Forza Horizon 4Teszt

Az első Forza Horizon kritikájában Liquid atyánk nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire jó érzés játszani a programmal. Ezt a szemlélet mit sem változott aztán a sorozat későbbi epizódjaival, és bár a látvány, a tartalom és a hangulat kétévente szintet lépett, mindig a határon éreztük magunkat: vajon hova lehet még fokozni a fesztivált? 2018-ban megérkezett a Forza Horizon 4, amely továbbviszi a hagyományokat, Vivaldi kottájából játszik, és nem mellesleg elviszi a játékost a brit szigetországba. Edinburgh és környéke csodálatos helyszín, ideális terep egy kis gondtalan veretésre. Az új időjárás-rendszer, valamint a friss tartalmak pedig fajsúlyos tényezőként gurítják előre a sorozat kerekeit.

Gyorsan essünk túl a formalitásokon: a Forizon alapjai viszonylag keveset változtak. Adott egy nyitott világ, amely felett fokozatos felderítéssel, valamint a terepen elterülő motorsport fesztivál adott versenyeinek a teljesítésével lehetünk urak. A vezetési modell továbbra is átmenet a totális árkád, valamint a félkomoly Forza-féle szimuláció között. Azaz a kezdők is könnyedén beállíthatják maguknak azokat a lehetőségeket, amivel gond nélkül vehetik a versenyek akadályait. A profik pedig a könnyítések kikapcsolásával extra bónuszokra tehetnek szert, valamint egyben elérhetik azt is, hogy az egyes járgányok valósághoz közelítő vezetési karakterisztikái kibontakozzanak a különböző nyomvonalakon.

A Forza Horizon 4 nagy újdonsága azonban már a kampány szervezését is befolyásolja. Az egyjátékos mód egy négy évszakon átívelő felvezetővel, egyfajta prológus kampánnyal húz rá minket a Forizon-hurokra. Ez a hurok egy olyan játékmenet-konstrukció, amely a felderítést ügyesen keveri a változatos versenyekkel és egyéb bónuszokkal, hogy mindig legyen hajtóerő a játék folytatására. (Lásd a Videojátékos Betegségek Kézikönyvében a „kézhez ragadt kontroller” bejegyzést…) Képzeljétek el a fentieket annak a tükrében, hogy kellő „befolyás” (az XP helyi mércéje) esetében a szezon évszakot vált. A terep és a versenyek megmaradnak (dimenziót azért nem ugrik a fesztivál), de a hangulattól az időjáráson keresztül a vezetési stílusig sok minden feje tetejére áll az egyes évszakok átalakulásával.

Túlzás nélkül, a Forza Horizon 4 velőt rengetően ügyesen játszadozik ezzel a lehetőséggel. Minden egyes évszakváltás csodálatos pillanat, olyan elegáns és magasztos videojáték-kompozícióban, amilyet ritkán láthatunk. Tudjátok, milyen élmény a felhős hóviharból átérni a virággal borított tavaszba, miközben Vivaldi Tavasza csendül fel a rádióban? Vagy a szikrázó napsütésben bekaszálni az érett kalászok közé? Ősszel a csöpögős időben sarat dagasztani? Télen a havon szikrázó nap fényében fürdeni? Oldalakon keresztül lehetne irkafirkálni az élményeket, amiket az egyes szakaszokban élhet át az ember. Az időjárás és táj metamorfózisa teljesen új arcot ad az egész terepnek, így olyan változatosságban lehet részünk, amire csak ritkán van példa hasonló versenyjátékok esetében. Ez a Forizon 4 egyik kulcs mozzanata. Ilyet még nem láttatok, és a videók sem adják vissza azt a hangulati és lelkületi többletet, amit ez az egész hozzátesz a játék ívéhez.

Mire végigértünk az évadon, nagyjából 4 órát töltünk versengéssel, ami akár a dupláját, vagy többet is jelenthet az össz-játékidőt tekintve - ne feledjétek, a versenyek között felfedezünk, téblábolunk, fotózunk, autókat nézegetünk. Csak ezután nyílik meg igazán a játék törzse, a sárga karszalagos Horizon fesztivál, ami hétről-hétre, szolgáltatásszerűen fogja váltogatni a nyitott világú versenyjáték évszakát. Ha fenn vagyunk a hálózaton, akkor a többi játékos is ott karistol velünk az utakon, szerencsére azonban csak akkor akaszthatjuk össze a kasztnit, ha levillantjuk őket, vagy ha közös eseményt, adott esetben konvojt állítunk be magunknak. A nyitott világban kell majd keresni az egyedi eseményeket, kihívásokat és egyéb közösségi lehetőségeket is. A Forzathon eventeknél például összeverődhetnek a játékosok, hogy csapatszellemben hajszolják a módhoz kapcsolódó FP pontokat (erről majd később...) A cikk megírásának pillanatában amúgy már két napja a nyári szezon fut. Üröm az örömben, hogy Gold előfizu nélkül amúgy a Forzathon kihívások java sajnos nem elérhető. De persze szimpla Live fiókkal is miénk a megosztott világ, valamint a Drivatarok elleni temérdek tennivaló. Az egyes versenytípusokhoz külön fejlődési ív (minikampány) tartozik, de egy narratív kaszkadőrtörténetbe is becsöppenünk majd, ami külön móka ebben a forgatagban. A versenyeket indítás előtt a képünkre, autónkra, multis prefrenciánkra (pl. PvP) szabhatjuk, később pedig komplett versenytervező csomag érkezik majd a játékhoz egy ingyenes update formájában. Ehhez jönnek a címeres Események is, ahol légpárnás hajó ellen, vagy épp egy Warthog kormánya mögött hasítjuk majd a Föld legkirályabb szesz-gabonáit termő skót földeket. A tipikus Forizon lehetőségek (pl. traffipaxok), és egy csomó új versenytípus is csak a prológus szezon után lesz elérhető, így aki a játék elején nem talál bizonyos feladatokat, azok számára egy jó tanács: várjátok ki az első évad végét!

A Forza Horizon 4 léptéke nagy, ám véleményem szerint a játékban nincs meg az Ubisoftra jellemző dagályosság, ami már a kampány elején megrengeti az ember önbizalmát. Minden helyszínből pont annyi bejárható utat kapunk, amennyire szükségünk van, és minden környék izgalmas, egyedi, karakteres vidék, sajátos atmoszférával.

Szinte mondanunk sem kell, hogy a Forizon új epizódjának látványa is döbbenetes minőségi színvonalat képvisel. A továbbfejelsztett motor már a kezdetektől az Xbox One X erejéhez lett igazítva, innen egyszerűsödött le a sima XO változat. Az X sokat hangoztatott ereje szinte sokkolóan tiszta és éles képet prezentál a 4K-s, effektekkel jócskán megrakott (de cserébe „csak” 30 FPS-el pörgő) minőségi beállítás mellett. A natív UHD felbontásra a program ráadásul 4xMSAA élsimítást alkalmaz, és gusztusosan bánik a HDR lehetőségekkel is.

A játékkal ismerkedők vastagon megerősíthetik, hogy még sokadik betöltés után is rá lehet csodálkozni a látvány minőségére, letisztultságára és technikai fölényére. A Forizon 4 tipikusan az a program, amit a haveroknak bármikor elővehetünk, vagy demózhatjuk rajta a frissen vásárolt tévénket. Ha valaki szeretné végre a Forza Horizon világában viszontlátni a 60 FPS-es képfrissítést, nos, itt az innováció - erre is lehetőség van X-en, persze visszahúzott Full HD felbontás, és enyhén visszaszorított effektek mellett. Mit mondjak, egy 55 colos televízión is alig észrevehető a minőségbeli romlás (az élmosás teszi szépen a dolgát), a fokozatos képfrissítés viszont új távlatokat nyit az ún. „open world” versenyjátékok között. Alap XO-n nem próbáltuk a játékot, de az egyes jelentések alapján tessék valami olyasmi vizuális beállítást elképzelni, ami a korábban taglalt 60 FPS-es változatnál is adódik, csak épp fele ekkora képfrissítéssel. Játssz hát bármilyen platformon, a hó, a fák, a sár, a mezők, a látótávolság, mind-mind ámulatba fognak ejteni. Rettentő kulturált, tiszta textúrázással készültek a tereptárgyak, és jóféle blur effektus ül az egészen, amely hatásoktól csak fokozódik a játék filmszerűsége. Nem titok, hogy a készítők új elveket használtak az égbolt modellezésére, valamint a bevilágítás megoldásaira is. Nézzetek meg egy verseny rajtot téli naplementében. Ilyen égboltot ritkán látni videojátékban!

Bár kezdhet unalmassá válni, közel sem fogytunk még ki a szuperlatívuszokból - természetesen a hangok is brutálisak. A több műfajt képviselő rádióállomások és motorhangok, valamint a környezet ambienciája szintén a tökéletesség határát súrolják, pláne egy minőségi 5.1-es rendszerrel megtámogatva. Ahogy már fentebb is írtam, a játék makulátlan külalakja nem azért kell, hogy a lelketlen ürességet leplezze (Hány ilyen példát láthatunk, te jó ég!), hanem azért, hogy az így előállt harmónia tovább fokozza a játék iránti lelkesedésünket. A prezentáció tekintetében egyetlen egy dolog tudja megtépni ezt az idilli állapotot, mégpedig a magyar fordítás. Elnézést az erős szavakért, de a játékhoz méltatlan feliratozás szó szerint borzolta a lelkemet. A fordító jó néhány popkulturális utalást nem értett (vagy nem interpretált kellő szellemességgel), egyes szakkifejezések minimum furcsán lettek honosítva, ráadásul az Ő és Ű betűket sem kezeli le a játék fontkészlete.

Kritikus pont volt a tavalyi Forza Motorsport epizód esetében a fizetős rendszerek és lootboxok játék szövetébe való integrálása. A Forizon 4 esetében is látszódik, hogy a fejlesztés során eleinte aktív agyalás mehetett a lehúzós lehetőségek kialakítására. Sőt, az FH4 több pontján találkozunk valamivel, ami a mikrotranzakciós mutatványok maradványának tekinthető. A játékban bizonyos dolgok teljesítése után pörgethetünk a szerencsekeréken (Khm!), sőt, a tripla ágon pörgő félkarú rablón is. Egyes autók, bónuszok és megvásárolható házak brutális kredit összegeket kóstálnak. A gépkocsit turbózó, trükközésekre érkező bónusz pontok is egy olyan rendszer árnyékát mutatják, amit az ember legszívesebben meggyorsítana némi ráfizetéssel. Ugyanez igaz a Forzathlon kihívásokra is, amelyek napi szinten vajmi kevéske pontot szolgáltatnak, a heti kihívások pedig grindelést és fókuszált játékot igényelnek. Mire jók az így kapott Forzathlon pontok? Például autók megvásárlására, amiket amúgy is meg tudnánk venni kreditből. Persze ezek a dolgok kikerülhetőek, nem kötelezőek, de a Matchbox-fantázia gyűjtői betejlesítéséhez rengeteget kell majd a Horizonnal játszani. Benne van a játékban a hosszan tartó élvezet? Minden bizonnyal, pláne a heti bontású szezonok tükrében. Egyelőre azonban a nagy többség messze jár az 50+ órától, hogy kiderüljön, mennyire nyílik ki hosszú távon az élvezetes játék és a szolgai darálás közötti olló. (Van olyan achievement, ami 200-as szint után nyílik meg! Oh, Lord!)

Ha imádod a szintén F2P játékokból és mobilos rettenetekből átmentett kisiskolás ökörségeket, szintén jól játsz a Forizon 4-el. Lehet dabbelni a karakterrel, minden második online harcos a csípőrázós floss táncot nyomatja győzelmi indulónak, és kiskalapot, meg citromillatú cipőfűzőt is pörgethetsz a szerencsekeréken, hogy a karaktered kellően egyedi és színes hacukában álljon startvonalhoz. Ha ráz a hideg ettől a sok maszlagtól, jobban teszed, ha becsukod a szemed, és inkább a játék többi, magasztosabb részére koncentrálsz majd, vagy bánatodat bűnös 18+-os dolgokba, például Edinburgh közeli Lowland Single Malt whiskey-kbe fojtod.

Szintén említést érdemel, hogy mi újságírók azért jól el vagyunk látva mézes-mázos földi javakkal a gond nélküli teszteléshez. A kritikához kapott ultima változat hozza a VIP tagságot, egy csomó DLC autót, duplán jön a lóvé, a VIP tagok számára pedig néhány drága érték menet közben nulla kreditért beszerezhető lesz. Nehéz így megbecsülni, hogy a szimpla változattal játszó gamerek számára mennyire lesz nehézkes a haladás. Persze a Forza Horizon 4 soha nem lehetetleníti el a játékost, nincsenek durva falak elénk húzva, maximum hosszabb időbe telik majd az Edinburgh közeli házikóra, vagy a tengerparti vityillóra való lóvét összelapátolni.

De ennyi szapulás ellenére is tartom a cikk első felében megütött hangnemet. A Forza Horizon 4 tényleg egy csúcsragadozó, amely a hibáit képes feledtetni, a konzol rajongói számára pedig egy olyan ütőkártya, amiből sajnos sokkal többre lenne szükség, hogy a pakli verhetetlen legyen.

Mit is tehetnék így zárásképpen? Felnyitom a polcomra frissen beköltözött Auchentoshant, és emelem poharam a szigetországi fejlesztőcsapat tiszteletére! Ismét sikerült a sorozatot előremozdítani, a haladás pedig nem centikben, hanem utcányi lendületben mérhető. A Forza Horizon 4 ugyan egy-két hónapnyi Forzathonozás múlva mutatja meg a teljes potenciálját, de már most látszik, hogy játékélményben, hangulatban és felpiszkált érzelmeinket tekintve párját ritkítóan erős cím. Olyan, ami igazolja a konzol otthoni létjogosultságát, az X erejét és a Forza sorozat eleganciáját. De ha lekaparjuk a felszínt, akkor is ott marad a szív és az intelligencia páratlan keveréke. A Forza Horizon 4-gyel egész egyszerűen jó játszani! Air do shlàinte!