Játékteszt Vol. II.

Ahogy sokan mások, én is piaci konzolokkal kezdtem a pályafutásomat a játékok terén.

Első Tv konzolomat a szüleimtől kaptam kb. 6 -7 éves lehettem, mikor megleptek egy Atari 2600 al.

Szavakkal nem lehet leírni, hogy akkor mekkora csodálattal és örömmel bámultam a Tv képernyőén mozgó pixeleket amiket ÉN irányítottam. Hihetetlen élmény volt számomra.

Majd későbbiekben beköszöntött a piaci "sárga kazettás Nintendo"

Akkoriban szinte minden piaci nap (Szerda, Szombat, Vasárnap) kint voltam, hogy beszerezhessem a sárga kazetta adagomat.

Egy szép nap azonban egy kincsre bukkantam.

A kazettán a Rare neve állt. Akkoriban még egyáltalán nem érdekelt, hogy kik készítették a játékokat, és ez esetben se mondott számomra semmit, de ez a név és a játék címe örökre beégett az agyamba miután betettem a kazettát a "konzolomba".

De nem csak neve, hanem a játék intrója és a menü alatt szólt 8 bites zene is.

Addig soha nem érdekeltek a játékok alatt pittyegő hangok, meg zenék, de ez.. eeezz egyből beszántotta magát az az agyamba.

A játék maga nemében egy beat' em up, de ez még is kitűnt a többi közül, ugyanis 2 játék fejlesztő karaktereit, frencsájzait (Technos Japan, Rare) eresztették össze, hogy közösen, együttes erővel küzdjenek a gonosz ellen aki mellesleg egy dögös dominának nézett ki. A neve találóan Dark Queen.

A játékot a Rare motorja hajtotta és így Rare designra épült ami nagyon látványosra sikeredett. Bámulatos volt, hogy mennyire részletesen kidolgozták a környezetet és mennyire odafigyeltek minden részletre. Csodájára jártam.

A játékban 2 faj van és összesen 5 karakter közül választhatunk. Minden pálya más helyszínen játszódott és minden pályán más ellenségekkel kellett megküzdenünk. Persze volt pár ismétlődő ellenfél Pl.: a robot amit ha szétvágtunk, a fen maradt alkatrészét felvehettük és azzal csapkodva oszthattuk a fájást. Mellesleg más - más módon tudtunk végezni a rossz arcúakkal.

Minden karakternek megvolt a maga stílusa. Volt amelyik a lábából formált óriási bakanccsal küldte a jobb világra az ellent, de volt aki addig ütötte a szerencsétlen fejét, hogy egyre mélyebbre fúródott a talajban majd végül a leesett. És ami a legszebb, lehetett kombózni. Nagyon szórakoztató volt. Nekem az egyik kedvencem az volt, hogy miután nyakig bevertem az ellent utána nekifutásból a "bakancs lábammal" kirúgtam onnan a pics@ba, mint egy focilabdát

A szintek végén jött a főmumus akit leverve juthattunk a következő pályára, és mint írtam nagyon változatosak voltak.

Volt ahol űrhajóba kellett pattanunk és az Asteroids játékhoz hasonlóan lövöldözni kellett a felénk hulló köveket.

A játékot egyszerre ketten lehetett játszani co op ba. Megszámolni se tudom, hogy unokatestvéremmel, hányszor vittük végig. Felejthetetlen élmény volt. A nehézségi szint is jól lett belőve, harmonikusan. Persze volt egy-két pályarész amitől agyf@szt lehetett kapni, és ha elfogyott az életed kezdhetted az egész játékot a legelejéről, de soha nem éreztem nyűgnek. Nekifutottunk akár 100 adjára is, meg kellett tanulni.

A Rare és a Technos Japan közös játéka, életem egyik legjobb játékélménye volt.

Lehet, hogy túlságosan elfogult vagyok, de nem érdekel, hiszen mindenkinek megvan a maga imádott játéka.

Szerintem ez a játék tökéletesre sikeredett. Kellő kihívás, kellő kreativitás, kellő hangulat és kellően részletesség van benne.