Midnight Club L.A. - A hulladék új szinonímája

No menjünk szép sorjába. Kezdjük az egyedüli pozitív dologgal, ami nem más mint a grafika. Szép a város, szépek az autók és jó sok lehetőség van az autó tuningolására. A hangok még elég jók, a betét zenék tetszési indexe meg úgy is mindenkinél más és más, de nem olyan rosszak azok sem.

A fekete leves akkor jön amikor az ember naivan versenyezni kezd. És akkor itt az egész játék több sebből el is vérzik hirtelen. Jók a pályák, de nagyon nem jó ahogy az útvonalat kijelöli a játék. A bazi nagy sárga felhők simán kitakarják az előtted lévő utat és az ott lévő autókat vagy pálya akadályokat szóval már egy-egy checkpointon való áthaladás is izgalmas lehet. Ráadásul szerintem elég bénán is néz ki. Arról nem is beszélve hogy egy karambol elég ahhoz hogy esélyed se legyen a győzelemre, ami egy alapvetően arcade hangvételű játékban szerintem elég nagy hiba.

A másik igencsak zavaró dolog (legalábbis számomra), az ellenfelek. Azt hittem eddig hogy az NFS széria ellenfelei pofátlanul csalnak, pedig a Midnight Club ellenfeleihez képest még van mit tanulniuk... többször volt például hogy tetemes előnyre tettem szert, majd a többiek valami misztikus erőtől hajtva hirtelen felgyorsultak és nem csak hogy beértek, de simán húztak el mellettem, egyik a másik után. Mindezt a verseny vége előtt 2-3 kanyarral. Roppant frusztráló jelenség, ami számomra hazavágja a játékélményt. Ennél még a GTA-s versenyek is klasszisokkal élvezetesebbek.

Mindezeket összegezve a játék számomra hatalmas csalódás és leginkább egy hárombetűs szóval tudnám jellemezni a legegyszerűbben, aminek kitalálást az olvasóra bízom. Mekkora szerencse hogy csak kölcsönbe van nálam, mert ha pénzt adtam volna érte akkor igencsak dühös lennék most. Ezen kategória királya továbbra is a Burnout Paradise és még szerintem sokáig nem is fog méltó vetélytársra találni.