Marvel's AvengersTeszt

Napjaink videojátékos trendjeinek a Marvel szuperhősei is "áldozatául esnek," a Square Enix zászlója alatt megjelent Marvels's Avengers azonban némileg kakukktojásnak tekinthető. Köszönhető mindez a játék felépítésének, valamint annak az apróságnak, hogy a fejlesztők láthatóan nem tudták belőni, pontosan milyen irányba is akarják terelni a játékukat.

A Crystal Dynamics és az Eidos Montreal közös projektje kicsit állatorvosi ló benyomását kelti, vagyis kénytelenek vagyunk az alábbi két, nagyon fontos kérdés alapján elemezni: milyen az Avengers single player játékként? Milyen az Avengers multiplayer játékként?

Kezdjük az elsővel. Magam is kicsit nehezen tudtam elhinni az első órák után (és némileg a béta tapasztalatai alapján), de az Avengers meglepően kellemes, mi több, néhol kellően élvezetes játék. A kampány ügyesen idézi meg a filmes univerzum látványosabb jeleneteit, néhol pedig könnyűszerrel licitál rájuk, a sztárgárda szinkronszínészek pedig gondoskodnak róla, hogy a mozis társaikhoz hasonlóan kimagasló minőséget képviseljenek. A történet kapcsán nyilván nem érdemes mélyelemzésekbe bonyolódni, azonban pont képes annyit nyújtani, amit a Marvel filmjeitől az utóbbi években megszoktunk, látványos akciójelenetekkel és némi humorral fűszerezve.

Ezen a téren tehát abszolút nem érheti szó a ház elejét, a bökkenők a játék további mechanikáinál kezdenek jelentkezni. Kezdésképp a tény, hogy a játék során irányítható karakterek egyénileg fejlődnek és erősödnek, vagyis ez azt jelenti, hogy ha valamelyikükkel a kötelező küldetéseken kívül (amelyek között találunk opcionálisakat is) egyáltalán nem játszunk, az nem is fog érdemben fejlődni. Az egyes hősök külön-külön gyűjtik az XP-t, még akkor is, ha néhányukat magunkkal visszük a küldetésekre, hogy a gép irányítsa őket.

Szintén hasonló felépítésre kell számítanunk a felszerelésekkel kapcsolatban, vagyis a küldetések és a legyőzött ellenfelek csak annak a hősnek adogatnak cuccokat, akit éppen terelgetünk. Erre vonatkozóan a fejlesztők készültek egy áthidaló megoldással, a játékban található különböző árusoknál tudunk a kispados csapattagoknak is erősebb felszerelést venni, azonban szem előtt kell tartanunk, hogy a náluk lévő kínálat teljesen randomgenerált, valamint bizonyos tárgyak megszerzése előtt adott szintet el kell érnünk az egyes frakcióknál. A játék ugyan igyekszik figyelni a karakterek közti szint- és erőkülönbségekre a dinamikus skálázással (ugyanaz a küldetés más szinten jelenik meg ha eltérő erősségű karakterekkel indítjuk), arra azonban nem esküdnék meg, hogy azoknál is figyelembe veszi ezt, ahol a küldetés alatt kényszerűen kell váltanunk az irányított hősök között, mert a történet bizonyos pontja ezt kívánja.

Utóbbi kapcsán érhető pedig igazán tetten a karakterek külön fejlődéséből adódó nehézség. Ugyanis az csak az egyik oldala a dolognak, hogy a nem irányított szereplők sokkal gyengébb felszereléssel rendelkeznek, amikor rájuk vált a játék, de még a képességeik terén is nagyjából az alapleosztással kell boldogulnunk. Hiába töltünk el hosszú órákat azzal, hogy Vasember minden kütyüjét és páncélmódosítását megszerezzük, ha a játék úgy dönt, hogy "á-á, te itt most Hulkkal fogsz zúzni, mert az mennyire látványos már." Ez pedig azt eredményezi, hogy ilyen esetekben vagy megpróbálunk a rendelkezésünkre álló eszköztárral boldogulni (ilyenkor azért jól tudnak jönni a gépi társak, főleg ha néhányukat korábban már mi felerősítettük), ami miatt a harc ilyenkor meglehetősen monoton, vagy elmegyünk az ismételhető küldetésekre a gyengébb hősökkel, hogy kifarmoljunk nekik valami használható felszerelést, esetleg csak a képességeiket növeljük.

Apropó felszerelések. Az Avengers ezen a téren követi a bevett szokásokat, a karakterke különböző cuccokat aggathatunk, amik természetesen eltérő ritkaságúak lehetnek, valamint nem meglepő módon minél feljebb haladunk ezen skálán, annál több passzív bónusszal fognak rendelkezni. Valamint a játékban található fejlesztési rendszernek köszönhetően az értékeiket bizonyos keretek között még növelni is tudjuk, így nem feltétlenül kényszerülünk rá, hogy egy hasznos tárgytól 2 küldetéssel később már megváljunk.

A fentivel kapcsolatban csak 2 problémám volt. Az egyik, hogy ezen tárgyak az egyes kategóriákban (mellpáncél, karkötő, stb) pont ugyanúgy néznek ki, ráadásul a karakterünkön meg sem jelennek, az ő kinézetüket kizárólag a különféle skinekkel tudjuk módosítani. A másik, hogy az egyes felszerelések rendelkezhetnek speciális sebzésformával (plazma, gamma, egyéb sugárzás), ezek azonban nem az egyes hősökhöz passzolnak, hanem univerzálisak. Ennek köszönhetően Thor például a villámok mellett gamma sugárzást is képes szórni, Vasember pedig akár Pym-részecskéket is lövöldözhet. Értem, hogy emögött mi volt a variációk tekintetében a koncepció, azonban jobban örültem volna, ha az egyes karakterekre jellemző speciális sebzések csak hozzájuk lettek volna kötve. Emiatt kicsit elveszik az egyediségük.

Ha pedig az egyediséget szóba hoztam, ez talán az egyik olyan pontja a játéknak, amivel egyáltalán nem voltam kibékülve. Nevezetesen, az egyes hősök teljesen megegyezően viselkednek bizonyos szituációkban, függetlenül attól, kit irányítunk. Hulk emberfeletti ereje ellenére is ugyanannyit kell hogy üssön egy átlag katonára, mint Fekete Özvegynek. Vasember a páncéljában ugyanúgy sérül a rá lőtt töltényektől, mint Kamala. Dacára annak, hogy a képességek és támadások tekintetében jelentősen különválasztották őket (ami valljuk be, az elvárt minimum volt), a defenzív oldalról nem történt ilyen szintű szeparáció közöttük, ami csalódást keltő.

Küldetések tekintetében is némiképp megosztó az Avengers. Az egyik oldalról jólesett, hogy a missziók (a lineárisabb kampányküldetéseket leszámítva) mindig valamilyen nyitottabb játéktérben zajlottak, ahol a készítők néhány apróság elrejtése mellett további extra feladatokat (túszok kiszabadítása, nevesített ellenfél likvidálása, stb) is pakoltak, így kevésbé érződött csőben haladásnak a játék ezen oldala. Az már jóval fájóbb, hogy a küldetések mindegyike ugyanarra a sémára épül: megközelítjük a célt, ahol aztán harcolunk, majd új célpontot kapunk, ami felé közeledve szintén harcolnunk kell, az utunk végén szintén valamilyen összecsapás vár ránk és nem ritka, hogy néha még harcolni is kell. A készítők ugyan variáltak itt-ott azzal, hogy hol kontrollpontokat kell megvédeni, máshol generátort vagy valamilyen erőteret kell semlegesíteni, esetleg csak keményebb ellenfelek várnak ránk, de ezek mindegyikére igaz, hogy így vagy úgy, de harcolni fogunk. Ha máshol nem, a kampány egy-egy hősre fókuszáló küldetésein elviseltem volna némi egyediséget. Ebből némi reménysugárként tűnik fel, amikor Vasemberrel kell alkalmanként repkednünk, de ezt leszámítva ugyanazt csináljuk az összes hőssel. Szívesen láttam volna némi lopakodásra fókuszáló megbízást Natasha főszereplésével, céltalan és féktelen zúzást Hulkkal és hasonlók.

A korábban feltett másik kérdés pedig: milyen az Avengers multiplayer játékként? A kérdés megválaszolása nem éppen egyszerű, ugyanis jelenleg a játéknak nincs olyan eleme, amit ne tudnánk egyedül vagy a gép által irányított társakkal teljesíteni. Vagyis bizonyos szempontból a multiplayer nem csak fölösleges, de szükségtelen is. Ez egyrészről jó, mivel nem szorulunk rá, hogy néhány ismerőssel folyamatosan összehangoljuk a napirendünket, esetleg azon izguljunk, hogy a matchmaking során mellénk kapott társak mennyire lesznek segítőkészek. Másrészről viszont ennek köszönhetően nem igazán kell, hogy bármi is motiváljon minket arra, hogy többedmagunkkal közösen akarjunk játszani. Az egyedüli komolyabb kihívást a játék által multiplayer küldetéssel jelzett missziók adják, ezek is azért, mert a hosszuk nagyjából megegyezik 3 alap mellékküldetés terjedelmével. Vagyis nem 1 fő célpontunk van, ahol és ameddig harcolnunk kell, hanem 3. Elképesztő mértékű változatosság.

Az Avengers legnagyobb negatívuma (problémája?), hogy bizonyos mechanikái mögött nincs valóban átgondolt és létjogosultsággal rendelkező alap. Nagyon jó, hogy a legendás felszerelések rengeteg passzív bónuszt adnak, de tekintve, hogy a küldetések esetében a dinamikus skálázás mellett még a nehézséget is tudjuk állítani, nem igazán érezhető szükségesnek, hogy a legkomolyabb felszereléssel rohangáljunk. Jó dolog, hogy a frakcióknál különböző megbízásokat vállalhatunk el (helló, Destiny), azonban nem igazán motiváló, hogy a hozzájuk tartozó árusoknál véletlenszerűen fordulnak elő a tárgyak, ráadásul a legtöbbjük megvásárlásához megfelelő szinttel is kell rendelkeznünk az adott frakciónál. Jó dolog, hogy az egyes hősök eltérő képességekkel rendelkeznek, a küldetések alatt azonban belefuthatunk olyan mellékes tennivalóba, amit nem tudunk bármelyikükkel megcsinálni. Ez az egyetlen pont, ahol a multiplayer hasznos lehet, ugyanis a gépi társaknak nem tudunk utasításokat adni és a küldetés alatt sem tudunk a csapatunk tagjai között váltani, még akkor sem, ha matchmaking nélkül indítottuk azt.

GHZ HŐSKÖDÉSE

Az Avengers talán legnagyobb hibája számomra az, hogy felejthetővé tettek egy felejthetetlen csapatot. A képregények, a filmek végig csak előrevitték és egyben építették az univerzumot, aminek köszönhetően gondolatban szinte már koccintunk esténként Tony-val, együtt zabáljuk a csipszet Thor-ral és tudjuk, hogy minden kérdésünkre, legyen is az bármilyen mély vagy komplex Steve-nek lesz válasza. A játékban rengeteg a fan service, tele vannak rejtett tárgyakkal a helyszínek, amik garantáltan mosolyt fognak csalni minden rajongó arcára és ezért is fáj annyira, hogy a kampány után nem érzünk mást, csak ürességet. Az endgame tartalom, ahogy Nesh tökéletesen kifejtette, nem csak hibás design döntéseken alapul, hanem egyszerűen szinte teljesen érdektelen, hiszen az egyes szintű Hulk pontosan ugyanúgy néz ki, mint a 100-as. A Marvel/Disney sokkal jobban járt volna, ha Pókemberhez hasonlóan minden karakter megkapta volna a saját játékát és akkor már nem csak egy elbaltázott cosplayesként tekintettünk volna a szereplőkre és pontosan akkora katarzist élhettünk volna át, mint az első Avengers film végénél. Kár érte.

Technikai oldalról az audiós részlegről már értekeztem az elején, ezen a téren valóban nem érheti szó a ház elejét. A szinkronokon túl a zenei betétek között is találhatunk néhány emlékezeteset, bár nem annyira kiemelkedőek, hogy hónapok múlva is dúdolgassuk őket, de komolyabban nem lehet beléjük kötni. Sajnos a látványt tekintve már nem ennyire egységes az összkép. Az Avengers bizonyos pontjain kimondottan jól mutat, a moziszerű átvezetőknél és egyéb scriptelt jeleneteknél a Crystal Dynamics korábbi munkásságai köszönnek vissza, ez tagadhatatlan. Sajnos játék közben már nem ilyen magas színvonalú minden eleme, néhol kifejezetten mosottnak és életlennek tűnnek a tereptárgyak. Valamint amellett se lehet szó nélkül elmenni, hogy a játék meglehetősen sokat tud tölteni. Mindezt még akkor is, ha a 4K-s felbontás mód helyett a magasabb fps számot biztosító teljesítményre fókuszáló opciót választjuk, ráadásul utóbbi esetében is rendre találkozhatunk belassulásokkal, eltűnő textúrákkal és egyéb apró technikai bakikkal. Szerencsére ennél komolyabb bugokba nem futottam bele, ha csak azt nem számítjuk, hogy a szerverek megbízhatósága még a megjelenés után sem mindig tökéletes.

A Marvel's Avengers megkapta a műfajra jellemző kötelező elemeket, azonban ezek mélységének kidolgozásába már nem sikerült kellő átgondolást belevinni. A karakterek egyéniségei elvesztek a multiplayerre fókuszáló küldetésrendszerben, ugyanakkor pont a játék alapjának számító gear rendszer teszi szükségtelenné, hogy az egyes küldetéseket egynél többször teljesítsük. Dacára a filmeket idéző kampánynak, a Bosszúállók nem tudják elérni, hogy hosszútávon is kitartsunk mellettük, amíg egykori renoméjukat helyreállítják.