Weird WestTeszt

Mert az is! Habár manapság a vadnyugati hangulat nem igazán menő (az utolsó nagyszabású játékra csak az RDR és korábban a Konami-féle Sunset Riders emléke ugrik fel), a Wolfeye tehetséges csapata pont ezt az űrt igyekszik betölteni, még ha kicsit természetfeletti köntösben vonultatja is fel ezt. A tálentumuk megvan hozzá, az újonc társaság ugyanis korábbi veterán Arkane Studios arcokból áll - őket pedig a Dishonored, vagy a Prey okán nem is igazán kell alaposabban bemutatni.

A Weird West (ahogy neve is mutatja) alapvetően egy CRPG-be oltott vadnyugati dark fantasy keverék, ahol a fekete mágia, a vérszomjas fenevadak és a furcsábbnál-furcsább érdekérvényesítő frakciók (szekták, kultisták, rangerek) küzdenek a hatalomért, amelybe bizony sokszor keserédes, vagy épp bosszúvágytól fűtött személyes kalandok is beékelődnek - elég csak, ha főhősünk esetét vesszük alapul. Bár elsőre a Weird West afféle izometrikus CRPG-nek tűnik, nagyon eltérő mechanikát alkalmaz: ahelyett, hogy a klasszikus építőkövekre helyezné a hangsúlyt, mint szintlépés, vagy szerepjáték - sokkal inkább a változatos szituációkra és ezek megoldásaira építi a játékmenetet, amelyeket aztán a karakter képességeivel és az őt körülvevő, egyébként félig-meddig interaktív környezetben rejlő lehetőségekkel lehet megoldani. Persze, azért itt is felbukkannak az ős-klasszikus CRPG stílusjegyek: random események a térképen utazás közben (mint pl. a Falloutban), a spontaneitás egyes küldetések alkalmával, vagy egyszerűen csak a világ ábrázolása, amely ugyan óriási, de inkább több különálló helyszín és érdemleges pont kusza hálózata, mintsem sandbox-jelleg.

Az oda-vissza utazgatás amúgy a sztorimesélés alapköve: nem csak azért fogunk a vadnyugaton ide-oda közlekedni, mert az NPC questek miatt muszáj, hanem mert alkalomadtán számos egyéb random találkozást is rejt, sőt! A jobbféle vándor kereskedőkkel is így futhatunk össze, de a vicceske jövendőmondó boszi is így szórakoztathat majd a sziporkázó regéivel. A haladás idővel persze felgyorsul, hiszen lóháton azért lényegesen könnyebben kutyagolhatunk ide-oda - persze érdemes inkább ebből is sajátot nevelni, mintsem lopni, mert hát… lenyúlt lónak izgága a háta, biztos cserben hagy majd minket.

A jövendőmondó, illetve a történetmesélés szövevényei idővel egészen furcsa helyszínekre és feladatokhoz kalauzolják majd a játékost, amelybe a valós mendemondák, illetve a képzelet sötét oldalának kreációi is beleillenek: vaddisznóemberré változhatunk hogy elpusztítsunk egy idős fát, ami lelkeket eszik, segíthetünk egy vérfarkasnak, aki a kihalástól próbálja megmenteni a népét, vagy spirituális földet is nyaldoshatunk, amely leginkább a Twin Peaks világára is hasonlít. Az ötféle karakter történeti íve is egészen parádés - a magányos, családját elvesztő visszavonult mesterlövésztől kezdve a fikcionális Elveszett Tűz Nemzetének vadászáig, mely utóbbinak történeti cselekményét egyébként egy valódi Anishinaabe törzsbéli író dolgozta ki, ezáltal beleszőve az ősi amerikai bennszülött misztikus kultúra részleteit is.

A Weird West ennek megfelelően számos parádés, ugyanakkor meghökkentő mellékküldetést dolgoz fel, kezdve az elátkozott, rémálmok által gyötrött falu sztoriját, amelyben különös halálesetek és szellemekkel suttogók nyomába eredhetünk, vagy a furcsa disznó-szerű lények mondáját, akik csak rímekben képesek beszélni, mellesleg kiválóan értenek a zombi-gyilkoláshoz. Persze, a Wolfeye játékában a hagyományos, ún. A-B-C és bounty küldetések is fel-felbukkannak, de a fentiek alapján egyértelműen a furcsaságok jelentik a Weird West lényegi mivoltát.

A másik óriási pozitívum, a fentebb említett gameplay-sajátosság: bár a játék alapvetően harc központú, a szimulációk világához hasonlóan főként az alternatív megoldásokon van a hangsúly, nem a face-to-face lövöldözésen. Ha valaki Wyatt Earp-ot akar játszani, természetesen megteheti, de sokkal inkább célravezető lehet a taktikus, átgondolt támadás, amelybe például lopakodást és gerilla harci mozdulatokat nyeshetünk bele. Persze, előfordul, hogy néha ezek is kudarcot vallanak (pl. egy természetfeletti döggel szemben, aki másféleképp érzékeli a környezetét), de ilyenkor mindig akad valamiféle környezeti interakció, amely segítséget jelenthet a küzdelemben. Megváltozik a szélirány? Van egy petróleumlámpa a közelben, a bozótos pedig száraz, mint a kóró - mit tennél? Oké, próbálkozzunk máshogy: ott egy mérgező hordó, amit fel is lehet rúgni ? Sziklák, amit le lehet gurítani a szirtről ? Ha megvan a Breath of the Wild szabadsága, az CRPG formában bizisten visszaköszön itt is és ez rendkívül jól áll a játéknak.

Bár eleinte egyedül vágunk neki a kalandoknak, a Weird West nem igazán egyszemélyes játék. Már csak azért sem, mert a dolgok előrehaladtával szükséges lesz egy-egy speciális képesség, vagy szaktudás, amit csak társak segítségével lehet szakszerűen kivitelezni, így az öt fejezet mindegyike kissé eltérő hangulatot áraszt. A kezdő karakterünk, Jane Bell fejvadász alapvetően puskákkal és pisztolyokkal domborít, a disznóember Cl’ens Qui’g shotgunokban jó, a spiritualista Across River főként a lopakodásban, csapdázásban fest tökéletes kompozíciót. Időközben gyűjthetünk társakat, bérelhetünk fel zsoldosokat is, de ha valaki különösen jól bevált főszereplőnek bizonyul, a későbbi fejezetekben akár a korábbi fejezetek főhőseit is vissza lehet szervezni hathatós csapattagnak.

A Weird West játékmenetében, tartalmilag és prezentációjában is kiváló: a jeles érdemjegy alapvetően a technikai problémákon vérzik el: el-eltűnő karakterek, megtorpanó és nem támadó, vagy eltévedő csapattagok, furcsa NPC reakciók és néhány apróbb grafikai glitch, amelyek közül inkább előbbiek jelenthetnek a kései órákban nehézséget. Nagyon remélem, hogy az összes ebből fakadó hibát kibuggolják a patchek, már a review készültekor is folyamatosan érkeztek frissítések a Steam verzióra.

Ettől függetlenül a Weird West egy hiánypótló, rendkívül egyedi és hangulatos játék: a természetfeletti játékvilága, furcsa történetei, taktikus párharcai és a CRPG-kre jellemző sok-sok sajátos és pozitív tulajdonságai miatt a misztikum és/vagy vadnyugat-imádók számára feltétlen ajánlott kategóriába sorolja. Érdemes lesz odafigyelni erre a Devolver-által felkarolt kis csapatra, nagy dolgokat vihetnek még véghez.