WarioWare Move it!Teszt

Aztán jött a Wii és a mozgásvezérlés forradalma, a felhozatalban elsők között pedig a WarioWare: Smooth Moves, amiben a hülyeség továbbra is tökéletesen jelen volt, viszont a Wiimotyik pontatlansága, a különféle játékosra erőszakolt pozitúrák a “pickup and play” megközelítést sajnos teljesen hazavágták, így az “It’s-a-wii, Wario” sajnos kevés házibuliban tudott fennmaradni. Hogy miért megyek ebbe ilyen részletesen bele, annak az az oka, hogy a jelen cikkünk tárgyát képző “Move it!” a Smooth Moves spirituális utód szerepét kívánja betölteni - és ebből kifolyólag hasonló prókkal és kontrákkal fut neki pályafutásának.

De mielőtt rátérnénk a műelemzésre, picit ismerkedjünk meg a körítéssel: Wario - aki ugye a zéró (vagy kevesebb) munkából megszerzett pénzen kívül csak a fokhagymát szereti jobban - berendel magának a helyi kézműves foodtruck-ból egy hónapra való fokhagymás szenyót és mint kiderül az emellé alanyi jogon járó nyereményjátékból meg is üti a főnyereményt: egy húsz főre szóló trópusi utazást. És hát hogy-hogynem, pont van neki 20 barátja - így többedmagukkal szépen nekivágnak a kis mini paradicsom meghódításának. A játék single kampánya pedig erről szól: minden barátnak megvan a maga története és az ehhez kapcsolódó mikrojáték csomagja, amit abszolválva a következő koma kalandjaiba csöppen az egyszeri (akár másodmagával játszó) játékos.

Míg ha többen szeretnétek szórakozni, 4 féle játékmód közül választhattok és maximum 4 játékost bír el a program. A játékmódok között van bizarr társasjáték, box, a klasszikus “mit rendelt el a doktor” és talán az összes közül a legjobb, a medúza vadászat. Ezeknél a módoknál vagy felváltva, vagy egyszerre kell mikrojátékokat abszolválnotok és úgy haladtok előre… vagy nem. De kétség kívül a WarioWare sava borsát ezek a fajta mókák adják, szóval ha van baráti társaság, akkor az egy jelentős pluszpont a játék mellett.

Nade ne kerülgessük a forró kását, nézzük mit tudnak a mikrojátékok. Csakúgy mint a Smooth Moves estében, különféle pozícióba kell vágnotok magatokat. Ezt úgy kell elképzelned, hogy a kör elején szól a program, hogy most “kard” módban kell játszanod - és akkor úgy kell tartanod a JoyCon-t, mint egy kardot. Vagy az elefánt módban úgy tartanod, mintha az ormányod lenne - az aktuális mikrojáték pedig ehhez kapcsolódik. Például az előbb említett elefánt módban tukánt játszol és fel kell csippentened a gilisztát a földről. Vagy vigyázállásba kell vágnod magad és ugrálnod kell, hogy kipotyogjanak a zsebedből a cuccaid. Semmi komoly dologra ne számíts, a játék tényleg fullkretén, ha élsz-halsz az ilyenekért, akkor túl sokat nem érdemes gondolkodnod a beszerzésén.

Viszont ami a dolgok negatív élét illeti: a mozgásérzékelés (a hardver adottságai okán) nem pontos. Közel sem. Gyakran megesik, hogy el fogsz bukni játékokat emiatt és ez több mint bosszantó. Valahol ha totál empatikus vagy, akkor azt mondod: ez érthető, hisz a tech ebben a formájában ennyit tud. De ha volt már Oculus/Meta Touch kontroller a kezedben azaz tudod milyen a tökéletes, tűpontos mozgásérzékelés akkor jogosan mordulsz fel: hé, ez a tech már évekkel a Switch megjelenése előtt elérhető volt! De mindez hiába: ez van, ebből tudtak főzni az Intelligent Systems-ék, és ebből fogsz tudni ebédelni te is. Szóval mielőtt vásárlásra szánnád el magad, mérlegelj ezen, hogy mennyire válóok számodra ez.