DVD gyűjtemény - egy év termése

Trónok harca 1. évad

Kezdjük a plusz eggyel, egy gyenge próbálkozás volt a részemről látatlanban megvenni a mindenki által legjobbnak tartott sorozat egy évadát. Valahol a hetedik rész körül eszméltem rá, hogy még mindig nem nekem valók a szériák. Majd ha A törvény nevében ára esik egy picit, akkor arra azért mindenképp benevezek.

21 Jump Street

Az utóbbi évek talán legjobb vígjátéka nálam, az első film, amiben kedveltem Channing Tatumot. Jópofa a Johnny Depp-féle kámea is, a műfajhoz képest sok benne az akció, és az audiokommentár pokolian vicces, akinek megvan a lemez, az ki ne hagyja. A 22 is tetszett, bár nem annyira, mint az első rész, majd az ezres kategóriában bezsebelem azt is fél év múlva.

Aljas utcák

Az első Scorsese film, az egyike a legalulértékeltebb darabjainak, furcsa egy olyan gengszterfilmet látni, ahol De Niro mellett Keitel a főszereplő (fel is cserélődött hamar a felállás). Sok filmje van a rendezőnek, ami azért jobban sikerült, mint a Mean Streets, de érdemes vele tenni egy próbát mindenképp. A borítót meg imádom.

Amerikai pite

Gondolom sokat elárul a nem létező humorérzékemről, ha azt mondom, hogy életem vígjátéka az Amerikai pite. Az első rész arra, amire hívatott, hogy átadja a 90-es évek végi, 2000-es évek első felei tinédzser életérzést, arra tökéletes, plusz ami hatalmas előnye a többi korabeli hasonszőrű filmekhez képest, hogy nincsenek annyira elrugaszkodott karakterek és szituációk, hogy ne legyen a mai napig releváns. Az eredeti szereplőgárdás részeket mindenképp be fogom szerezni, de igazából én még a TV filmeket is kedveltem.

Amerikai pszichó

Ő, a jó öreg Patrick Bateman, számomra egyértelműen 2000 legjobb filmje, és az örök kedvenceim között is ott van a Pierce and Pierce-i agymenés. Ahányszor nézem, annyiféle érzést vált ki belőlem, ha akarom végignevetem, ha akarom thriller, ha akarom horror, emellett pedig a mai napig a legjobb Christian Bale alakítás. Én foglalnék asztalt a Dorsiába az biztos.

Apokalipszis most!

Tök vicces, hogy a hetvenes évek legmeghatározóbb vietnami háborús filmjében Martin Sheen játszik, egy évtizeddel később meg a fia, nem? Na, mindegy azt az egyet bánom, hogy a rendezői változat van meg, ritkán van időm végigülni három és fél órát, meg amúgy is, okkal voltak azok a jelenetek kihagyva a mozivászonról. A Full Metal Jacketet is illene már megvenni, annak az első fele verhetetlen.

Aranypolgár

A Citizen Kane, minden idők legjobb amerikai filmje, Orson Welles, blabla, biztos az én lelki szegénységem, vagy csak fiatal vagyok, de sosem értettem, hogy mitől ekkora klasszikusok a filmjei. Kivéve A per. A per oltári. Amúgy nem volt rossz az Aranypolgár, technikailag formabontó, de nem állt össze nekem egy egésszé. Újra kéne néznem egyszer. Amúgy meg klasszikus úgyis, elfér.

Blöff

Guy Ritchie az egyik kedvenc rendezőm, a Blöff pedig a legszórakoztatóbb filmje. Talán a Lock, Stock siekrült a legjobbra, de az még nincs a polcomon, majd idővel. Mickey minden sora klasszikus, a magyar szinkron pedig valami elképesztő jó. Eredeti nyelven meg még jobb. De örülök, hogy így benyelte a magyar nyelv a szlengbe a jó Brad Pitt sorait. Kuláznom köll diló.

Becstelen brigantyk

Meg kellett néznem három-négyszer a filmet, hogy igazán értékelni tudjam, de most megokosodva talán a legjobban összetákolt Tarantino mozi, a zenének és a képnek valami egészen gyönyörű összhangja, a forgatókönyv pedig hibátlan. Hogy a kedvencem-e? Á-á. Viszont a kocsmás jelenet az mindent visz. Michael Fassbender egy Tarantino filmben, az álmom vált valóra.

A bárányok hallgatnak

1991 jó év volt a thrillerek számára, de még a legelvakultabb Scorsese rajongók sem gondolhatják komolyan, hogy A rettegés foka jobb film lenne, mint a Silence of the Lambs. Egyszerű mondatokkal ilyen feszültséget még nem varázsoltak a képernyőre, mint amik néha Hopkins szájából elhangzanak, meg amúgy is, it put's the lotion in the basket. Ha ez nem mond semmit, akkor valamit kihagytál.

Nolanbatmanszegmens

Mindenkinek megvan Nolan Sötét lovag trilógiája valamilyen adathordozón, én sem maradhattam ki a sorból. A Rises szerintem visszalépés, de az első kettőből nem tudom eldönteni, hogy melyik tetszik a jobban. A The Dark Knightból végre kidobták Katie Holmest, ráküldték Batmenre a legkirályabb képregényfőellenfelet, akit valaha látott a mozivászon, meg még odadobtak egy Kétarcot, ha esetleg nem lenne eléggé over the top az egész. Mégis maradjunk a Kezdődiknél, az eredettörténetek a gyengéim.

A bombák földjén

Jajj, Kathryn Bigelow, nem olyan unalmas ám a filmed, mint azt itt a Gameren mondják, és mindenki szeret téged, de azért tudsz te ennél jobbat, fel a fejjel. Nekem nem lehet eléggé patrióta bullshit semmi, biztosan kontinenst tévesztettem.

Bosszúállók

Jeremy Renner ezen a szegmensen kísért, meg amúgy is muszáj volt megvenni, a legkirályabb popcorn mozi. Mondjuk nem nekem, én marhára közömbös vagyok vele szemben. Nekem ezek a karakterek nem mondanak semmit, az első egy óra folyamatos pofázás olyan dolgokról, amiket nem értek, és olyan figuráktól, akiket nem ismerek, olyan poénokkal, amik nem tetszenek, aztán kinyírják egymást is, meg mindenkit akit látnak. A képregényrajongóknak, akik látták az egyes karakterek filmjeit biztosan szórakoztató, én nem tartozom közéjük. Pókembert a népnek szemetek, most már a jogok is megvannak. Ha nincs a Bosszúállókban alapból sem, akkor bocs, fogalmam sincs.

Django elszabadul

Nem éppen az ultimate romantikus film, de szerintem annak sem utolsó. Nem csak a szerelmi szál. hanem van valami gyönyörű az egészben, a színek, a megelevenedett karakterek, a díszletek, vigyorral az arcomon tudom végignézni a két és fél órát. Nagyon érdekes kontrasztokkal dolgozik a film, mind látványban, mind történetben, az egyetlen bajom vele, hogy a közepén kicsit leül a sztori. A kevesebb talán itt több lett volna. Ja, és a díszlettervezőkkel készült interjút nézzétek meg, zseniális szerintem.

Drive

"I'm giving you a night call to tell you how I feel". Nem daloljátok? Nem szeretitek? Ejnye, a Drive-ot mindenki szereti. Megérdemelten. Ryan Gosling egy faszagyerek. Valahol varázslatos, hogy a semmiből milyen brutális jelenteket tudott a tisztelt rendező úr előhozni. Csak egy ázsiai férfi rohangál menőbben egy kalapáccsal, mint a sofőr. Meg amúgy is, van benne valami megkapó, ami miatt látni kell újra és újra.

Elrabolva

Még egy vakvásár (van egyáltalán ilyen szó?), de nem nyúltam vele mellé, jó kis film ez, Liam Neeson jópofa, de már lassan nyugdíjazhatná magát, aki talál a Non-Stop, a Sírok között és az Elrabolva 3 között öt érdemi különbséget, az a vendégem egy sörre. Vicces módon egyébként pont a látványosnak szánt akciójelenetekkel volt egyedül bajom, ennél a villódzó kameránál kevés dolgot utálok jobban a filmművészetben, felejtsük már el végre.

Eredet

Nolant szeretjük, az Eredet pedig egy kitűnő film. Sajnálom, hogy nem moziban láttam, biztosan katartikusabb élmény lett volna a befejezés, de így is, az a híres-hírhedt JGL jelenet valami eszméletlenül szájtátós. Van a forgatókönyvben egy-két buktató, viszont amit imádtam benne, hogy nem kell atomfizikusnak lennem ahhoz, hogy értsem, hogy mi a franc folyik a képernyőn (bár pont most írta valaki a filmes topikba, hogy mennyivel érthetőbb volt az Interstellar, hát nem nekem).

Fel

Ááá, itt az egyetlen Pixar filmünk. Imádom a legtöbb Disney animációs filmet, a Fel! nem tartozik közéjük. Elvitt a hypevonat, az egyik legtúlértékeltebb animációs film szerintem. Viszont van rajta egy kisfilm, ami marha aranyos, azt megnéztem vagy ötször, csak azért megérte a DVD.

Fifti-fifti

Egy tök jó vígjáték-dráma a rákról. Ez így gondolom marha biztatónak hangzik, de én nem tudtam vele betelni. Ismét Joseph Gordon-Levitt, az egyik kedvenc színészem jelenleg, Anna Kendrick talán a legkedvelhetőbb fiatal színésznő, Seth Rogent utálom, de az kit érdekel. Ja, és a legfrankóbb szmokizós jelenet van benne, amit valaha láttam.

Final Cut - Hölgyeim és uraim

Az egyetlen magyar film a gyűjteményben, és egyben a legérdekesebb film, amit valaha láttam. Egy 449 filmklasszikusból összevágott másfél órás romantikus film, ha nem láttátok tegyetek magatoknak egy szívességet, sétáljatok be az első Libribe, és vegyétek meg a Final Cutot, imádni fogtok érte. Külön móka kitalálgatni, hogy éppen melyik filmrészletet nézzük. És a mellékelt könyv is jó kis kiindulópont azoknak, akik kicsit is vonzódnak a filmgyártáshoz. És nem érdekel, hogy nem rendezett még akciófilmet Pálfi, adjátok neki a Toldit szemetek.

A faun labirintusa

A legszentimentálisabb horrorfilm amit valaha láthatsz. A sztori egy nagy káosz, amit nem egyszerű összerakni, a képivilág lehengerlő, második világháború idején játszódik, imádjuk mi az ilyet. Szerintem a legjobb del Toro film, érdemes pótolni.

Gladiátor

Ezzel valószínűleg nem leszek többségben, de nagyon túlértékelt. A harcjelenetek rendben vannak, az operatőri munka zseniális, de forgatókönyv amellett, hogy baromság, történelmileg teljesen valótlan, a rendezés és a vágás pedig nem az igazi, lassú a film, sokszor unalmas, legalább egy órát le kéne belőle csippenteni, hogy valami szórakoztatót kapjunk. És az sem segíthet a dolgon sokat, hogyha mégegyszer meghallom, hogy senatus poplusque Romanus, akkor halálra döföm magam akár a szobafalammal is. Amúgy meg a harcjelenetek tényleg jók, nagy ritkán jó elővenni kicsit gyönyörködni a díszletekben és a koreográfiában.

A gyűrűk ura trilógia

Ezeken a filmeken nőttem fel, soha semmi nem fogja tudni letaszítani őket egy képzeletbeli filmes listám első tízeséből. Körülbelül negyvenszer láthattam a komplett trilógiát, tudom a nagy részét kívülről, valami nálam nagyon betalált. Általános iskolás koromban mindig Gyűrűk urásat játszottunk, Aragorn akartam lenni állandóan, de csak Gimli jutott. Valószínűleg ez okozhatja a mai napig a lelki traumámat. Amúgy, ha már a filmekről kéne írni valamit, A két torony a kedvencem, az egyetlen éjszakai harci jelent a filmekben, eszement szórakoztató. A bővített változatok vannak meg, mert Szauron száját látnom kell, de ajánlani csak a harmadik résznél tudom a bővítést, plusz egy óráig hallgatni marhaságokat pofázni az enteket nem egy nagy buli.

Harcosok klubja

Meg kell szegnem az első szabályt, és beszélnem kell a Fight Clubról. Elsőre nem tetszett, másodikra sem, harmadikra beleszerettem. Nem tudom, hogy mi ütött be, de valami nagyon. Igazából csak ennyit akartam, ha felcsapnám az értelmező szótárban a kultfilmet, biztos, hogy Tyler Durden pofája meredne rám az oldalról.

Hemmingway összes

Imádom a Harry Pottert, életem első mozija, azóta egy ősrégi A bölcsek köve VHS tokban tárolom a mozijegyeimet (mármint amióta gyűjtöm őket, de ennek hatására), az első két filmet kívülről fújom, de amúgy is szeretem nagy részét. A negyedik-ötödiknél ment nálam valami nagyon mellé, azokat nem szívesen nézem, de a maradék hat szerintem tini-fantasy-buziskodós-romantikus-varázslós-kocsirepülős-egygyűrűs popcorn mozinak több, mint tökéletes.

Holtpont

Kathryn Bigelow, hát újra találkozunk. A Point Breaktől mást vártam, nem is értékeltem elsőre, de azóta imádom. A legfrankóbb heist movie amit valaha forgattak, masszívan B kategóriás párbeszédekkel és jelenetekkel. Keanu Reeves és Patrick Swayze, mi kell még a sikerhez? Na jó, ez egy viccszerűség akart lenni, de nézzétek meg a Holtpontot, rohadt jó.

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága

Még várok egy komplett újrakiadásra, úgyhogy nem vettem meg a klasszikusokat, de valami olyan mocskosul olcsó volt ez a csili-vili slipcover-ös, duplalemezes kalandorváltozat, hogy muszáj volt megvennem. Már csak a kaland hiányzik ebből a förmedvényből. Egyébként alapvetően én nem utálom ezt a filmet. Vannak benne jó ötletek, vicces részek, de egy jó szó van rá, az pedig a gagyi. A viccek nagy része szánalmas, a történet szánalmas, a karakterek közti kémia szánalmas, és az a kicseszett CGI... Nem baj, Indiana Jones, kell.

Isten városa

Imádom a City of Godot, ahogy gondolom mindenki más is imádja, aki valaha látta. A Keresztapák romantikáját ülteti át egy egészen új környezetbe. Szórakoztató gengszterfilm, na, nem kell ezt túlbeszélni. A forgatókönyv pedig pokolian jó.

A keresztapa trilógia

És ha már úgyis szóba került, jöjjön ez a szép díszdobozos Godfather széria. Az első film az örök kedvencem. Az egyetlen alkotás a maffiáról, ami után gondolkodás nélkül fegyvert fognék. A történet remek, a zene és a képivilág összhangja tökéletes, a tempó hibátlan, a színészi játék pedig talán a legjobb, amit valaha leforgattak. A keresztapa egy tökéletes film. A másodikat viszont nem szeretem. Félig. Félig nem szeretem. A De Niros részek marhajók, viszont a Michaeles főszál nagyon el van húzva és hajlamos kegyetlen unalmas lenni, bármennyire is impresszív a jellemfejlődés. A harmadik részről ne nagyon beszéljünk, összesen két jelenetre emlékszem az egészből, pedig most láttam pár hónapja.

Kill Bill 1-2

A tökéletes amerikai japánakciófilm, és a tökéletes amerikai kínaiakciófilm. Ennyire azért nem egyszerű a helyzet, de majdnem, az első rész egy brutálisan jól összerakott brutális akciófilm, egyetlen jelenetben előrevetítve, hogy a második mennyire érzelmes és lelkileg brutális lesz. Az első inkább egy nindzsás tribute, a második inkább kung-fu, hozzám az utóbbi közelebb áll, plusz az érzelmi töltet nekem nagyon kellett, egyértelműen azt preferálom, de meg tudom érteni, ha másnak az első jobban bejön. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki a hamradikból Mr. Tarantino.

Kínai negyed

Egyik nagy filmbeli szegénységem, hogy az egyetlen Polanski film amit láttam, az a Chinatown. Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy a Keserű méz az én filmem. A Kínai negyed amúgy közel hibátlan, valahol a klasszikus és a neo-noir között evezve a műfaj csúcsa az egyik legkeményebb befejezéssel, amivel filmben találkozhattunk. De ezt úgyis mindenki tudja.

A király beszéde

Egész családom nagy kedvence a film, úgyhogy gondoltam megveszem. Kb öt percig bírtam. Van aki a vért nem bírja, van aki a feszült hangulatot, van aki a pucér testrészeket, nekem ezek a fogyatékkal élő figurák a nemeziseim. Sajnálom, talán majd egyszer, ha több türelmem lesz, tényleg kíváncsi vagyok rá.

Kutyaszorítóban

Sosem tudom eldönteni, hogy melyik a kedvenc Tarantino filmem, nagyjából mindet egyformán szeretem, de ha egyet választani kéne, akkor az a Kutyaszorítóban lenne. Hihetetlen, hogy kellő tehetséggel és szorgalommal mit összelehet hozni nulla pénzekből. 92-ben Quentin egy olyan standardot állított magának, amit úgy sem sikerült megugrania, hogy közben rengeteget finomult és "tökéletesedett" a stílusa.

Last Vegas

Volt barátnőmtől kaptam ajándékba, nem vártam tőle sokat, nem kaptam sokat, de egy Másnaposok klónnak kivénhedt színészekkel elment, szórakoztató a maga módján.

Looper

A 2010-es évek Mátrixjának lett kikiáltva, és részemről jól is van ez így, még ha azért minőségében és mélységében el is marad tőle. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nincs ennél jobb sci-fi akciófilm, de teljesen rendben van, még ha kicsit butaság is az alapfelvetés, meg a komplett sztori. Jól néz ki, a maszkírozás pedig zseniális.

A nagy Gatsby

A kedvenc filmem 2013-ból, ami egyrészt sokat elmond az évről, másrészt pedig a Gatsby mégiscsak egy fasza film. Imádom a sztoriját, a hangulatát, egyébként is a gyengém a 20-as évek, DiCapriótól én mindent szeretek, jó volt végre újra látni Toby Maguiret valami mainstreamebb szerepben, szép kis film ez. A regényt nem olvastam, de a moziváltozat elvarázsolt.

Nagymenők

"Amióta az eszemet tudom, gengszter akartam lenni". A legjópofább jelenet, amit valaha mob movieban láthattunk."Hogy vagyok jópofa? Bohócnak nézel, vagy mi a fene?" Mindegy, ne erőltessük, filmtörténelmi klasszikus minden sora. Az alternatív legjobb választás a gengszterfilmek közül azzal, hogy Coppola romantikájából átesünk Scorsese kegyetlen realizmusába.

Nem vénnek való vidék

Szépen lassan sikerült bepótolnom a Coen filmek többségét, de a kedvencem a No Country For Old Men marad. Elsőre nem teljesen jött át a zsenialitása, szitkozódtam is róla egy pár sort itt a fórumokban, de számomra ez egy olyan film, amitől nem tudok szabadulni. Folyamatosan kísért a hangulata, a karakterei, muszáj megnéznem újra és újra. Szeptemberben valaki felszállt a négyes metróra egy gázpalackkal. Majd összeszartam magam.

Nyolcadik utas: a Halál

Valószínűleg én vagyok az egyetlen élő ember a Földön, akinek az Alien a kedvence a tetralógiából. Jó kis sci-fi horror fasza hangulattal, tud azért csúnyán feszültséget kelteni. Számomra a legkedvesebb Ridley Scott film. A bolygó neve: Halált azért még mindenképp bezsákolom valamikor, bár nem vagyok különösebb kedvelője az űrakció zsánernek.

Ocean's eleven

Kedvelem Soderberghet. a Traffic mellett pedig a kedvenc filmem tőle az Ocean's széria. A trilógiából igazából én kedvelem mindet, nagyjából ugyanaz nekem az összes. Egyenlőre csak az első van meg, de majd idővel a többit is illene beszerezni. Nekem bármit el lehet adni, amiben bankot rabolnak.

Oldboy

Megint egy film, ami nem szorul bemutatásra, nekem A bosszú ura még annyira nem jött át, az Oldboy viszont egy gyomorforgató, de egyben gyönyörű teli találat. A Spike Lee-féle feldolgozás is bejött, azt leszámítva, hogy mennyire varázslatosan elbaszták azt az egybeállításos állatias akciójelenetet. Irigylem, aki még nem látta az Oldboy-t, életre szóló élmény.

A piszkos tizenkettő

A második világháborús filmeken nőttem fel, de mára számomra ezen és a Ryan közlegényen kívül mindegyik elkopott (az még beszerzésre vár). Ha gondolkoztok a megvételen, akkor mindenképp a duplalemezes kiadást javaslom, a temérdek extra mellett rá lett baszarintva A következő küldetés alcímre keresztelt borzadvány is, ami annyira alternatív. hogy csak 1500-an értékelték IMDb-n. Hipster lelkületűeknek tökéletes választás.

Pókember 1, 3

Most szembesültem vele, hogy a kedvenc szuperhős szériám legjobb darabja hiányzik a kollekcióból, nem ártana már lassan pótolni. Az első rész volt az első képregényfilm, amit valaha láttam, a mai napig emlékszem arra a jelenetre, ahol lerobban Peter fél arca. Szegény film felett viszont nagyon eljárt az idő, a CGI úgy néz ki helyenként, mintha én forgattam volna a 3410-esemmel a hátsó kertben egy kifeszített greenscreen előtt. Érdekes, mert a másik kettő viszont tök jól mutat a mai napig. A harmadik részt divat utálni, én sem kedvelem különösebben, de amikor megnézem az első kettőt, akkor azért bepattintom azt is.

Ponyvaregény

Ponyvaregény. Pont. Nem tudom, hogy mit mondhatnék róla, amit még más nem mondott. Talán azt, hogy pont a múlthéten ettem egy Sajtos McRoyalt életemben először. Tökre vállalható 890-ért. 1390-ért kapsz mellé krumplit meg kólát is.

A profi

Írtak egy főcímdalt, lejátszották minimum tízszer, és alá vágtak egy tök jó kis krimit, ami néha átmegy vígjátékba, néha meg spagetti westernbe. Zsosszlinboman története az egyik legjobb, ami valaha lemezre lett nyomva.

Project X

Sikerült összerakni az egyetlen olyan kézikamerás filmet, ahol egy percre sem hiszed el, hogy ez egy homemade footage, az egész olyan mint egy b my Lake aftermovie kicsit kihúzva másfél órára, fröcsög a teqiullia, gurul az eki, hihetetlen nagy baromság, de én imádom valami földöntúli okból. Nézzétek meg a trailert, ha nem kapcsoltátok ki fél perc után, akkor tetszeni fog a film. De ne engedjétek, hogy átverjen, ettől függetlenül ez az egyik legnagyobb baromság amit leforgattak. Ha ezt valaki 20 év múlva megnézi, menten szívrohamot kap. Van aki már ma is.

Psycho

Valaki mondja már meg nekem, hogy ezt hogyan ejti a mintamagyar? Pszichó? Vagy Szájkó? Mindegy igazából, Janet Leigh sikító premier plánja a legkirályabb borító, amit valaha láttam, mindent elfelejtek, amit valaha a Mirax munkatársaira mondtam. Az egyetlen baj a filmmel, hogy az ijesztgetés nagyrészt azzal a pár hangjegyes muzsikával aláfestett jumpscarekből áll, úgyhogy igazi élmény csak az első megtekintés lehet szerintem. Ettől függetlenül jó néha-néha elővenni, főleg olyanokkal, akik még nem látták a filmet. Ha pedig szereted a Psychot, akkor csak ajánlani tudom a "werkfilmet", a Hitchcockot 2012-ből, szórakoztató kis film volt, ha jól emlékszem. Ja és gyertek üvöltözni az undorítóan alternatív Bastille koncertjére az "A boy's best friend is his mother." sorokat. Nem? Oké.

Ragyogás

Danny, you've got the Shining. I'm not gonna hurt you, I'm just gonna bash your brains in. Redrum, redrum, redrum. Vagy ahogy a magyar klasszikus felirat mondja, sokligy. sokligy!!! Hát lehet ezt nem szeretni? Örök kedvenc horror filmem.

A remény rabjai

Úgyis láttad, úgyis szereted, nem tudom, hogy mit kéne róla mondanom. Olyan, amilyennek egy jó tömegfilmnek lennie kell. Az egyik kedvencem ez is.

Schindler listája

Ahhoz képest, hogy szinte minden Spielberg filmet szeretek, eléggé szegényes a palettám. A Schindler listáját is csak hirtelen megláttam, és le kellett emelnem a polcról. Fantasztikus film amúgy is, de ezt sem kell bemutatnom gyaníthatóan. A Ralph Finnes-os mesterlövészes jelenet valami elképesztően brutális.

Spíler

2009 nyarán láttam életem első Guy Ritchie filmjét, a Spílert, és valami eszméletlenül betalált. Egy héten keresztül minden nap megnéztem, tényleg nagyon kedvelem a filmet. Mondjuk ott kicsit bele is untam, azóta kb háromszor láthattam, de attól még itt a helye. A Mission Impossible 2-es lányka meg marha jól néz ki.

Star Wars eredeti trilógia

Ezt sem kell halálra magyarázni, klasszikusok, gyermekkori élmények, minden. Most hogy pár hónapja néztem őket, az első rész felett kicsit eljárt az idő, de a többi iszonyatosan jó még mindig. Ha vannak még kételyeitek, hogy miért a világ legjobb folytatása a Birodalom, akkor nézzétek meg a Star Warst, majd utána az Empire Strikes Back trailerét. Én ott helyben lehidaltam. Az extrák lemez pedig marha jó, a valaha volt összes trailerrel, plakáttal, meg egy csomó csemegével, jó ötlet, hogy együtt árulták.

Száll a kakukk fészkére

Az Ember a Holdon még nagy hiányosságom, de amúgy minden Milos Forman filmet imádok. A két kedvencem pedig egyértelműen a Hair és a Száll a kakukk. Az egyike a kevés számomra 10 pontos címeknek, hibátlan alakítások, főleg Louise Fletcher isteni, a forgatókönyv parádés, egyszerűen nem lehet vele mellényúlni, mindenki polcán ott a helye.

Szárnyas fejvadász

Erről nem akarok butaságokat mondani, mást vártam, nem volt abban a lelkiállapotban, hogy ilyen kaliberű filmet nézzek, és nem is jött át különösebben. Egy átszellemültebb megtekintést valamikor muszáj lesz neki adnom.

Taxisofőr

A második kedvenc Scorsese-De Niro kollaborációm a Dühöngő bika után (abból még várok egy újrakiadásra). Ez a definitív poszt-vietnami film, nem a kicseszett Rambo. Lenyűgöző. bármikor meg tudom nézni. A DVD amúgy drámaian szarul néz ki ha jól emlékszem, itt mindenképp a blu-rayt ajánlanám.

A tégla

A zenéje borzasztóan fel tud idegesíteni, de amúgy imádom. Jack Nicholson tökéletes benne, amúgy is brutálisan erős a szereplőgárda, a sztori teli van feszültséggel, a végén a céllövölde parádés, nekem más nem is nagyon kell. Nem, nem láttam a Szigorúan piszkos ügyeket, biztos az a szuper, ez meg a gagyi, tudom én, de attól még tetszik A tégla.

Teljes napfogyatkozás

19. század végi francia irodalmi homokozó, szeretem a korszakot, szeretem a szimbolizmust, szeretem DiCapriot, ha valakinél még stimmelnek ezek az összetevők, az tegyen vele egy próbát, különben biztosan nem fog tetszeni.

Terminátor 2: Az ítélet napja

Kultikus akciófilm, nekem valami bizarr módon az első jobban bejön, de elhiszem, hogy egy faszán összerakott Cameroon popcorn mozi ez is. Be kéne szereznem a széria többi darabját is, én még a hármat és a Megváltást is kedveltem. Kb hat éve, amikor utoljára láttam őket.

A tökéletes trükk

A kedvenc Nolan filmem, szerintem a filmtörténelem egyik legmesteribben felépített arconbaszós csavarja, méghozzá duplán, nem tudok vele betelni. Persze sokadik megnézésre ez is veszít a varázsából, de így is egy remekbe szabott bűvészes, kicsit sci-fi dráma/kaland/krimi hibridről van szó.

Viharsziget

Ó, igen, az örök kedvenc Martin Scorsese darabom, ennyire film még nem vert át, mint a Shutter Island, az egész egy két órán keresztül a végpontba vezető őrület, ahol robban a bomba. Kétszer nem tudod ugyanúgy nézni ezt a filmet. Leo, Mark Ruffalo és Ben Kingsley pedig hibátlan a moziban.

Vissza a jövőbe trilógia

Még úgy is egy kicsit túlértékelt rendezőmek gondolom Robert Zemeckist, hogy a Roger nyúl a pácbant, A smaragd románcát, és a Vissza a jövőbét remek kis filmeknek tartom. Mármint kizárólag az elsőt, az egy időtlen klasszikus, bármikor berakható, és kegyetlen szórakoztató kis kaland-vígjáték. A második még vállalható (zseniálisan eltalálták a 2015-ös életkörülményeket, pill, megkötöm a Nike surranómat), a harmadik viszont valami hihetetlenül szánalmas, alig vártam, hogy vége legyen. Tízéves fejjel valahogy jobban ütött.

A Wall Street farkasa

Az egyetlen premiernapi vételem, ott van az öt kedvenc filmem között két évvel ezelőttről, de most, hogy itt van a polcomon nem jutott még eszembe berakni. A DiCaprio-Jonah Hill páros tök jó, van benne pár kegyetlenül vicces jelenet, örülök, hogy Scorsese ennyire kilépett a komfortzónájából. Tényleg, A komédia királya még kimaradt, azt illene már megnéznem.

Wanted

Sokáig a Fight Club pótló volt nálam a Wanted, valahogy hangulatában és képi világában engem mindig arra emlékeztettet. Amúgy egy Mátrix nyomdokaiban járó közepes akciófilm, bűnös szenvedély, nem feltétlen veszt vele bárki is sokat, ha kihagyja.