Az én kurrens-gen Top 10 listám - 5.

Pörög a játék ipar, és a kiadók minél nagyobb réteget akarnak bekebelezni. A játékosok többségének igényeit szemelőt tartva készítik, vagy talán jobb szó a gyártják a játékokat. Soha nem esett még át ekkora reformokon a játékipar, azaz ipar ami egyre csak növekszik és mára már az egyik legjobban jövedelmező bizniszévé vált. Ez meg is magyarázza azt a tényt, hogy leginkább a casual, a legnagyobb vásárló rétegnek gyártják a játékaikat. Kiszorítva így a többi réteget, mint pl.: point n' click, platformer, horror. Játékok amit elad a grafika és a multiplayer. Az már mellékes sajnos, hogy legyen jó története, legyen hosszú a játékideje és szavatossága, és talán a legfontosabb, hogy legyen lelke. Természetesen mint mindenben, azért itt is vannak kivételek

Egy olyan generációból szálltam ki, és hagytam a hátam mögött ahol minden réteg megtalálhatta a magának tetsző játékot. Naivan gondoltam, hogy most sem lesz ez másként. Mikor beszereztem az új konzolom, nagyon lelkes voltam, és már láttam magam előtt, hogy mennyire jól fogok szórakozni a jobbnál jobb játékokkal, az meg csak hab a tortán, hogy HD grafika lesz.

Mint korábban leírtam, a Silent Hill új része miatt váltottam generációt. Nem véletlen, hiszen ez az a réteg, azaz a horror az egyik kedvenc játéktípusom.

Kezdeti lelkesedésem hamar lejjebb ment, mert hát nem azt vártam amire számítottam. Ugyan azt tudtam és sejtettem, hogy a Silent Hill sorozat nem lesz már soha olyan mint régen, de azért nem ezt vártam.

Mindegy - gondoltam, majd keresek valami más horror játékot, hátha az jobb lesz.

Kerestem, de hát nem találtam. Nem mondom, hogy az előző generációban rengeteg volt, de viszonylag elégséges a kínálat. Itt döbbentem rá, hogy bizony kihalófélben van az egyik kedvenc műfajom, hiszen a pénz beszél és többség igényeit kell kielégíteni és ők nem borzongásra vágynak.

És akkor jött a Dead Space. Sokat olvastam róla, általában dicséretekkel illették, de kicsit tartózkodtam tőle. Egyrészt mert nem szeretem a Sci-Fi-t, másrészt valahogy úgy éreztem, hogy ez sem igazi horror csak rámondják.

Nem számítottam már semmi jóra, de mivel ez már manapság ritka kategória, muszáj volt adnom neki egy esélyt.

Na nézzük ezek azok amik nekem különösen tetszettek::

• Környezet:

Sci - Fi - hmm, nem szeressük de hát ha jó lesz. Egyedül egy monsztákkal teli Ishimura nevű bányászhajón. Kevés a fény, és lőszer ráadásul sok a szellőző nyílás, és sosem lehet tudni, mikor ugrik ki belőle az egyik csúnyaság, vagy épp a következő sarkon vár ránk, hogy belénk mártsa rozsdás kasza szerű "karmát".

Vannak Epic külső helyszínek is, ezek gravitáció mentesek, így a mágneses csizmánknak hála, tudunk közlekedni.

• Fő hős:

Valahogy mindig szimpatikusak voltak azok a főhősök akik meg sem mukkannak. Egy szó sem hagyja el a szájukat, és csak fájdalmuknak, erőlködésüknek adnak hangot egy egy nyögéssel. Tetszett az is, hogy a páncélzata kinézete, nem épp azt hangsúlyozza, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. Sőt, kinézetre, semmilyen biztonsági érzetet nem ad. Ütött-kopott, rozsdás gönc ami rajtunk van, és bár sci-fi világról beszélünk, páncélunkról ez csak akkor mondható el, hogy ha megjegyezzük a világító ledeket rajta, amik az életerőnket mutatja. Számomra hab volt a tortán, hogy a főhősünk inkognitóban van belebújva a ruházatában, azaz az arcát nem nagyon fogjuk látni. És most engedjétek meg, hogy egy 90 es években használt, és mára már elcsépelt szóval minősítsem: Cool!!!

(igyekszem újra divatba hozni, mint Randall a Gyapot Majom szót :D ;))

• Játékmenet:

Irányítás, részemről könnyen kézre állt, egyszerűen elsajátítható. A kamera man a hátunkat fogja filmezni. Fegyverekből nem lesz sok, ahogy lőszerből sem. Ezért takarékoskodni kell. Külön tetszett, hogy itt bizony meg van a megfelelő technika a szörnyek kiiktatásra. Így tudunk spórolni, és így meg tudjuk akadályozni, hogy még idő előtt elfésülje a hajunkat az egy kreatúra. A fegyvereket és a páncélt lehet fejleszteni a munkapadokon különböző energia gócok és tervrajzok által amit a játék folyamán gyűjthetünk. Tetszett ez a megoldás. Megjegyezném még a szintén cool! :) hologramos kijelzőnket, amivel a nálunk található cuccokat láthatjuk. A játék remekül néz ki, szépen ki vannak dolgozva a helyszínek és itt még folytathatnám ..... Egyszerűen pazar.

Történet:

Erről sokat nem írok. Már úgy is leírták a kellő infót sokan előttem. A lényeg, hogy elég érdekes ahhoz, hogy mindvégig fenntartsa az érdeklődésed.

Hang:

Minden a helyén volt. Megfelelő nyomasztó légkört teremtenek. A zörejek és különböző neszek, pedig garantálják, hogy egy percig se legyél nyugodt.

• Ez most mi volt? Van ott valami? - sokszor tettem fel magamnak a kérdést.

Összegzés:

Ritka az ilyen kincs a mostani generációban. Tudtam, hogy meg kell becsülni, úgy hogy a lehető legjobb körülmények között játszottam vele. Ez alatt azt kell érteni, hogy csak sötétben, csak magamban, és csak fülessel! Ezzel elértem azt a hatást mint anno a Silent Hill-el való végigjátszássálán éreztem. Végre újra rettegtem. Félni jó, mert érzed, hogy élsz

("Ja, kérdés hogy átérzed-e"... :))

Köszi, hogy elolvastad!