Demon's Souls kedvcsináló

„Ez a játék káros az idegrendszerre.”

„Nagyon nehéz, pár óra után inkább hagytam a fenébe.”

„Ott szívat, ahol csak tud!”

A jó tesztpontszámok és a dícséretek mellett körülbelül ilyen és ehhez hasonló véleményekkel találkoztam leginkább, mielőtt megvettem a Demon's Souls-t. Természetesen volt bennem egy kis kétely, hogy elmebaj lesz a játék vége, de optimista voltam és reméltem, hogy inkább egy jó, élvezetes, felfedezésekkel teli kalandot kapok.

Január eleje volt, amikor először bekerült a lemez a gépbe - köszöni szépen, azóta is jól megvan ott, nem kíván kimászni. Miután először elindítottam a From Software kreálmányát, nem sokkal utána kaptam egy üzenetet az egyik éppen online tevékenykedő ismerősömtől:

„hi! Na, hogy megy? Nem tul nehez?”

A levél elolvasása után mosolyogtam egyet, mert vicces, hogy a nehézségét tekintve valóban ennyire rossz híre van a játéknak. Az aggódó megkeresésre a reakcióm csak ennyi volt: „meg nem tudom, most kezdtem csak bele.”

Azóta eltellt pár hét, és pár játékóra is. Talán most vagyok túl a 60. órán (+8 természetesen, mert az első karakteremmel kicsit mellé lőttem). Ennyi idő után, már úgy érzem kezdem kiismerni a dolgok menetét, mit hogyan kell csinálni, és szerencsére egyre kevesebbszer halok meg

A felvezetés után most következzen az érdemi rész, egy kisebb véleménykifejtés, levont konklúzió, érdekességek.

Szerintem nem a játék szívat, hanem a játékos tol ki magával, amikor meggondolatlan. Ettől lesz nehéz az egész, ennek köszönhető a már említett negatív visszhang. Nem szabad úgy hozzállni a Demon's Souls-hoz, mint egy hétköznapi játékhoz, mert nem az. Sok játékkal játszottam már, de ennyiszer nem történt meg velem soha az, hogy féltem előre menni, vagy egy ajtón - jelen esetben akár ködön - belépni. Sokkal nagyobb súlyuk van a döntéseknek mint egy hétköznapi játékban, jobban meg kell fontolni, mit, hogyan és mikor csinálunk. Ha felkészületlenül vágunk bele egy harcba, igen könnyen előfordulhat, hogy az ellenfél felülkerekedik rajtunk, majd azon vesszük észre megunkat, hogy megint megjelent a „YOU DIED” felirat.

Ha ez bekövetkezett, az életcsíkunk megcsonkul és a „test formába” történő visszatérésig 50%-ig tornázható fel maximum. Persze igény esetény, használhatunk egy mágikus gyűrűt, ami kicsit javít a helyzetünkön. Ami szerintem nagyobb érvágás a halál után, az a hosszadalmas kardozással, vagy átokszórással megszerzett lelkek elvesztése (Demon's Souls: lélek = pénz. Vicces mi?:) ). A jó hír viszont, hogy ha visszamegyünk arra a helyre, ahol meghaltunk, újra visszaszerezhetjük vagyonunkat. Ha a visszaszerzés kudarcba fullad, ergo meghalunk útközben, akkor az ottmaradt lelkeknek végleg búcsút mondhatunk.

Ha a missziónk sikeres volt, lelkeinket visszakapjuk és a játék mondhatni „főmenüjében” a Nexus-ban fejleszhetjük karakterünket - mivel a szintlépés nem automata -, vagy mindenféle klassz dolgot vásárolhatunk a különböző kereskedőktől. A zord világ kedves árusairól fontos tudni, hogy NEM veszik jó néven, ha megsérted őket. Annyira nem, hogy utána nem fogsz tudni tőlük venni semmit sem. Egy barlangban voltam, amikor ádáz küzdelembe keveredtem néhány bogárral és a kardcsapások egyike véletlen az ott táborozó üzletasszonyt találta el. E pillanat után élete új értelmet kapott, felhagyott a kereskedelemmel és egyetlen célja az lett, hogy elpusztítson engem az igencsak hatékony fa botjával. Irány a Google, kéne valami megoldás, egy tipp, hogy engesztelhető ki (pl. egy jól irányzott bók „De szép színe van kendnek. Olyan szép sárga.”, vagy akár egy új járóbot)... 10 perc lázas keresgélés utána végre találtam megoldást! New game. Nem vicc. Ha újra boltolni akarsz, ez az ára
Persze emiatt nem kezdtem újra, de okozott némi nehézséget ez a veszteség, mivel ez a büdös banya árult olyan köveket, amelyekkel fejleszthetőek a fegyverek(ezeket az értékes köveket amúgy máshol is meglehet találni).

Ha szépen fejlesztett fegyvereid vannak, akkor nagyobb mellénnyel vághatsz neki a gonosz démonok hordáinak, a félelmetes főellenségeknek. Ezeket úgy a legkönnyebb legyőzni, hogy ..., aztán ..., majd végül ... . Szóval találja ki mindenki maga :)

Ha mégsem boldogulnánk egymagunk az aljas szörnyek ellen, lehetsőgéünk van arra, hogy segítővel, azaz más online játékossal induljunk meg ellenük. Az ilyen, stílusos kék aurával rendelkező segítők a kék fantomok, ők a jófiúk a Demon's Souls többjátékos módjában. A rosszfiúk - akik sokszor megkeseríthetik kalandjainkat - a fekete fantomok, értelemszerűen piros aurával. Ők aljas módon megszállhatják a világunkat és meg is ölhetnek. A multiplayer másik része, ami igazából csak nagy jóindulattal nevezhető multiplayernek, az... ZSENIÁLIS. Annyiról van csak szó, hogy a játékosok hagyhatnak egymásnak különböző üzeneteket, tippeket, valamint megnézhetik, hogy más játékosoknak, hogy sikerült meghalniuk, mik voltak az utolsó pillanataik (ez sokszor nagy segítség lehet).

Majdnem túlvagyok már az első végigjátszáson, de tudom, még ezer meg egy dolgot tartogat számomra ez a játék.

Nagyon sok segítség, tipp található a játékhoz a weben, angol illetve magyar nyelven egyaránt. Bevallom, kicsit belenéztem ezekbe - a kezdeti nehézségek után -, de nem estem túlzásokba. Sokkal jobb ha TE magad fedezed fel a játékot. Lehet, hogy így néha nehezebb, de a kihívás jó dolog nem?

Ami kimaradt:

Grafika: szerintem gyönyörű

Zene: zseniális

Köszönöm, hogy elolvastad!