Turok 3: Shadow of Oblivion - az N64 árnyékából kilépveTeszt

Röviden és tömören, a Turok 3: Shadow of Oblivion egy értelmes folytatásról, élelmes fejlesztői szemléletről tesz tanubizonyságot. Annak idején nem voltak odáig érte az emberek, a HL-el történő összehasonlítások tekintetében ugyanis értelemszerűen alulmaradt a játék. Az Oblivion inkább egy ilyen átmeneti játék: még nem Half-Life, már nem az az árkádos/konzoljátékos FPS, ami az első rész volt. És talán kicsit túl sokat merít a Q1-Q2 és Unreal vonalból, ami szintén kicsit visszahúzza. De bátran állítom: a Turok 3 méltó volt az idei évre betervezett "boomer-shooter felújítás, amit végigjátszom" játék címére.

Mert a T3 húzása jellegzetes ízű. A pályák nagyok, de lineárisak és szegmentáltak. Érdekes látni, hogy a készítők hogyan próbálták tágítgatni a határokat és konvenciókat. Valamint azt is, hogy azokat a bizonyos korlátokat milyen, ma már megmosolyogtató módszerekkel próbálták megkerülni. Két hőssel mehetünk végig a sztorin, a rengeteg (RENGETEG!) fegyver meg is oszlik a két karakter között. A biomok száma is nőtt a korábbiakhoz képest, a Turok 3 a maga módján nagyon változatos szeretne lenni. De talán ebből is fakad az egyik fő gyengesége: 5 órás kampánya során nem tud kibontakozni, sem a fegyverhasználat, sem a környezetben rejlő lehetőségek tekintetében. Kicsit hiányzik a szekvencialitás, és a korábbi Turok játékok szédítő perspektívája és mozgása is. Ha blankre ültem volna le a játék elé nyomulni, inkább gondoltam volna Quake 2 modnak a mozgási dinamika és a fegyverjáték szempontjából, mint Turok folytatásnak. Az erőszak most is kiemelt szerepet kap - a lövöldözés során repkednek a végtagok, fröccsen a vér, ahogy azt egy Turok játéktól el is várjuk.

Technikailag a felújítás hozza a Nightdive által képviselt magas színvonalat. A játék úgy néz ki, ahogy szeretnénk rá emlékezni, nem pedig úgy, ahogy N64-en kinézett volna nagyfelbontásban. Kurrens-gen konzolokon 120 FPS-t tud a KEX-motorban pörgetett kód. Rengeteg új textúra, fényhatás, és egyéb látványelem díszíti a játékot. A hangkeverés kicsit hangos, "loudness"-es, de ez lehet, hogy az eredeti verzióból érkező sajátosság. Apropó, a hangeffektek egy része kifejezetten gagyi, mások viszont káprázatosan hangulatosak (pl. indián-hórukk rikkantások), és a zenének is vannak kiemelkedő pillanatai.

Nagyon vártam, hogy a mostani kiadásban esetleg a Rage Wars egésze, vagy elemei valamilyen multiplayer opció formájában megjelennek - ez teljesen hiányzik a csomagból az eredeti multi lehetőségekkel együtt. Sőt a credits végén a készítők kifejezetten kérik, hogy "ne is baszogassa őket senki a Rage Wars felújítás kapcsán". Az ember nem bánja, hogy nincs online multi, de a jó öreg botos/osztott képernyős lokál multit hiányoljuk, pláne, hogy a Doom újrakiadások vagy a Goldeneye 007 nemrég megjelent felújítása ezeket csípőből tudja modern platformokon prezentálni.