Slaps and BeansPróbakör

Szinte hihetetlen, hogy Bud és Terence kalandjaiban valaki videojátékos potenciált látott: már csak azért is mert a híres páros leginkább szülőhazájában, a németeknél és nálunk rendelkezik kultusz-pozícióval. Szerencsére a Slaps and Beans Kickstarter kampánya túlhaladta a várakozásokat, és olyan számokat produkált, ahonnan nem volt megállás: a Trinity Team és Buddy Productions duójának véghez kellett vinni a távolról lehetetlennek tűnő vállalást. A Slaps and Beans pixelorgiája, feszes beat 'em up ígérete pedig most karácsony előtt valósággá vált. Az Early Access változat begurult buggyjával a tesztlaborba, mi pedig stílszerűen szilveszter utánra, az újévi ébredezés pillanataira időzítettük az élménybeszámolónkat.

Az első indításnál egyfajta hitetlenkedő érzés uralkodik el az emberen: a Slaps and Beans tényleg itt van, tényleg működik, és élőben jobban néz ki, mint a képeken, vagy a trailereken. És a játékmenet is meglehetősen szórakoztató. A készítők a klasszikus bunyós-haladós árkád élményt próbálták Bud&Terence kalandjaihoz igazítani, és a zsánerkapcsolás tökéletesen működik. Bud a masszív, lassú melák, aki kevesebbet üt egy adott időszeletke alatt, de azok a csapások nagyobbat szólnak. Terence ezzel szemben a gyors-agilis karakter, aki ha kell a pályákon található ugrabugra-mászó feladatokkal is képes megbirkózni. Tehát teljesen hasonló a felállás, mint a filmekben. A mozdulatok pedig minden szempontból autentikusak. Bud speciális nagy-ütésével méreteset kólint a mobok fejére, akik kongó hangeffektus kíséretében dőlnek ki. Terence pedig bepörgetett taslijaival pofonfát növeszt akár a vadnyugat közepén is. Ezek mellett is rengeteg apró animációs geget tartogat majd a bunyó. Az egymás hátán átcsusszanő hőseink, a cintányérként összecsapott csatlósok, az önpofoztatás, vagy épp a dákóval fejbekólintott kisfőnökök úgy implementálják a két nevettető vizuális nyelvezetét a pixelművészet digitális vásznára, hogy az egyszere tisztelgéssé és nagyszerű stílusgyakorlattá is válik. Mindezek mellett a pályákon megy a duma is rendesen. Az akciók előtt és után (és sokszor közben is) vicces dialógusok vezetik fel a cselekményt, ami (dobpergés) kapott tisztességes magyar fordítást is. Nem hittem a szememnek, amikor a menüben megláttam a honosítást - a magyar dumák pedig EGÉSZEN jól követik az eredeti angol forgatókönyvet. (Az látszik, hogy Bud&Terence rajongók csinálhatták a fordítást is, mert egészen autentikusan landolnak a csattanók.)

Eleinte azt hittük, hogy a filmeken csak összefüggéstelen lépdeléssel fog a kampány végighaladni. Tévedtünk - a játék eredeti sztorival bír, ami persze nem hagyja ki a filmek bedolgozását. A buli legelején a vadnyugaton kezdünk, de hamar kiderül ám, hogy csak egy forgatásról van szó, ezek után pedig jön a kalamajka - elrabolják az áhított kedvest és a filmért kiírt gázsit, így jöhetnek sorban a klasszikus mozikhoz tartozó helyszínek. Ráadásul nem csak bunyózni kell, hanem lesz itt lovas üldözés, pisztolypárbaj, buggyverseny és sok más apró finomság. A jelenlegi változatban 12 pálya található, és a készítők további szinteket ígérnek a végleges kiadás elkészültéig. Ezek alapvetően változatosak, mindig van valami egyediség az adott miliőben, de a gameplay alap mechanikája nem sokat fejlődik a játék indulásától. Ez valószínű a fejlesztés utolsó fázisára sem fog változni, így talán már most kimondhatjuk, hogy a Slaps and Beans játékmenete inkább a múltban ragadt, mintsem a progresszíven jövőbe tekintene. A változatosságot a környezettel és a dumákkal tartják fenn a játék fejlesztői, RPG-szerű elemek helyett inkább a múltidézésen van a hangsúly. Persze ez is változhat még a megjelenésig, de annyi már most látszódik, hogy mechanikák tekintetében nem szabad túlságosan előremutató dolgokat várni a játéktól

És van azért más finomítani való is. Bár a grafika hihetetlenül látványos (egyfajta nyüzsgő, mozgalmas Neo-Geo pixel grafikát képzeljetek el, ami méretes HD-televízión is remekül értelmezhető), az egyes animációs fázisok összetettsége és összefűzöttsége olykor megtöri a varázst és bumfordi mozzanatokat varázsol az amúgy makulátlan vizualitásba. Ugyanígy a pályák hangolása, az ellenfelek olykor túlságosan is hosszúra nyújtott áradata, a ritkásan mért checkpoint szisztéma és az ennél fogva kialakuló repetitív pofozkodás is igényelhet még némi finomhangolást. Mindenesetre az a tény, hogy a program itt van és ilyen simasággal működik már most is NAGYON sokat jelenthet egy olyan felvezető kampány után, amely a játék mivoltot háttérbe helyezve nyilvánvalóan a Bud és Terence moziörökségre, valamint a fergeteges látványorgiára próbálta a hangsúlyt helyezni. Apropó látvány, az atmoszféra minden más produkciós téren is hibátlan, ehhez pedig a Kickstarter célok között elért eredeti licenszmuzsikák is vastagon hozzáteszik a magukét!

Még egy nagyon fontos aspektusa lehet a Slaps & Beansnek - jelesül a videojátékokat távolról figyelő, de a színészek irányába célzottan érdeklődő, potenciális játékosok bevonzásáról beszélek. Nos, a Bud&Terence kalandot a gamepad támogatásnak köszönhetően könnyedén felkapja bárki, de lesz 1-2 kihívás, ahol az eseti gamerek esetleg majd a képzettebb játékosok segítségét fogják igényelni. Jelenleg egyébként natív Big Screen Mode nincs, azaz a Steam „konzolosított” formáját nem támogatja egyelőre a játék. Két XO gamepadot viszont anélkül is felismert a program, és indulhatott is a kooperatív pajkoskodás.

Ígéretesnek indult, és az ígéreteit bőkezűen teljesítő árkád mókagyár lett a Slaps and Beansből, amely a forrásanyag ismerete nélkül nyilván nem nyújt annyit, mint a műfaj legjobbjai. Ám a tribute-aspektusával együtt egy nagy húzásnak bizonyulhat. A Slaps and Beansre minden rajongó, és talán maguk a színészek is (Isten nyugosztalja Carlo Pedersolit!) büszkék lehetnek. Az előzetes változatból az látszik, hogy a játék nyilván nem fogja a beat 'em up műfaját újraértelmezni, vagy elemében megrázni. De nyilván nem a következő Treasure csodajátékot vártuk tőle. És ahogy a Bud-Terence páros filmjeitől is pontosan tudjuk, hogy nem a hálivúdi magasművészet képviselői, úgy a Slaps and Beans-t is ebben a viszonyítási rendszerben kell kezelni. Meglátjátok, a játék végleges változata jó példa lesz arra, hogy ugyanaz a pofon századjára is vicces tud lenni!