The Precinct - Felülnézetes rendőr-kliséTeszt

A The Precinct szinte minden rendőrös klisét felsorakoztat, kezdve a főhős háttértörténetével, - aki egyébként mintha kívül-belül Ty Davis lenne a Harmadik Műszakból, a legtöbb karakteren át a klasszikus cselekményekig bezárólag.

Nick Cordell Jr. apja nyomdokaiba, vagyis a kötelékbe lép, hiszen a várost csak így tudja megmenteni a bűnözők markából, azonban hiába okos, ügyes és kitartó, rá kell jönnie, hogy mindenki az apjához méri majd teljesítményét. A szolgálatban elhunyt apa/parancsok fiát szárnyai alá veszi a jelenlegi parancsnok, aki jól ismerte az öreg Cordellt, ráadásul beosztja egykori társa, Leo Kelly mellé, aki maga is benne van a korban - nemsokára nyugdíjba is vonul. Az ifjú Cordell nem titkolt vágya, hogy apja gyilkossági esetében nyomozzon, azonban a több éves kihűlt ügyre már senki sem emeli fel a fejét.

Szolgálatba állásunkkor Averno City-ben, 1983-ban három banda tevékenykedik, az August, a Jawheads és a Crimson Serpents. Feladatunk, hogy újoncként próbáljunk beletanulni a dolgok menetébe, azonban már igen korán találkozunk az egyik banda tagjaival, innentől pedig a nyomozók is kiemelt tehetségként kezelnek minket - tehát kiváltságos feladatként számukra csinálhatunk lótifuti feladatokat. Első műszakjaink egyikekor lekapcsoljuk az August banda vezetőjét, ám nem sokkal börtönbe kerülése után elteszik láb alól, ami hagy pár megválaszolatlan kérdést.

Nagyjából azóta várok egy ilyen rendőrös játékra, hogy a True Crime: New York City-ben megcsináltam a bevezetőt, és bár voltak lehetséges jelöltek utódjául, sosem értek fel ahhoz az érzéshez, mikor járőrként szeltem New York utcáit… mostanáig. Mintha régi ismerősöm lenne a város, szeltem az utcákat billentyűzetes irányítással, azonban hamar áttértem a tévé elé, hogy nagyképen élvezzem a játék hangulatát egy kontrollerrel a kezemben. Aki számára a felülnézetes látványvilág nem jön be, annak üzenem, hogy roppant gyorsan meg lehet szokni, és az autós üldözések esetében sem zavaró. Az autók irányítása hamar kézre áll, kicsit olyan mint a GTA 4 fizikáját enyhítették volna, érződik az autó súlya, de nem megyek tönkre egy nehezebb kanyar bevétele miatt. A lövöldözésnél is roppant könnyű a célzás, azonban visszarúgás helyett itt inkább csak egyre nagyobb szórása lesz a különböző ágyúinknak.

A felülnézetes megoldást mondhatjuk művészinek, vagy egyedinek, de valójában a Fallen Tree Games valószínűleg csupán technikai okokból választotta ezt az opciót, ugyanis a grafikát maxra húzva is azt látjuk, hogy nincs nagy tömeg az utcákon, sem járművek, sem gyalogosok tekintetében. Ráadásul a grafika sem mondható kiemelkedőnek. De a vibe, az a fránya vibe bizony mindent visz. Az első éjszakai járőrözés, ahogy a zene bekúszik a háttérbe, a fények az utcán, a neon ahogy megvilágítja a pocsolyát, majd az elkövető, ahogy menekül előlünk az éjszakában.

Azt is meg kell hagyni, hogy a mindennapi feladatok egészen szórakoztatóak, hiszen a bírságolástól kezdve a járőrözésen keresztül az autós üldözéseken keresztül, egészen a helikopteres műszakig minden van. Amikor már kezdünk belejönni a tennivalókba, akkor pedig elkezdhetünk azzal foglalkozni, hogy milyen a világ, a történet és a játék adta eszközök.

A játék dizájnerei szerintem rengeteg mindent elértek, ám 5-6 óra után sajnos nyitottabb szemmel néztem már szét a városban, és észrevettem a hiányosságokat, amelyek miatt egyre közelebb sorolom a Precinct-et egy frissen befejezett early access játékhoz. Tudjátok, amire még sok fejlesztés vár, de már nem kezdeti fázisban van.

Averno City nem kifejezetten nagy, jelenlegi formájában kb. akkora lehet, mint a GTA: Vice City világa, könnyen el lehet jutni a város egyik feléből a másikra, azonban sokszor a házak közötti sikátorokban töltjük időnket, nem pedig az autópályán csapatva, ami miatt néha hatalmasnak érezzük a tereket.

Az is biztos, hogy nem ez a történet lesz ami megváltja a világot, hiszen bárki, aki látott már pár rendőrös filmet, vagy sorozatot, az mindig a történet előtt jár pár lépéssel. Éppen ezért nem szeretném taglalni a történet részleteit, azt viszont fontos megemlíteni, hogy a játék jelen formájában nagyjából 10-12 óra alatt véget ér, hacsak nem szeretnénk minden gyűjthető tárgyat megkeresni. Ráadásul a történet is egy olyan ponton zárul le, ahol egy hosszabb játék bevezetője végződik. Ami egyrészt csalódást keltő, másrészt én nagyon reménykedem, hogy a kiadott játék miatt sokan felfigyelnek erre a roppant érdekes koncepcióra, és a készítők a befolyó vásárlások miatt kapnak annyi anyagi támogatást, hogy még szebbé, érdekesebbé, tartalmakkal telibbé tegyék később Averno City-t.