Mesés kérdések

Szóval, sokat pörög most nálunk ez a csatorna, mivel én is meg a barátnőm is szeretjük a meséket, felmerült bennem néhány kérdés.

Eltelt pár év, amióta utoljára láttam ezeket a meséket, amikor még a Cartoon Network - on futottak ezek a mesék: Flinstones család, Scooby Doo, Flúgos Futam, Süsü keselyűk.. stb.

Így viszonylag felnőtt fejjel pár kérdés jutott az eszembe:

Vegyük először Scobby Doo-t:

Miért nincs a mesében nappal?

Akárhova mennek, mindég sötét van, éjjel mennek a strandra, meg piknikezni, mintha csak sötétben éreznék jól magukat. Persze igaz, meg kell teremteni az atmoszférát, mert hát, elvileg ott vannak azok a mumusok, akiktől félnek.

Bár nem tudom miért, mert csak csápolgatnak, nem bántják őket sosem. A Másik pedig az, hogy mindig van egy olyan része az adott epizódnak, amikor Bozónt és Scooby szívatja a monsztát. Akkor nem félnek tőle...

Flúgos Futam:

Az örök kérdés: Miért nem tud soha versenyt nyerni Guszti?

Nyilván minden mesében kell lennie egy negatív versenyzőnek és ez a hálátlan feladat neki jutott.

De mit is csinál? Az első helyezés megszerzése miatt, mindig trükközik valamit. Ez ok, de többiek is szoktak cselhez folyamodni. Legalább egyszer nyerhetne Guszti is. Annyira megnéznék egy olyan epizódot mikor nyerne. Lehet utána leszokna a cselezésről, és elégedetten visszavonulna, vagy utána fair módon versenyezne. Ki tudja? Ezt nem fogjuk megtudni, de az igaz, hogy így van értelme a mesének.

Ugyan ezt feltudnám hozni a Süsü keselyűknél is.

Nem tudom pontosan, hogy miért üldözik megszállottan azt a szerencsétlen galambot.

Mi lehet nála ami annyira fontos lehet nekik, és leginkább a parancsnoknak, aki mindig a legjobbkor hívja Gusztit , a nem épp maroktelefonnak nevezhető régi tárcsázós mobilján.

Mert hát ugye mobil lehet, mert ott lapul vezeték nélkül Guszti kabátja alatt.

Pénzt és fáradtságot nem kímélve hajszolják. Ezek szerint nagyon megérheti nekik.

No és ott van a hűséges társa: Muttley

Nagyon bírom a kutyát, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

Őt nézve igazzá válik a mondás, miszerint a Legszebb öröm, a káröröm.

De ha engem kérdeztek biztos sunyiban, mikor a többiek nem figyelnek, elszív egy - két vicces cigit, hogy meglegyen az alap hangulata.

Ezzel zárom a soraimat. Lehet csak én vagyok ennyire pihent, hogy ezekkel foglalkozom :)

Természetesem minden tiszteletem a Hanna - Barbara párosnak.

Nagyszerű meséket nyújtottak a világnak és méltán lettek ennyire híresek (7 oscar díj), és még véletlenül sem merült fel bennem, hogy bejegyzésemmel "fricskázam" az alkotásaikat.

Kár, hogy manapság már nem születnek ilyen mesék, így külön öröm, hogy ezeket most újra át lehet élni.