OverlandTeszt

Az Overland mögötti vízió meglehetősen egyszerű: mind látványban, mind érzetben egy minimalista prezentációban próbára tenni a játékos logikai képességeit. Formailag egy poszt-apokaliptikus road tripről van szó, ahol a túlélőket egy Amerikán átívelő kocsikázásra kényszerít egy idegen, és meglehetősen rosszindulatú faj inváziója.

Az egyik vezérelv, hogy nincs túlbonyolítva. Legyen szó emberről, vagy kutyáról, (szinte) mindenki csupán két akcióponttal rendelkezik, ami egyben életerő kapacitás is. Majdnem minden tevékenység egy pontba kerül, vagyis a tervezés fontos. Ami el is várható egy körökre osztott játéktól, azonban a túlélő jelleg szándékosan a kiszolgáltatottság érzését sulykolja. A gyilkolás például, mint olyan, egy utolsó utáni opció: fegyver szükséges hozzá, melyek többsége gyorsan amortizálódik, és ami ennél is nagyobb baj, hogy az idegenek ezt erősítéssel torolják meg. Ez máris hangsúlyozza a túlélő koncepciót… és ennél csak rosszabb lesz.

Egy-egy karakter csupán egy eszközt tarthat magánál (kivéve, ha hátizsákja van), és a három különböző jármű is erősen limitált ilyen téren, amit egy esetleges tetőcsomagtartóval lehet csupán feltornázni. Nincsenek tapasztalati pontok, se karakterfejlesztés, embereink véletlenszerűen sorsolt vonásokkal indulnak, melyek fixek maradnak a tengerpartot jelentő célig… vagy sajnálatos halálukig. Az üzemanyagot patikamérlegen méri a játék, márpedig ez nem csak a továbbjutáshoz létfontosságú, de ahhoz is, hogy a térképes szekcióban dönteni tudjunk több úti cél között. Ha nincs szerencsénk, az opciók ablakai könyörtelenül bezáródnak, üres tankhoz közeli állapotban pedig egyenesen szívatni kezd a játék. Ilyenkor speciális pályákra dob, melyek jóval nehezebbek az átlagnál, ám mégse adnak elég benzint a talpra álláshoz. Első végigjátszáskor nagyjából 30 alkalommal kellett kivergődnöm ebből a gödörből, ami egyáltalán nem volt szórakoztató.

A random generált pályák relatíve kicsik, ami a már említett kevés akcióponttal kombinálva megfontoltságra kényszerítenek. Ez azonban nem könnyű feladat, miután maguk az ellenségek lépéssorrendje nem kitanulható, sőt, mozgásuk is eltérő lehet két ugyanolyan szituációban. Tereptárgyakból akad bőven, melyek bár jobb esetben értékes, vagy kevésbé hasznos tárgyakat rejthetnek, nem ritka az sem, hogy akadályként funkcionálnak a csapat autójának. Az egész egy nagy lutri, ami sokszor azt eredményezi, hogy vagy nem éri meg kockáztatni értük, vagy előbb fel kell térképezni a terepet, aztán... újra nekifutni. Bizony, ugyanis megjelenés után úgy döntöttek, hogy az alapvetően roguelite rendszerbe újrakezdés opciót raknak. És ez az egyik olyan húzás, ahol tetten érhető az Overland legnagyobb hibája: a játékmenet kiforratlan. A felszerelések használhatóságukban is nagyon vegyes képet adnak. Például három fejezeten át cipeltem magammal teljesen feleslegesen egy cserepes növényt, annak reményében, hogy egy pihenőhelyen más túlélőkkel elcserélhetem valami hasznosabbra. Végül ott kellett hagynom, mert táborba sok-sok óra után sem botlottam, ellenben a krónikus benzin hiány már olyan méreteket öltött, ami nem volt vicces. Ja, és ezt a szánalom naftát is csak a következő pályán tudtam a kocsiba tölteni, annyira kimért volt a szituáció... ami szimplán logikátlan és bosszantó, miután két pálya között elvileg a csapat tábortűznél pihen.

És ez még nem minden, ami nem stimmel. Nem arról van szó, hogy az Overland egy rossz játék lenne, és az is világos, hogy az ismeretlenben való küzdelem az elképzelés szerves része, de per pillanat a csiszolatlan mechanikái miatt sokszor igazságtalan és frusztráló. A potenciál ott van benne, ám a problémákat jól mutatja, hogy a megjelenés óta megjelent patchekbe az újrakezdésen kívül más, az alapokat is újrarendező elemek kerültek (például szörnyeket egy körre megbénító események). Ami persze a maga módján dicséretes, hisz némi optimizmussal értékelhető a közösségre való odafigyelésként, ugyanakkor emiatt a jelen állapotában nehéz ajánlani. Már csak azért is, mert a 21 eurós árcédulájával olyan címekkel szállt ringbe, mint a sokban hasonló (és nem mellesleg zseniális) Into the Breach, vagy a poszt-apokaliptikus road trip életérzést ügyesem megragadó Death Road to Canada, melyek nem csak hogy jobbak nála, de tartalmasabbak és olcsóbbak is. Kár érte, pedig egy szimpatikus indie csapatról van szó, de a bizonytalan és képlékeny dizájn jelenleg pont ugyanolyan kiszámíthatatlan küzdelemről regél, mint amilyet az Overland nyújt az erre vállalkozóknak.

Pontszám: 6 / 10

***Overland | Platform: PC (Tesztelt), PlayStation 4, Nintendo Switch, Xbox One, Linux, Mac OS

Kiadó: Finji | Fejlesztő: Finji

Megjelenés: 2019. szept. 19 | Ár: 20,99 euró (PC)***