Ekteparasztképző 5

Először a szőlőtermelés. Na, erről tudok mesélni. Metszettünk, döntöttünk, kötöztünk, karóztunk, fiatalítottunk, venyigét hordtunk/égettünk. A legjobb viszont: múltkor oltvány-ültetés volt, én hordtam a vizet (össz-vissz azthiszem 800 litert); egyszer szólnak, járjak előre a kocsival, ne kelljen annyit futkosnom. Mondom jólvan, ezzel a böszme kocsival, lejtős talajon menjek, a platón a 400 liter vízzel, de hát ez van, mondták, csinálni kell. Ja, jogsim nincs, lejtőn még nem indultam, ezt a böszme kocsit még nem vezettem, teszem hozzá. Sebaj, elindulok, büszke is vagyok magamra - a helyzet csak az, hogy olyan lendülettel száguldoztam, hogy a hordó lerepült, az uccsó hordónyi víz meg csak folyt. Azthittem, megesznek, de végül nem. Bár logikával erre rá lehetett jönni, de nembaj.

Végül tehát a szőlővel (egy ideig) megvagyunk. Ma krumpliültetésre mentünk, kellemes munka volt az is a tűző napsütésben, jól le is égtem, készülünk a nyárra. Apropó nyár: mekkora már hogy a tavasz úgy-ahogy van eltűnt? Volt a tél, meg most van a nyár. Kész. Kiffut. Na végül a krumplinak csak harmadát ültettük el, mert jött a fontosabb munka: méhészkedés, azonbelül fedelezés. Ez annyiból áll, hogy a lépről le kell szedni azokat a cumókat (ez nem szakszó), amikkel a méhek bezárják a cumókat (ez ugyanaz a szó, úgyhogy ez sem szakszó). Kellemes volt az is, a méz meg csak csurgott.

Szóval a parasztképzés magasan folyik, irtó kellemes. Amúgy tényleg az, mert igaz néha szájat-húzogatva meg félkómásan érek ki a rokonokhoz a faluba, mégis kell ez a munka, szokja az ember, úgyhogy, örüljünk.

Na ha meg már így rámjött a kiöntözős írás, akkor még a tegnapról is írok, mert fasza volt. Sportnap volt a suliba, lehetett választani, ki hova megy. Én túrát választottam. Nohát az úgy volt, igazgató úr kíséretével elindulunk a Rezi várba. Hamar oda is értünk, a probléma ott kezdődött, hogy visszafele ki lett találva, hogy bizIsten menjünk egy másik úton. Egy ideig nem is volt baj, mindaddig, amíg...

"Nem tévedtünk el, csak elfogyott az út."

Hát igen. Utána tövisbokrokon másztunk meg hegyoldalon ereszkedtünk le, vízünk, térerőnk és még wifi-nk sem volt... Utána még párszor eltévedtünk, de amúgy fasza egy kaland volt, jövőre újra ugyanott.