Assassin's Creed Black Flag ResyncedTeszt

Az utóbbi időkben pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy a Ubisoft kezdi meghallani a régi rajongók elégedetlen részének a panaszait. Ennek az egyik első jele a 2023-as Mirage piacra dobása volt, mely felvállaltan a klasszikus irányvonalat képviselte a szérián belül, most pedig befutott minden idők egyik legnépszerűbb AC játékának a teljeskörű felújítása is az Assassin’s Creed Black Flag Resynced képében. És bár azon el lehet merengeni, hogy vajon valóban a Black Flagnek volt-e a legnagyobb szüksége egy remake-re a régi szép időkben megjelent részek közül, de ajándék kalózhajónak ne nézzük a kötélzetét, avagy ha már elkészült a Resynced, lássuk, milyen lett!

Az Assassin’s Creed Black Flag Resynced története természetesen nem változott meg olyan nagyon az eredeti felálláshoz képest. Ennek megfelelően itt is Edward Kenwayt, a vakmerő és szabadszájú privatért (rossz nyelvek szerint kalózt) alakíthatjuk az 1700-as évek Karib-tengerén, aki semmi mást nem szeretne, mint elég pénzt ahhoz, hogy gazdagon halhasson meg. Csakhogy a végtelen vagyon után folytatott hajszája a Templomosok és az Assassinok évszázadok óta tartó konfliktusába is belekeveri, onnantól kezdve pedig, hogy a birtokába jut egy különös ereklye, amin akár a világ sorsa is múlhat, már nincs számára visszaút. Ha meg akarja menteni az útja során szerzett barátokat és szövetségeseket, muszáj lesz felülemelkednie önön gyarlóságán, vagy eltűnni a történelem süllyesztőjében…

A játék története nem fog meglepni senkit, aki akár csak felületesen is ismeri az Assassin’s Creed franchise-t, de ez nem jelenti azt, hogy a sztori rossz lenne, sőt épp ellenkezőleg. A narratíva az első küldetéstől az utolsóig roppant precízen, roppant tudatosan építkezik, a végeredmény pedig egy nagyon acélos dramaturgiai ív, ami csak úgy sodorja magával az embert egészen a stáblistáig. Edward karizmája itt is ugyanolyan remekül működik, mint az eredeti Black Flagben tette, és a többi karakterre sem lehet panasz, ahogy a szinkronszínészek munkájára sem. Az átvezetők profik, a sztoriban pedig ott van minden olyan elem, ami nélkül egyetlen igazán jó kalózeposz sem létezhet.

A Resynced azonban nemcsak újrameséli, hanem helyenként tovább is gondolja a történetet. Kapunk például új mellékszereplőket és új küldetéseket, valamint a cselekmény lezárása is kibővül egy kicsit. Ezek az újdonságok mind korrektre sikeredtek, és bár egetrengetőnek vagy akárcsak kiemelkedőnek nem mondhatóak, a Black Flag világát így is szépen kikerekítik, és végső soron érezhetően ez volt a fejlesztők célja velük. Érdemes továbbá kitérni az úgynevezett Riftekre is, melyek lényegében alternatív idősíkokat felvillantó küldetések. Ezekből összesen négyet kapunk a kampány során, és akad köztük olyan is, ami kimondottan érdekes és kreatív szemszögből gondolja újra a Black Flag egy-egy kulcsmomentumát.

Ráadásul a fejlesztők nem álltak meg itt a változtatásokban, és sokak örömére erősen a háttérbe szorították az eredeti játék modern történetszálát. A jelenben játszódó sztorik már a legelső Assassin’s Creed óta a széria egyik legmegosztóbb narratív megoldásának számítottak, és a legtöbbször csúnyán megakasztották a múltbéli események ritmusát, így valószínűleg mindenki jobban járt vele, hogy a Ubisoft írói végül a Shadows-szal együtt debütált Animus Hubba száműzték a cselekmény napjainkban játszódó részét.

A játékmenet a történethez hasonlóan nem változott olyan drasztikusan az eredeti Black Flaghez képest, inkább csak kibővült egy kicsit. Ennek megfelelően ez egy RPG elemektől mentes, tisztán a lopakodásra, a parkourra, és persze a tengeri csatákra épülő móka, és a legtöbb küldetést is ezen három mechanika kombinálásával teljesíthetjük. Külön öröm lehet, hogy az orgyilkosság ismét olyan erős, mint a régi szép időkben volt, azaz nincs olyan célpont, akit ne tudnánk instant megölni, ha hátulról, sunyin cserkésszük be, és az is jó hír, hogy visszatért a régi parkour rendszer. Ennek megfelelően a mozgásunk sokkal szabadabb, mint az újsodrú részekben, cserébe viszont nem tudunk instant megmászni minden felületet, hanem sokszor bizony kicsit gondolkodnunk kell, ha fel akarunk jutni egy meredekebb sziklán vagy egy nagyobb épület falán. Plusz a Resyncedben megtalálhatóak a régebbi Assassin’s Creed címek legemlékezetesebb kiforratlanságai is, avagy készüljünk fel, hogy a karakterünk most is simán leugrik majd a tornyokról, ha rossz gombot nyomunk kapaszkodás közben.

A harcok terén már kicsit többet változtattak a készítők, így nem egy az egyben a régi rendszert kapjuk, hanem inkább egy átmenetet a klasszikus és az RPG-s megoldások között. Megijedni nem kell, ellenfeleinknek azért nem lesznek szintjei, és egy tökéletes riposzttal ugyanúgy instant megölhetjük őket, mint anno, inkább csak arról van szó, hogy ha nem időzítünk hibátlanul, akkor már kicsit nehezebb lesz átmenni a védelmükön. Kapunk emellett néhány új mozdulatot és ellenféltípust is, melyek ugyan nem forgatják fel alapjaiban az összecsapásokat, de amolyan jópofa érdekességként abszolút megállják a helyüket.

Ami a hajózást illeti, ez pont olyan szórakoztató maradt, mint amilyen az eredeti Black Flagben is volt. A Jackdaw-t még mindig kész öröm csatába vezetni, az pedig, amikor a lemenő nap utolsó sugarainál vitorlázunk a karibi szigetek között, miközben a legénységünk teli torokból énekel valami klasszikus matrózdalt, megunhatatlan életérzés. A kalózkodás maga, az ellenséges bárkák szétlövése és megcsáklyázása semmit sem veszített a varázsából, továbbá legtöbb ágyúnkra a kampány során immár feloldhatunk valamilyen alternatív tüzelési módot is. Ahogy a többi újdonság, úgy ezek se forgatják fel túl drasztikusan a játékmenetet, de a biztos alapokra azért ügyesen építenek.

Végezetül érdemes lehet még kitérni a Black Flag Resynced technikai oldalára. A játék alatt a Ubisoft saját motorjának, az Anvil engine-nek a legújabb verziója dübörög, ami már a tavalyi Shadowst is hajtotta, a látványra pedig ennek megfelelően nem lehet panasz. Az egyes modellek és helyszínek részletesebbek lettek, a felbontás javult, az pedig hatalmas öröm, hogy emellett a művészeti irány is megmaradt olyan rikító színesnek, mint az eredeti játékban is volt. Napjainkban egyre nagyobb divat a jellegzetes, karakteres színpaletták feláldozása a realizmus oltárán, ahogy az Oblivion Remastered esetében is történt, így dicséret illeti a Resynced fejlesztőit, amiért nem mentek el ebbe az irányba.

Ami a teljesítményt illeti, az is eléggé acélos lett. Mi a teszt során egy erősebb PC-vel próbáltuk ki a remake-et (Intel Core i5 12600KF processzor, Nvidia RTX 4070 videokártya, 32 GB DDR4 RAM), és semmiféle szaggatással vagy akadással nem találkoztunk maximális grafikai beállítások és 2K-s felbontás mellett sem, ahogy a töltési idők is kellemesen röviden alakultak. Egy-két bugba azért így is belefutottunk, valamint a karakterek animációi helyenként kicsit darabosra sikeredtek, főleg a dupla orgyilkosságoknál, de ezek sosem érződtek olyan nagyon vészesnek.

Mindent összevetve az Assassin’s Creed Black Flag Resynced egy nagyon kellemes remake lett, mely ugyan nem bővíti túlságosan ki az alapjául szolgáló játék narratíváját vagy mechanikáit, de erre nincs is szükség. Sem a történet, sem a játékmenet nem veszített ugyanis a 2013-as varázsából, a hozzájuk adott extrák pedig bár nem váltják meg a világot, de annyi pluszt adnak a koncepcióhoz, hogy a széria veteránjai is kicsit új élményt kapjanak a pénzükért. Épp ezért az Assassin’s Creed Black Flag Resynced nyugodt szívvel ajánlható mind a régi motoros rajongóknak, mind a szériával újabban ismerkedőknek, mert ez most is olyan nagyszerű kaland, mint amilyen az eredeti játék megjelenésekor volt.

PLATFORM PC, PS5, XSX | KIADÓ UBISOFT | FEJLESZTŐ UBISOFT SINGAPORE | MEGJELENÉS 2026. július 09. | ÁR 60 EUR