Tiny ThorTeszt

Azzal hajítanak ugyanis hatalmasat Az Asylum Sqaure/Gameforge munkatársai, hogy Tiny Thor mozgáskészlete tök egyedi, még akkor is, ha ismerős elemekből építkezik. Az egyre gyarapodó képességrendszer adja magát. Láttunk már olyat, hogy későbbi pályán megtanulva tudunk például duplát ugrani, vagy fegyvereket fejleszteni. Itt a másik főszereplő Thorgyerek kalapácsa, a Mjölnir, amelyet a Kratos módjára dobálhatunk és húzhatunk vissza magunkhoz, és a Peggle-re emlékeztető célpöttyökkel ereszthetjük szabadon a vakvilágba. Ehhez társulnak különböző gimmick-jellegű ötletek, amivel minden pályán kapunk valami újdonságot. Egy új használati lehetőséget, egy ellenféltípust, vagy környezeti akadályt, ami előre és előre visz minket majd a kalandban.

Eddig azt mondom, hogy a készítők csillagos ötöst érdemelnének a kreativitásukért, és a látvány tekintetében is maximálisan elégedett lehettem. A játékot az a Henk Nieborg álmodta pixelekbe, akinek a Lomax-et, Flink-et és magát az Amiga-s Lionheart-ot is köszönhetjük. A zenét Chris Hüelsbeck szerezte, aki újabb érinthetetlen, már ha a "90's retro"-ról beszélünk.

Sajnos azonban vannak bosszantó apróságok, amelyek miatt a Tiny Thor nem lehet az a tízpontos kis csoda, aminek szerettük volna látni. Egyrészt vannak olyan helyzetek, ahol az irányítás nem annyira precíz, mint amilyen precíznek kellene lennie. Fura szögből Thor nem kapja el a liánt, máskor a kalapács használata mutat túl (vagy alul) a tervezők fejében összeállt design lehetőségeken. A zene tekintetében nem tudtam túltenni magam azon, hogy egyes témákat már 1:1-ben hallottam máshol (pl. a Necrodancer-ben), és az egész játék lehetne egy picit feszesebb. Sok helyen éreztem, hogy a Rare-etalon DKC is ihletforrás volt, viszont a változatosság és kimértség terén sok esetben inkább a kilencvenes évekből gyökerező euro-platformerek személete győzött, ami mai szemmel nézve inkább a retró-érzést, mintsem a megragadó, modern flow-t hozza magával.