Egy napom...

Csodálatos reggel első fénysugarai simítják végig háromdimenziósan

borotvált arcunkat, miközben feleségünk - természetesen meztelenül -

tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes

margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörű, hiszen semleges PH

értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes,

kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma

reggel vörösre festette! Milyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy

estére megint szőke lesz, mert megérdemli.

Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt

nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékű gabonapelyhet a friss

kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira,

és végül együtt tornáznak nagyi fittnes-kazettájára.

Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén

nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák

kifogástalanul működnek. A kutya ugyan megint levizelte az első kereket, de

mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk.

A szomszédok a kertből egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt

kortyolnak elégedetten, arcukon a jövő generáció emelkedett életérzése:

haverok, buli, és tengerpart, vagy valami ilyesmi. Mikor a mi autónk dugóba

kerül a belvárosban, az előttünk várakozó gépjármű hátsó ablakában egy

kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elő az

ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel

majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.

A hivatalban mindenki friss és jókedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak -,

a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyughatatlansága okoz

némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztító modellfiú diétás

kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehető dülledő,

borotvált mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az

otthoni használatra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégető teának

köszönhet.

Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben

kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel

is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk,

és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell

aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk

néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH érték, persze

alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két

kalória.

Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érdemes) csokit,

habkönnyű pudingot (a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát),

pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességűt), tartós

elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sampont, arclemosót, sminket és

fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít; szóval a legszükségesebb

dolgokat. Az utcára lépve összefutunk K. István mosógépszerelővel, aki már

26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a

vízkő ellen.

Az este békés és nyugodt, környezetbarát légfrissítő illata árad, és mi

intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot

lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.