyunk. Elsőre feltehetően senki nem lesz Bear Grylls, de másodszori-harmadszori nekifutásra ki lehet azért annyira tapasztalni a játékot, hogy a sok szivatós helyzet mellett az igazi szépségeket is meglásd a Flame in the Floodban.

Hiába az egyszerűnek ható, kissé elnagyolt ecsetvonásokat felvonultató látványvilág, a környezeti hatások, a vadon hangjai, vagy a zubogó vízgörgeteg mellett felcsendülő klasszikus déli folk rock, illetve Chuck Ragan atommód betalált és a stílushoz passzoló bluegrass dallamai hallatán idővel előbújnak a a játék sajátos, az átlag rogue-like zsánertől eltérő pozitívumai is, amelyek remek mázzal vonják be a Flame in the Flood-ot, pedig a belső tartalomnak két komoly problémája is akad. Az első maga a trial & error-szerű játékmenet: nincs valós tutorial, a játékos egyből a mélyvízben landol, és a random generált lehetőségek egy adott balszerencsés kombinációjával a totális bukás már a játék kezdetekor garantált - nem csak a szigetek előfordulása, hanem a kontent is random generált és néha úgy érződik, totálisan teljesíthetetlen kalanddal állunk szemben. Ez már egy-két próbálkozást követően frusztrációt okoz (nem, ez nem a Dark Souls, ez egy rogue-like túlélés menedzsmentben nem biztos, hogy jó irány), ami rövid úton a delete-hez vezet.

A másik probléma a crafting rendszert sújtja: bő egy óra, amíg az alap felépítését elsajátítod, picit kusza a navigálás, logikátlan a felépítés és sok információ egyszerűen nem ott van, ahol lennie kellene. ezzel nehézséget okozva pl. a tárgyak összehasonlításának. De ha kitartó vagy, és hajlandó vagy háromszor-négyszer is nekifutni, mire talán kapsz egy olyan scenariót, amelyben már élvezetes a játék, akkor mint írtam fentebb - megpillantod majd a Flame in the Flood szépségeit is.

Nem biztos, hogy a Flame in the Flood alkalmas első rogue-like alapnyagnak: (a Don't Starve-el ellentétben pl.) kicsit kusza a rendszere, egyenletlen és kiegyensúlyozatlan a játékmenete és mindemellett még néhány apró baki is előfordul benne, de edzettebb és főként a kitartóbb túlélők biztosan ráharapnak majd az ex-Irrational srácok játékára. Első Kickstarteres kampánynak talán picit kevésbé jól sikerült, de az irányvonal megfelelő - kis türelemmel remek játék lehetne, így - szépsége ellenére - a középmezőnynél tovább most nem igazán jutott.

***Flame in the Flood | XO (tesztelt), PC

Fejlesztő: The Molasses Flood | Roguelike, survival | UE4 | Kickstarter***