Szuperhősök és Szamurájok II.

(Az előző részt is ajánlom figyelmetekbe!)

Bár ezt az írást hamarabb is megszültem volna. Mégis úgy hozta a magánéleti dolgaim hogy csak most a vizsgákat letudva végre érdemben is tudjak foglalkozni eme nemrég elindított cikk sorozatomnak.

Az előző részben a maszk mögötti teóriát kóstolgattam, hogy ugyan mért hordanak szuperhősök egyáltalán maszkot? A keleti manga hősök mért csak ritkaságszámba megy ez hogy egy álca mögé bújnak? Miért félnek a nyugati szereplők a lebukástól?

És még száz hasonló kérdések közepette elkezdett realizálódni bennem, hogy a rosszarcúak állandóan felvállalják magukat, tömegek elé kiállva fenyegetőznek és mutatják hatalmas erejüket hogy itt bizony káosz fog uralkodni.

De álljuk meg egy szóra, ha ezek a főgenyók mindig csak a rosszban sántikálnak, mért nem tűnnek el gyorsba izibe az első maflás után? Mért élik túl és térnek vissza parádésan? Egyszerű a képlet és szerintem te is rájöttél. Mert mi szeretjük a rosszfiúkat és rosszlányokat!

Még akkor is ha világéletében mindig is a világos oldalt választottad, legyen az szerepjáték, videojáték, vagy egy iskolai bunyóban a genyó csávót ütlegelted, mégis amióta világ a világ az ember egyszerűen nem tud haragudni a rosszarcúakra a szórakoztató irodalom és médiában. Mindig is volt a sötét oldalnak egy kellemes kisugárzása, és ha valaki reálisan és nem elvakultan néz egy ilyen művet, sokszor inkább a rosszcsontra teszi le a fogadást, még ha tudja is hogy tuti veszíteni fog.

Érdemes megemlíteni hogy az ilyen tipikus karaktereket a Japánok kifejezetten nagyobb hangsúlyt fektetnek egy-egy érdekes történetben. Nem beszélve az állandó őrlődésű antihőst sem. Az a tipikus karakter, akinek a célja vagy múltja olyan dolgot sejtett hogy itt bizony rengeteg ember szenvedi meg tetteit, mégis a végső cél érdekében ezt a főhőst nem nagyon tudja meghatni. Jó példa erre a Death Note sorozat. Jó oké tudom agyonajnározott sorozatot ne istenítsünk nagyobbra, mikor már a 12 éves manga bolond kis csajszi is ismeri a sztorit.

Most nem írnék róla, de mindenkinek szívből tudom ajánlani a sorozat megtekintését. (rövid ismertetője itt található: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.919 )

De témánál maradva rengeteg megkérdőjelezhető antihős történet található keleten. Ami nem is akkora gond, hisz Japánoknak ez ha úgy nézzük egy folytonos belső érzéseik a kivetülése. Mint az alcím is írja a bennünk lakozó rossz énjét senkise tudja meghazudtolni.

De talán ennek meggátolására, vagy csak a kíváncsiság miatt is készülnek ilyen történetek. Kicsit nyugatra evezve, szerencsére sok amerikai történet kitaláló is belátta hogy a rózsaszín felhő és béke-szeretett csak egy jól bejáratott politikai hablaty az egész. A tudatlan birkák etetése és hasonló összeesküvés elméletek kedvenc témája. Eme közhelyekből érthető hogy nyugaton is folyton visszatérő téma volt ez mindig is a képregényekben. Ugye ismerős batman története? Ő sem az a kifejezett szuperhős, hanem egy bosszúszomjas ember, aki családja elveszítése során egy maga elindul megregulázni Gotham város rosszfiúit. Batman sose volt a szuperhősök mintaképe. Folytonos szkeptikus nézetei és tetteit már nagyon sok szuperhős megkérdőjelezte, de Batman csak értetlenül állt előttük, hisz ők is tudják mi miatt csinálja mégsem fogadják el.

Bár szerencsére nem szólnak be a dolgaiba. Másik nagyon jó nyugati példa a Watchmen. Aki eddig nem dugta homokba a fejét biztos láthatta a kultikus képregény film verzióját. Nos az ott megismert „szuperhősök” sem azok a jó módú Amerikai polgárok, hanem mind csalódott emberek, akik saját modorukra reagálnak a környezetükbe uralkodó erőszakhullámnak. Ott a Komédiás aki talán túl sokat tud, mégis csak egy nagy viccnek tekinti az életet, hisz minden ember egy álnok alak. Rorschach aki gyermekkorában szinte minden sarkon belekötöttek és kijutott neki az élet sötétoldalából, csodálkozunk hogy Batman-hez hasonlóan minden elfajzott dögöt két kezével töri ki a nyakát? De ott van Mr. Mahattam az egyetlen csapattag, akinek szuper ereje van, és amióta megkapta ezt az erőt nem tudja megérteni az emberek érzését és ahogy halad az idő, egyre jobban elveszti emberségét. Lori az egyetlen női tag, a meg nem értett lány, aki kiskorában túl keveset látott, de amint mindent szép lassan megtudott szinte hányni tudna mindenkitől. Éjbagoly talán az egyetlen tag, aki morálisan gondolkodik, és mindig megmagyarázza társainak az érem pozitív oldalát, de ezért cserébe szinte semmit nem kap az életben, ami őt boldoggá tenné. Remekmű és egyben remek sztorival is van keverve. Hasonló lábakon mozog, mint a Sin City, bár míg az tényleg belenyúl az élet sötét oldalába, addig a Watchmen a két szék között zsonglőrködik, és csodák csodájára nem esik a kettő közé! Hanem átadja nekünk olvasóknak/nézőknek hogy kinek a nézetét és melyik oldalt támogatjuk.

Így utolsó témaként még picit térjünk vissza keletre. Nindzsákat szerintem mindenki ismeri. A bátor jól edzett harcos, aki rengeteg vágóeszközzel rezzenéstelenül teljesíti saját klánja kívánságát. De ha jobban belegondolunk a nindzsák mindig is olyan emberek voltak, akik szinte sose tudták eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Emiatt is szegődnek ilyen klánokba, hogy a bennük lakozó döntésképtelenséget egy cél ruházza ki. Persze ahogy telik-múlik, az idő rengeteg nindzsa belátja, hogy lehet tévedett, mikor ide csatlakozott. Vagy épp ellenkezőleg lát benne fantáziát és elismeri a klán célját és érdekeit. Ez ember válogatja, ugyanúgy nincs fekete és fehér nindzsa sem, csak ellentétes érdekek és célok. (nesze neked G.I. Joe :P ) Picit elfogult lennék? Lehetséges, de szerintem te olvasó is belegondoltál, hogy a Keleti nép gyermeke egész jól kezeli ezt a témát. De persze nyugati társaink sem restek, és az ő nézeteit is elismerjük és szeretjük őket. Mégis erősen lehet érezni, hogy a két kultúra másképp, kezeli a sötét oldal gyermekeinek vagy a két oldalt sodródó szereplők sorsát. Hol itt erősebb, hol pedig ott jobban megkérdőjelezi az élet nagy dolgait.

Egy szónak is száz a vége, mindannyian kedveljük valahogy a rosszarcúakat is. Még ha a főhős pártját is fogjuk, a gonosz székben ülő, fehér perzsamacskát simogató titokzatos gonosz alak mindig is gyermeki örömmel várjuk, mivel is akar nekünk ártani.

Kíváncsi vagyok vajon ti hogy vélekedtek erről?

Legközelebb a mellékszereplők és társak dolgait fogom feszegetni.