World in Conflict - 9/10

A sok xbox360 játék után, amivel mostanában játszottam, kicsit újra a pc-hez fordultam a World in Conflict apropóján. Néha már elkönyvelem magamban, hogy a pc-s játékoknak vége, a konzolé a jövő erre jön egy újabb kihagyhatatlan RTS és bizony ennek a műfajnak az igazi gyöngyszemei még mindig pc-n hódítanak. A Supreme Commander még a gépem fejlesztésére is rá kényszerített, pedig megfogadtam, hogy idén már nem költök pénzt a pc-mre.

Na de maradjunk inkább a World in Conflictnál, amit pár napja szereztem be. A CD Projectnek hála magyar nyelvű felirattal érkezik, ami többé-kevésbé meg is állja a helyét. Nem hibátlan, de legalább az angolt nem értők számára is elérhetővé teszi a történetet. A történetet, ami visszarepít minket 1989-be, egy képzeletbeli világháborúba, melyet a nagy CCCP indít Európa, majd később Amerika ellen. És persze a játék hősei dicső amerikai katonák, az akkori kor legmodernebb harceszközeivel tetől-talpig felfegyverezve. Ez így elsőre nem tűnik túl fantáziadúsnak, sok ilyen történet kelt már életre játékokban, de mégis nagyon élvezetes az egész. Köszönhető ez a zseniális átvezetőknek, melyek egyrészt festett állóképesek, dialógusokkal, másrészt a játék motorjával készült real-time animációk, első rangú szinkronnal és nagyon jó zenével. Ezektől nagyon filmszerűvé válik a játék és nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a karaktereket magunkénak érezzük, hisz olyan apróságok is szerepet kaptak az átvezetőkben, melyek élővé teszik őket.

A játék másik nagy erőssége, ami rögtön szembeötlő: a grafika. Igazán lélegzetelállító, a csaták tényleg nagyon valósághűen jelennek meg a képernyőn. A nagy tüzérségi támadásokat hatalmas füstfelhők kíséri, a nagyobb robbanások hatalmas krátereket hagynak maguk után, a karakterek és a járművek pedig olyan részletesen vannak kidolgozva, hogy akár egy FPS játékban is megállnák a helyüket. És mindezt teszi úgy, hogy nagyon korrekt a gépigénye, szinte bármilyen vason beállítható úgy, hogy szép is legyen és jól is fusson.

Amitől a leginkább tartottam, az a játékmenet volt, de szerencsére ez sem okozott csalódást. Először is szögezzük le, hogy ez nem is igazán RTS, de legalább is nem olyan léptékű, mint mondjuk a Supreme Commander. Ez sokkal inkább taktikai játék, hisz nem kell nyersanyag gyűjtögetéssel foglalkoznunk, csak kiválasztjuk a bevetni kívánt egységeket és belevetjük magunkat az akció sűrűjébe. Itt ritkán fogunk egy tucatnyi egységnél többet irányítani egyszerre, kapunk egy szakaszt azt jó napot, de mivel általában nem egyedül veszünk részt egy ütközetben, hanem többnyire 2-3 szövetséges és kitudja mennyi ellenséges parancsnok is jelen van így már is elképzelhető, hogy egy-egy küldetésben bizony elég sok egység jelen lehet egyszerre. Az hogy mi csak egy vagyunk a sok jelenlévő közül és ráadásul mindenkinek meg van a maga feladata, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elhiggyük, itt valami nagyobbnak vagyunk a részesei. Hangulatilag valami egészen rendkívüli a végeredmény. Azt hogy ne vesszünk el a csaták sűrűjében a jól átgondolt kezelőfelület biztosítja. Tényleg egyszerűen kezelhetjük csapatainkat és mindig jól láthatóak az aktuális célok, melyeket el kell érni. Ezekből olykor több is van egyszerre és az is előfordul, hogy kapunk extra feladatokat is, melyek teljesítésért azon túl, hogy a pálya végén kitüntetésekhez juthatunk a küldetés közben kisebb-nagyobb taktikai előnyt is biztosíthatnak.

Összességében így a végére kijelenthetem, hogy az idei év egyik legjobb stratégiai játéka ez, melyet mindenképpen érdemes kipróbálnia annak, akit nem hagy hidegen a téma. Nekem külön öröm volt, mert a Supreme Commander óta nem nagyon volt olyan RTS ami igazán az én műfajom lenne, így lelkesen vetettem rá magam :D A multiplayer részéről szándékosan nem írtam semmit, mert még én se nagyon kóstoltam bele, annak még csak most jön el az ideje, de mindenesetre már így előre is tudom, hogy igencsak jó online mókák várnak még rám. Amúgy WarPriest néven vagyok fönn, szóval ha valakinek van kedve egy kis játékhoz megtalál. Köszönöm a figyelmet.