Ha egy ideje követsz minket, jóeséllyel észrevetted, hogy szívügyünk a gaming világ minden izgalmas kimenetének bemutatása. Kiemelt figyelmet szentelünk a független fejlesztők munkáinak és most még messzebb merészkedünk: vendég szerzőnk, DefcoTheOne asztala az AAA játékok rajongói által radar alatt maradó, többnyire early access státuszban toporgó, de valamiért mégis figyelemre méltó alkotások csúcsragadozói. Korai Öröm alcímen futó, kísérleti adását tekinthetitek meg alant.
Mit lehet szeretni egy olyan játékban, ami gyakorlatilag arról szól, hogy nyersanyagokat feldolgozva újabb és újabb eszközöket gyártsunk magunknak, majd azokat az eszközöket felhasználva elérjük a végső célunkat? Ezt bármelyik Minecraft fantól meg tudod kérdezni, de jelen esetben én nem a Minecraft fa-ütlegelős, malaclovagolós nyalánkságairól szeretnék beszélni nektek, hanem a Factorio gyárépítős, falvédős, kapitalizmus szimulátorról.
Jelen esetben egy lakatlan, kietlen vidéken találod magad, és az a célod hogy a rendelkezésre álló nyersanyagokat felhasználva felépíts magadnak egy bázist és megvédd magad a vidék őshonos, nem épp vendégszerető lakóitól. Ez eddig valóban bármelyik “survival horror with crafting elements” leírása lehetne, de amiben a Factorio több mint a többi... ("több mint a többi", lol) az az, hogy a sok "grinding" és "crafting" nem általad történik, hanem az általad megtervezett gyáradban.
Hogy ezt hogy kell elképzelni? Talán ha leírok egy példát érthetőbb.
Van szened, és vasérced, már építettél egy kohót, ami az ércedből szépen vasat készít. Tök jó, de újra kell töltögetni, ezért a közeli szénbányádból a kohódhoz vezetsz egy futószalagot, hogy ne te rohangálj. Nagyszerű, de most meg elfogyott az érced, így abból a bányádból is odavezetsz egy másik szalagot. Nézd meg mit csináltál, annyi vasad van, hogy nem fér több a kohódba, ezért megnézed hogy mit tudsz gyártani a sok vasból: építesz egy fogaskerék üzemet, egy nyáklapokat gyártó üzemet, egy ilyen-olyan-amolyan üzemet, és azon kapod magad, hogy uránt dúsítasz az atomreaktorodnak, mert nem tudod elég árammal ellátni a lézertornyaidat, és már eltelt IRL 3 nap.
Szóval a játék azon alapul, hogy fejleszted a technológiádat, újabb és újabb szinteket érsz el, és egyre bonyolultabb lesz ezeket a szinteket elérni a technológiád előrehaladtával. Ahogy haladsz, a gyárad egyre nagyobb lesz, egyre többet, és többfélét termelsz, és egyre nagyobb nyomot hagysz magad után környezet szennyezés formájában. Emiatt, számolnod kell az őshonos élőlényekkel, akik nem veszik jó néven, hogy az ő földjükre merészkedtél. Itt jön számításba egy érdekes játékmechanikai elem: az ökolábnyomod. A lábnyom méretétől függően támadnak meg téged bogárszerű idegen lények, akik csak az otthonukat akarják megvédeni. Minél több füstöt, és szennyező anyagot bocsátasz ki, annál nagyobb és durvább támadásokat indítanak ellened, így a játék dilemma elé állít: használhatsz csak és kizárólag szenet arra hogy vizet forralva működtesd a gőzgépeidet, hogy áramot termelj (ezzel magadra haragítva a szörnyeket) vagy építhetsz napelem farmokat, amelyek nem árasztják el szmoggal a rágó szájszerves barátaidat (de nagyon sok nyersanyagot és időt emésztenek fel cserébe).
Valahol az aranyközépút jelenti azt, hogy elegendő áramot termelsz úgy ahogyan éppen sikerül, és még pont meg tudod védedni magadat és a gyáradat az idegenektől.
"A gép forog az alkotó pihen" milyen jól hangzik, de sajnos nem érzem át, mert az én gyáraim általában kesze-kusza, ide-oda ötletekből összerakott, és ellátásgondokkal küzdő részlegekből állnak, és mindig akad mit finomítani vagy építeni, az elején még könnyű jól olajozott, minimális felügyeletet igénylő, önműködő egységeket építeni, de ahogy közelítesz az endgame felé, ezt egyre nehezebb kivitelezni.
Ez a játék szépsége: rákényszerít arra, hogy gondolkozz és kénytelen vagy a problémamegoldó készségedre hagyatkozni. Garantálni tudom, hogy ha két-három embert leültetsz, hogy építsenek fel maguknak egy gyárat, majd megmutatod nekik egymás építményeit, el fog hangzani a "de jó ezt így is lehet?" vagy, "ez nekem eszembe sem jutott" mondat.
Olyan eszközöket ad a kezedbe a játék hogy teljesen önműködő, és programozható gyárakat tudsz építeni, ahol már a nyersanyagokat is menetrendhez kötött vonatok szállítják. De vannak, akik ennél is többet hoztak elő a Factorio-ból: ők a játékon belül különböző relékből, jeladókból, és lámpákból építettek egy fmw lejátszót, ami a Never Gonna Give You Up' -ot játssza Rick Astley-től újra és újra.
Tudjátok, sokféle játékossal találkozam már életemben. A kedvenc illetőm az volt, aki nehezményezte, hogy a Far Cry 3-ban a fűszálakon az árnyékok nem jelennek meg, és így nem tudja teljesértékűen kiélvezni a játékot és vissza is kérte a pénzét. Nos, ahogy öregszem, én is észreveszek magamon furcsa dolgokat. Lehet, hogy ezt a Factorio jelenséget egy fiatalabb énem nem értette volna, hogy mi tud ebben a játékban ennyire kikapcsolni és lekötni. Viszont azt tudom, hogy amikor fellőttem az első rakétámat, és végigsétáltam a gyáramon, látván a sok tervezés, kutatás, építés gyümölcsét, és a gondolat hogy "ezt én csináltam", elégedettséggel töltött el.
Nem, ezt a játékot kifejezetten nem ajánlom mindenkinek: van aki csak leülne elé, és várná hogy mikor kap rakétavetőt, és mikor lövöldözhet idegenekre. De olyan panaszt is hallottam, hogy valaki kézzel akart mindent megépíteni, azaz a kolléga a krafting asztalnál állt és bütykölt 30-40 percet, majd azt mondta ez neki túl repetatív, azaz pont az automatizálás maradt ki neki. Kell egy kis elvetemültség, hogy lásd a szépségét, és teljesen megértem, ha sok embert elijeszt akár a design, akár maga a koncepció. De mégis szép kis rajongótábort szerzett magának a játék pár év alatt amióta fejlesztik, és én, lelkesen várom az 1.0-s verziót velük.
A játék jelenlegi verziója 0.18, ami messze van még végleges változattól, de mégis egy hihetetlenül jól optimalizált és átgondolt kis program, ami képes óriási giga-gyárakat megjeleníteni akár egy régebbi rendszeren is. Számomra elképesztő továbbá, hogy a készítők nem tettek a játékba másolás védelmet, viszont multiplayerre és modok letöltésére csak a saját szervereikről van lehetőséged termékkulcsal és felhasználónévvel, így akárki lekalózkodhatja valamelyik online kölcsönzőből de teljesértéküen nem fogja tudni kiélvezni a játékot. Nekem ez azt súgja hogy a fejlesztők biztosak abban, hogy aki 'kipróbálja' az biztosan beleszeret és meg is veszi.