Transformers BattlegroundsTeszt

A Transformers misztikus jelenség volt, ahol az ember egy jelentéktelen húslény - szinte egy neandervölgyi, a technológia és tudományban jóval előrébb lévő robotokhoz képest. Aztán a karakterek is zseniálisak voltak egytől egyig. Megatron, Üstökös, Fülelő, Optimusz, Sokkoló, Mogorva - csak, hogy pár népszerűt említsek. Mind a mai napig készülnek új sorozatok a témában, a legújabb a tesztalany, A Transformers Battlegrounds alapját adó Cyberverse széria – igazat megvallva, az eredeti első generációs részekhez véleményem szerint egyik sem nőtt fel, sem a robotok kinézetében, sem a történet mélységében sem, de talán megjelenítésben a tárgyalt ciberverzum hasonlít rá a legjobban.

A körítés adott, de miről is szól a mostani játék? A Battleground egy körökre osztott, Fire Emblem/Final Fantasy Tactics szerű táblás stratégiai játék. Természetesen nem a komplexebb fajtából, ugyanis látszik, hogy ezzel inkább a fiatalabb játékosokat célozza meg. Nincsen kismillió kaszt, tonnányi stratégiai lehetőség, illetve a rossz döntéseink sem végzetesek. Azt, hogy mennyire korlátozottak a lehetőségek jól mutatja, hogy csak három fajta karaktertípusunk van. Ilyenek a tank jellegű karakterek, mint például Optimusz fővezér. Ők erős támadásokkal rendelkeznek, rengeteg életerejük van, de a térképen lassan mozognak, kevesebb távot tudnak megtenni. A tankon túl vannak a gyógyítók, mint például Arcee, akik a tankok képességeinek reciprokját birtokolják. A harmadik típusú robot a kettő közötti, az úgynevezett cserkész kaszt - ilyen Űrdongó is. Minden szereplő 3 egyedi képességgel rendelkezik, de ezek epizódonként cserélhetőek. Az erősségüktől függ, hogy mennyi Energon kristályt, azaz támadó pontot használnak el.

Jól kell taktikázni, ugyanis a lépések is merítik a felhasználható energiát, így lehet, a legerősebb speciális támadásra már nem lesz lehetőségünk. Tetszett az, hogy folyamatosan társulnak új szereplők az egységeinkhez, akiknek van egy Ultimate támadása is - Mogorva például lángcsóvával egyszerre több ellenfelet is képes megsebesíteni.

Nem nehéz amúgy a játék, de élvezetes, és a számos karakter miatt még ott van az emberben az a gyermeki kíváncsiság, hogy ki is lesz a következő csapattárs. A feladatok legtöbbször kimerültek abban, hogy juss el A pontból B-be, illetve likvidáld az összes ellenfelet - mégis valahogy egyszer sem vált unalmassá. A játékmeneten túl a körítésről már nem tudok sajnos sok pozitívat mondani. A látvány a PS2-es érát juttatja eszünkbe, így mondhatni funkcionális. Történetvezetésben átvezetővideók nincsenek, csak játékgrafikával ábrázolt párbeszédek vannak, amelyek szintén nem túl izgalmasak. Irányításnál kifogásoltam, hogy Switch-en nincsen éríntőképernyős kontroll - ilyen típusú játéknál ugyanis elvárható ez a lehetőség. Nehézsége könnyű, játékideje nagyjából 20 óra. A story mód mellett van többjátékos Arcade mód is, ahol számos játékstílusban mérhetjük össze taktikai érzékünket. A főjátékkal ellentétben, itt már lehetőségünk van Álcákkal is lenni.

Összeségében jól szórakoztam a Transformers Battegrounds-szal de hasonló stílusban találni jobbakat is, ha keményvonalasan űzöd ezt a stílust. Könnyed kikapcsolódásra vágyóknak tudom ajánlani vagy kisgyerekes családosoknak.