Mario + Rabbids Kingdom BattleTeszt

Nintendo + Ubisoft. Mario + XCOM. Ha léteznek valószínűtlen párosítások a videojáték-világban, akkor ezek mindenképpen azok. Hiába azonban a brutális franchise-osítás és a futószalagon gyártott open world játékok, mégsem állíthatjuk a Ubisoftról, hogy ne rukkolnának elő időnként valami meglepő, kísérletező újdonsággal - márpedig most újból megtették, egybeolvasztva a Mario és a Raving Rabbids univerzumot. Őrült ötlet? Az, még ezeknél a tökfilkó nyulaknál is őrültebb. Megérte? Abszolút! Olyannyira, hogy akár még azt is mondhatnánk: miért nem jutott eszébe ez valakinek előbb?

Ahol az őrült nyulak felbukkannak, ott mindig káosz terem, így igazából nem is igényel komolyabb magyarázatot, hogy miért néz ki úgy az egyik Rabbid, mint Peach, meg hogy egyáltalán mit keres mindenki Mushroom Kingdomban - legyen elég annyi, hogy egy SupaMerge névre hallgató kütyü okoz némi galibát, amely képes két tárgyat egyesíteni. Van tehát mit helyretenni, ebben pedig neked kell segíteni Marióéknak, megtisztítva a királyságot a különös inváziótól, melyet Bowser Jr. próbál kihasználni.

Nem véletlenül használtam az invázió szót: a Mario + Rabbids tényleg az XCOM-szériát juttatja az eszünkbe, hiszen a játék magját itt is a körökre osztott harcok képezik. Adott egy csatatér, mely egy képzeletbeli négyzetrácson helyezkedik el: ezen lépkedhetsz felváltva a karakterekkel - először a te csapatod jön, majd az ellenfélé. A stratégiázást leginkább három elem biztosítja: a fedezékek, a távolságok és a különleges képességek - ezek okos használatával és kombinációjával kell megoldanod az egyes pályákat. Igen, megoldanod, a feladat ugyanis nem minden esetben az ellenfelek szimpla legyőzése.

A négyzetrácsos felosztás lényege, hogy minden karakternek van egy "hatótávolsága", vagyis hogy milyen messzire tud mozogni, illetve hogy milyen távolságra tud támadni, valamint képességeket használni. A csaták ennek megfelelően sakkjátszmaszerűen zajlanak, ahol jellemzően körökre előre meg kell tervezned, hogy mit szeretnél csinálni, hiszen ha egyszerűen csak lerohanod az ellenfelet, abból ritkán sül ki győzelem. Szerencsére nagyban segítenek a fedezékek, amik mögé bújva megvédheted hőseidet - az ellenfelek persze mindig azon lesznek, hogy különféle trükkökkel az oldaladba vagy mögéd kerüljenek. Lényeg a lényeg, egy támadás sikerességének háromfajta valószínűsége lehet: 0, 50 vagy 100%, attól függően, hogy milyen és mekkora fedezék van a két harcoló karakter között.

Veterán XCOM-osoknak nevetségesen hathat ez a leegyszerűsített 0-50-100-as rendszer, mégsem érdemes azonban ennyi alapján leírni. Egyrészt mert legalább nem kell idegesítened magadat azon, hogy a retardált Rabbid Luigi miért nem képes arconlőni a másikat két lépés távolságból. Másrészt pedig mert bőven vannak olyan játékelemek, amik kompenzálják a fedezékrendszer egyszerűségét. A mozgáson például sokkal nagyobb hangsúly van, mint magukon a támadásokon. Ha a közelben van egy ellenfél, akkor a Dash segítségével már mozgás közben megsebezheted, megcibálva kicsit a bajszát, ami még inkább meghálálja az ügyes helyezkedést. De ott van a Team Jump is, amivel nagyobb távolságra juthatsz, elrugaszkodva egy társadról, amire aztán képességek is épülnek - Mario például stílszerűen az ellenfelek fejére ugorva is képes ilyen módon sebzést okozni. És akkor még nem is beszéltem a különféle egyedi képességekről, melyek még több hasonló kombót tesznek lehetővé - egy komplett képességfa szerepel a játékban, vagyis folyamatosan újabb és újabb skilleket nyithatsz meg a hőseidnek az idő előrehaladtával.

A karakterekkel történő kreatív kombózás csak az egyik fele a Mario + Rabbids zsenialitásának, az igazi tízpontos húzás itt a harcok során kapott szabadság. Alapvetően mindegyik hőssel három dolgot csinálhatsz egy körben: léphetsz, támadhatsz, illetve használhatod valamelyik speciális képességet. Ám a trükk az egészben az, hogy ezeket bármilyen, de tényleg bármilyen sorrendben megteheted! Belépsz Rabbid Peach-csel a fedezék mögé. Jön Mario, és Team Jumppal átugrik a túloldalra, egyenesen az ellenfél fejére, majd egy kritikus támadással kilövi azt a fedezék mögül. Jön Rabbid Luigi, aki Dash-sel megsebzi az egyik Smashert. Majd vissza Marióra, aki bekapcsolja a Hero Sightot, amivel automatikusan megsebez egy ellenfelet, ha az lépne. Vissza Luigira, aki megtámadja az egyik Smashert, amely automatikusan lép, ha meglövik. Mario automatikus képessége azonban ezt megállítja, amint megmozdul. Végül pedig vissza Rabbid Peach-re, aki előbb leszedi a Smasher maradék életpontját, majd használja a képességét, amivel pajzsot rak maga köré. Talán bonyolultan hangzik, de egyrészt tényleg szuper mélységet és kombinációs lehetőségeket ad mindez a játéknak, másrészt pedig az egyszerű kezelésnek, az átlátható interfésznek és a könnyű tanulhatóságnak köszönhetően nagyon gyorsan elsajátítható az egész.

A Mario + Rabbids nemcsak a kombók miatt nem válik unalmassá, hanem azért sem, mert folyamatosan meg tud újulni. Fokozatosan kapod például az új ellenfeleket, melyek ellen újra kell gondolnod a korábban már bevált stratégiákat. De a pályadizájn is tele van szuper megoldásokkal - a csöveken keresztül történő közlekedés pedig tovább mélyíti a mozgásban rejlő lehetőségeket. Az eszköztár is szépen, fokozatosan bővül az idő előrehaladtával - nemcsak a már említett fejlődés és képességfa miatt, hanem mert a kezdeti három karakterhez további öt csatlakozik a későbbiekben (természetesen mindenkinek más a specialitása, Luigi például sniper!), mint ahogy a fegyverekből is lehet mindig újabbat vásárolni a megszerzett Coinokból. Mind a játékmenet, mint pedig a lehetőségeid folyamatosan mélyülnek tehát a végigjátszás során, szépen, egyenletesen, ami miatt tényleg úgy érzed, hogy rendre új impulzusok érnek.

Ja igen, azt még nem is említettem, hogy a Mario + Rabbids igazából sokkal több, mint harcok egymásutánja, ha esetleg hiányolnál még egy kis extra változatosságot. Maga a játék egy központi helyszínből, illetve négy igen terjedelmes, összefüggő pályarészekből álló világból áll, melyek ugyan viszonylag lineárisak, ám rengeteg gyűjtögetnivaló van rajtuk. Amikor tehát éppen nem harcolsz, akkor ládákat és egyéb titkokat fogsz keresgélni, de rengeteg apró, ám annál szórakoztatóbb puzzle-szekvenciát is elszórtak a játékban a fejlesztők. Hiába teszik ki tehát a végigjátszás túlnyomó részét a harcok, a fejezetenkénti két-három csata közé ékelt felfedezés és gyűjtögetés megadják azt a fajta egyensúlyt, ami miatt túlzás nélkül letehetetlen a cucc - ha megunsz valamit, mindig van más tennivaló.

Utóbbi már csak azért is igaz, mert egy-egy világ teljesítését követően egy rakás extra tartalom nyílik meg. Az új képességeknek hála például eljuthatsz olyan pályarészekre, melyek korábban megközelíthetetlenek voltak, tovább folytatva a gyűjtögetést. De ott vannak az extra kihívások és a kooperatív pályák, melyek szintén alaposan kitolják a játékidőt, ha tehát te a maximalista, "mindent összegyűjtök és megcsinálok" fajtába tartozol, lesz bőven tennivalód.

Játékként tehát nem túlzás azt mondani, hogy kiemelkedő a Mario + Rabbids, az pedig már csak hab a tortán, hogy élmény szinten is egészen remek alkotás lett. A korábban a The Division alatt dolgozó Snowdrop motor valószínűtlenül jól illeszkedik szuperszínes és szupercuki Mushroom Kingdom képi világához, dioráma-szerű látványvilágot kölcsönözve, aminek megvannak az ámulatba ejtő pillanatai. A zenék is kiválóak, a Rare-legenda Grant Kirkhope mesterien gondolta újra a klasszikus Mario-dallamokat, melyek még inkább feldobják a gyűjtögetést és a kalandozást. A jó hangulatért pedig a kétpercenként elszórt gagek felelnek: amennyire ostobák szerencsétlen nyulak, annyira szerethetőek is egyben, ami nagyban köszönhető a szuper animációknak, valamint a nagyon egyszerű (és a primitívség határát szerencsére még jó oldalról súruló) poénoknak. Meg persze az egész Mario + Rabbids crossovernek, ami tényleg telitalálatnak bizonyult.

Mély és változatos játékmenet, ötletes megoldások, brutál tartalom és hangulatos körítés: nem könnyű fogást találni Mario és az őrült nyulak közös kalandján. És bár mindezek mellett apróságnak tűnhet, azért semmiképp sem szabad elmenni szó nélkül a kisebb technológiai bizonytalanságok mellett: a harcok közben viszonylag gyakran találkozni belassulásokkal (különösen az egészképernyős animációknál), de bóklászás közben is előfordulnak pop-up problémák a grandiózusabb látképeknél. Az élményt szerencsére nem ássák alá - ennél nagyobb baj soha ne legyen.

Egy merész ötletből és egy valószínűtlen párosításból egy egészen kiváló alkotás kerekedett ki. A Mario + Rabbids Kingdom Battle egy óriási bravúr, nem vitás, hiszen olyan formában dolgoz fel egy rétegműfajt, hogy nyugodt szívvel ajánlható bárkinek, ám mégsem adja fel annak mélységeit sem - sőt, egyedi ötletekkel járul hozzá a zsánerhez. Ha nem lennének a logók, akkor simán elhinnénk, hogy ezt a játékot a Nintendo készítette, nem a Ubisoft - ennél nagyobb dicséret pedig aligha létezik.

***Mario + Rabbids Kingdom Battle | Platform: Switch

Kiadó: Ubisoft | Fejlesztő: Ubisoft Paris, Ubisoft Milan***