Áprilisban voltam olyan szerencsés, hogy kint lehettem Londonban az aktuális EGX Razzed eseményen (promózni a tudjátok mit) és ott találkoztam először a “Magányos hegyek: lefeléhegy” még egy korai verziójával. A zárás környékén amikor már nagyon kevesen voltak csak a teremben oda is mentem a szimpatikus fejlesztőkhöz kipróbálni végre a játékot, ami már messziről is érdekesnek tűnt. Nem kellett csalódnom, legalább egy órát boldogítottam őket és nagy örömömre több általam problémaként felvetett dolgot is “kijavítottak” a végleges verzióban, viszont a credits-be nem tették be a nevem, ez ügyben már írtam is nekik.

A Lonely Mountains: Downhill egy pofonegyszerű játék. Legalábbis a koncepciója az. A hegy tetejéről egy mountain bike-on ülve le kell jutnunk valahogy az aljára. Első körben még csak ismerkedünk, nézegetjük egymást, próbálgatjuk a megfelelő utakat, hogy a lehető legkevesebbszer törjük ki a nyakunkat. Amint egyre biztosabbak vagyunk a dolgunkban, úgy próbálkozhatunk majd az egyre szűkösebb idő limittel és húzósabb kihívásokkal rendelkező módokkal. Mi magunk dönthetjük el, hogy bevállaljuk-e kihívást, aminek a sikeres teljesítéséért kapjuk a megnyitható bringák darabjait, valamint a különböző színű pólókat/ruhadarabokat, amikkel a megjelenésünket cicomázhatjuk tovább. Négy, jó nagy masszív hegy áll a rendelkezésünkre, amiket kis túlzással keresztül-kasul bejárhatunk.

A játékmenet is nagyon egyszerű, miután kiválasztottuk a két különböző irányítási metódus közül a nekünk jobban kézre állót, el is kezdhetünk veszettül tekerni. Ezen kívül van még egy fék, egy sprint gomb és ennyi. De igazából nem is kell több. Maga az irányítás szinte hibátlan lett. Mindenféle késleltetés nélkül reagálja le a parancsainkat kedvenc két kerekünk, így a megfelelő ember kezében úgy tud szinte lefelé repülni mint egy erre a célra tervezett precíziós műszer. Amire szükség is lesz, hiszen a játék lényege a rövidítések megtalálása, amik nélkül esélyünk sincs az elsőre amúgy is lehetetlennek tűnő idők megdöntésére. Ezek lehetnek triviális kanyar levágások, szikla ugratók, vagy bődületes magasságból való leszökkentgetések, amik nyilván olyan 2 alkalommal sikerülnek 10-ből. A checkpointok elmentik az addig elért időnket és utána ha bukunk, vagy túl lassúnak érezzük magunkat (esetleg ne adj isten beragadunk) manuálisan is újra tudjuk a szakaszt kezdeni, miközben az időnk is pontosan onnan indul, ahol el lett mentve.

Muszáj kitérni a hangokra is, annyira jók lettek! Hallani, ahogy fékezünk, ahogy elfordul a kerék a sárban, a lánc halk csörgését, a rugók nyekkenését, a szél fújását, a madarak csicsergését, a fák, bokrok, gallyak ropogását és természetesen a csontjaink reccsenését, miután sokadszorra néztünk be egy kanyart. Az egész immerzió érdekes módon azért is működik ennyire, mivel játék közben nincs zene. Tehát a játéknak úgymond nincs dedikált soundtrackje. Erre már Londonban is rákérdeztem, amire az volt a válasz, hogy ez volt az egyik első és ezáltal alap koncepciójuk, amiből nem szeretnének engedni. És nem is engedtek. Akkor és ott egy zsúfolt teremben, ahol 1 millió különböző impulzus éri az embert, ez egy eléggé furcsa és megmondom őszintén, hogy rossz döntésnek tűnt.

Egészen addig gondoltam ezt így, ameddig fel nem vettem egy jó fülest, dőltem hátra kedvenc gaming fotelemben és jó két órán keresztül önfeledten estem-keltem, miközben maga az élmény egy relaxációs, szinte már meditatív állapotba tett. Kérem szépen, igazuk volt, működik a dolog. Nem mondom, hogy nem voltak szakaszok ahol már egy pillanatra a pulzusom is felment, annyiszor kellett rá nyomnom az újraindításra, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy kiszakítson ebből a Zen állapotból.

A Lonely Mountains: Downhill egy pofon egyszerű játék, ami kiválóan kikapcsolja az erre fogékonyaknak a mindennapi gondokkal túltöltött agyát és a kvintesszenciája az “egyszerű, de nagyszerű” játék design-nak. Igen, vannak minimális grafikai bugok és be-be röccent még egy PS4 Pro-n is, valamint nincs benne 500 órányi tartalom, de ettől függetlenül én csak ajánlani tudom azokra a hűvös téli estékre, amikor éppen tele van a hócipőd az AAA játékok dömpingjével.

8/10

***Lonely Mountains: Downhill | Platform: PC, Mac, Xbox One, PS4 (tesztelt)

Kiadó / Fejlesztő: Thunderful / Megagon | Megjelenés: 2019. október 23.***