[Könyvek] A Tűzhegy varázslója és a Viharkristály

A Tűzhegy varázslója és a Viharkristály

VegaNagy-Sz. Ferenc2023.03.12. 15:00

A Chameleon Comix változatlan lendülettel és a hatalmas kínálatból nagyon jó szemezgetve folytatja a több mint 40 éves Fighting Fantasy sorozat köteteinek kiadását. Szinte minden klasszikus kötetre jut egy modern is, ami nagyszerű döntés, hiszen így a mai olvasók is azonnal láthatják, hogyan alakultak az elmúlt évtizedek alatt a játékkönyvek. Egyrészt világosan látszik, hogy rengeteget. Másrészt...szinte alig. Kinyitom őket, és azonnal visszarepülök néhány óra erejéig 1989-ba, amikor először jelent meg magyarul A Tűzhegy varázslója. Az első kötet tehát a valaha volt talán legnagyobb klasszikus, az 1982-es origo, amelyet Steve Jackson és Ian Livingstone közösen vetett papírra. A másik nemrég megjelent könyv pedig Rhianna Pratchett tollából a Viharkristály, ami tökéletesen példázza, milyennek kell lennie ma egy Fighting Fantasy történetnek. Négy évtized óriási idő, ezalatt generációk cserélődtek, a sorozat fénykora elmúlt, de napjainkra úgy tűnik új erőre kapott.

A Tűzhegy varázslója kapcsán két emlék maradt meg bennem. Az egyik, hogy a szó legszigorúbb értelmében vett dungeon crawler az egész kötet: nem igazán hangsúlyos se a főhős személyisége, se a végső ellenfél és motivációi ("azért gonosz, mert...gonosz!"), de maga a setting is kalapáccsal és vésővel lett kidolgozva. De ez akkoriban senkit se érdekelt, a korabeli kalandmodulok és könyvek is inkább arra az élményre koncentráltak, hogy milyen lehet bekerülni egy olyan fantasy világba, amiben a játékos/olvasó pillanatok alatt óriási veszélyekkel néz szembe, de olyan hatalomra tesz szert, amivel bárkit képes legyőzni. Vagy ennek az ellenkezője, pillanatok alatt meghalni egy-egy rossz döntés következtében, de ez mellékes, hozzátartozik a rendelt menühöz, pont annyira szilárd igény volt a gyakásra, mint annak elszenvedésére. És a "Tűzhegy" kifogástalan formában elégíti ki ezeket az igényeket, a bejárt terület tényleg egy klasszikus dungeon a maga logikátlanságaival együtt is, bár hozzáteszem, a termek elrendezése és az azt benépesítő lények társadalma és közösségi élete még így is sokkal észszerűbben felépített és átgondoltabb, mint a Halállabirintus esetében.

A másik maradandó élményem az volt, hogy a labirintuson belül is volt egy még labirintusosabb rész, aminél gyerekként mindenki elakadt. Próbáltunk fejben térképezni, tízszer újraolvasni, figyelni minden részletre, mindhiába. Na most nagy pofával mentem neki ennek a résznek, hogy 30+ évvel később azért csak nem okozhat ez már problémát...aztán de. Ugyanúgy, ugyanott elakadtam. Pedig csak egy apró figyelmetlenségről van szó, egy olyan járatról, amit senki nem vesz észre, és ami miatt tényleg érdemes részletes térképet rajzolni (van is egy nagyszerű megoldás a zagor.hu-n, ha valaki ki szeretné hagyni a saját térképezés élményét). De mindent összevetve - és a fentiek ellenére is - a Tűzhegy meglepően könnyű. Az ellenfelek értékei jól vannak belőve, szinte minden csata után jutalom jár, a felfedezést sokkal inkább díjazza a játék, mintsem bünteti (későbbi könyveknél ez nem volt következetesen így), szóval teljesen jól van belőve a nehézsége. Aztán az utolsó helyszínen természetesen kiderül, hogy valójában csakis egyetlen jó útvonal van, ha nem azt jártuk be, akkor hiába volt könnyed az utazás maga, a kaland bizony gyors véget ér. De nincs ezzel semmi gond, a lapozgatós könyveknél az újraolvasás teljesen reális elvárás mind a szerzők, mind a játékosok oldaláról. A Tűzhegy pedig a mai napig nagyszerűen működik, hiába az elnagyolt, ma már kevésbé korszerűnek ható megoldások, a maga módján tökéletes.

Rhianna Pratchett könyve egészen más hangulatú. Már maga a környezet, amiben elhelyezi a történetet, kicsit olyan, mintha apja, Terry Pratchett valamely regényét olvasnánk, a helyszínen alig érződik, hogy itt is Titan világán járunk. Az égen lebegő szigetek központjában robbanás történik, a hatalmas földdarab pedig a tengerbe zuhan. Kezdetben szigetről szigetre repkedünk, később a víz alá merülünk, hogy kinyomozzuk a rejtélyes katasztrófa hátterét. És bár a szabályrendszer természetesen ugyanaz, mint bármely más Fighting Fantasy kötetben, erőteljesen érződik, hogy a szerző a folyamatos szivatások mellett legalább akkora figyelmet fordított arra, hogy kidolgozza a szereplőket, a szigetek eltérő karakterisztikáját (az egyiken termelnek, a másikon a levegőben tartás technológiai hátterét teremtik meg, de a többinek is megvan a maga funkciója). Sokak szerint a Viharkristály az egyik legjobban megírt Fighting Fantasy kötet, stilisztikailag és kidolgozottságát tekintve minden a helyén van benne. Külön öröm, hogy a kötet fordítása fantasztikusan jól sikerült, az ötletes kifejezésekre és ellenfelekre is kiváló magyar alternatívák születtek (röppencs, Korongóc, bizgencs, Cápolip, Csapka, hogy csak néhányat említsünk, de az elejétől a végéig pazar Kemenes Iván munkája). Nem kevésbé magas színvonalúak az illusztrációk is, amelyek Lakatos István keze munkáját dícsérik, az ő vizuális humora tökéletesen illik a történet könnyed, kedvesen agyament hangvételéhez.

Érdekes, hogy míg a legtöbb játékkönyv rengeteg elágazással operál, addig a Viharkristályban elég nagy eséllyel bejárhatjuk szinte az összes szálat különösebb akadályok nélkül. Ebből is érződik, hogy a szerző inkább a történetmesélést tartotta fontosnak, de elakadásra szinte egyáltalán nincs lehetőség, hacsak nem a csatákban és a tulajdonságpróbáknál. Aki tehát szabályosan, kockákkal játszik, az meg fogja így is találni a maga kihívását, de soha sehol egy pillanatra sem érződik unfairnek a könyv. Kidolgozottabb világ, életszerűbb szereplők, logikus felépítés, minimális fáradozás? Igen, ha eltekintünk a játékkönyves szerkezettől, a Viharkristály szinte egy regényre emlékeztet. A fenti pozitívumok mellett ebből az is következik, hogy sokkal alacsonyabb az újrajátszás valószínűsége - mindenki eldöntheti, hogy tetszik-e neki ez a modernebb irányvonal, vagy marad a klasszikusoknál.

Az előkészületben álló kötetek alapján úgy tűnik, hogy a kiadó a régi és új könyvekre párhuzamosan fókuszáló megjelenésekben gondolkozik, és ennél jobb megközelítést el sem tudok képzelni akkor, ha negyven évnyi tartalomból lehet meríteni. Az én szívem is hiába húz a fenti lehetőségek közül inkább a Tűzhegyhez, el kell ismerni, hogy sokkal igényesebben van megírva a Viharkristály, bár ehhez nyilván kellett a Pratchett-lány nagyon jellegzetes stílusa is. Mindjárt egymásnak eresztem a Veszett Kukorickányfalkát és a Minotauruszt, döntsék el ők, melyik a jobb. Ja, és ne feledjétek: Ekil Erif, Ekam Erif, Erif Erif, Di Maggio.

eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Komplett kiadást kap a Horizon Forbidden West

A DLC-n túl más extra is lesz a PS5-re és PC-re érkező pakkban.

6 órája

Mega Man X Dive (Offline)

A Mega Man X sorozat sok szempontból az örökös kedvencek közé tartozik. A Capcom generációkon át formálta a felturbózott Kék Bombázó receptet, de valahol talán az X1-2-3 környékén volt a csúcson...

22 órája

Ingyen rettegés: kódot oszt a Man of Medan PC verziójából a Bandai Namco

A sokktóberre való készülődés első állomása a Dark Pictures első epizódja lehet.

1 napja

NBA 2K24

Az idei NBA 2K játék borítóján Kobe Bryant látható, és nehéz nem párhuzamot vonni a sorozat és a játékos között. Kobe egy zseni volt, az első játékos Jordan után akinél komolyan lehetett arról beszélni, hogy veszélyeztetheti a levegő urának GOAT (Greatest Of All Time) státuszát...

1 napja
2

Megjelent a Cyberpunk 2077: Phantom Liberty

A DLC-hez launch trailert is kapunk.

1 napja
7

Switchre jönne a Red Dead Redemption 2?

Egy hivatalos brazil oldalon tett bejegyzés borzolta fel a kedélyeket.

1 napja
6

Samba De Amigo: Party Central

A Sonic Team Samba de Amigo szériája egészen 1999-ig nyúlik vissza, ugyanis ekkor jelent meg a japán játéktermekben, majd egy évvel később otthoni gépen, avagy Sega Dreamcast-re a rumbatökös ritmusjáték.

1 napja
1

Októberben távozik Kamiya a PlatinumGames-től

A társalapító 15 év után hagyja ott a stúdiót.

2 napja

Heti megjelenések

2 napja
3

A Baldur's Gate 3 főszereplői magukat adva D&D-znek

Ma este 8 órától kiderül, mennyire tud Astarion, Gale, Karlach, Lae'zel, Shadowheart, és Wyll csapatként együttműködni.

5 napja
10

Resident Evil 4 – Separate Ways

A történetet már ismerjük, de nem minden szeletét - most itt az ideje, hogy Ada Wong szemszögéből is átéljük a Resident Evil 4 cselekményét.

5 napja
15

Új látnivalót szállított a Dragon's Dogma II

Megkaptuk az első részleteket a játékmenetet illetően, főként a harcra és a kasztokra koncentrálva.

5 napja
4

Először mozgásban a Hotel Barcelona

Életjelet adott magáról Swery65 és Suda51 koprodukciója.

6 napja
5

A Battlefield támogatására vezénylik át a Criteriont

A stúdió emellett továbbra is dolgozik a Need for Speed szérián.

6 napja
7

Januárban keresi a gazdagságot a Like a Dragon: Infinite Wealth

A megjelenési dátum mellé 15 percnyi látnivalót csomagolt a Sega.

6 napja
5

Glen Schofield távozik a Striking Distance-től

Nem sokáig volt új csapatának élén a veterán fejlesztő.

6 napja
2

Feng Wei vezeti fel a Tekken 8 zárt bétáját

Az új belépő mellett a jövő hónapban esedékes próbakört is felfedte a Namco.

7 napja

Baldur's Gate 3

2017 óta készül, három évig korai hozzáférésben patkolták, most pedig itt van velünk a Baldur’s Gate 3, hogy másfél hónapja minden szabad percemet elvegye és minden kósza gondolatomat uralja. Röpke 23 évet vártuk rá, a tőlem telhető legnagyobb alapossággal kiélveztem, de most már csak megpróbálom szavakba önteni az átélteket.

8 napja
41

Új Xbox, dollármilliók és Nintendo: brutális szivárgás a Microsoft háza táján

A gaming történelem egyik legnagyobb szivárgására ébredhettünk ma.

8 napja
34

Jövőre jön a Rainbow Cotton felújítása

A kultsorozat új része tér vissza felújított formában.

8 napja

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tcGF0cmVvbi1tcHVcIj5cbjxhIGhyZWY9XCJodHRwczpcL1wvcGF0cmVvbi5jb21cL2dhbWVyMzY1XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtYmcucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcm0ucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1e1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHdpZHRoOiAzMDBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMDBweDtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuLi0tcGF0cmVvbi1tcHUgaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1IGltZzpudGgtY2hpbGQoMSl7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG59XG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDIpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDEpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LWJnLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LXJtLnBuZyJdLCJ1cmwiOiIiLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvIiwiaWQiOjV9