Commandos: OriginsTeszt

A Commandos az ezredforduó környékén megért még két-három részt, expanziót, mellékágat, klónt... Aztán a műfaj visszaszorult a fősodorból, és mára alig pár képviselő maradt (Helló, Shadow Tactics!). Épp ezért is volt meglepő, hogy a Pyro súlyos örökségét hirtelen felkapta a Claymore Game Studios. Itt van tehát a Commandos: Origins (pontosabban itt van április eleje óta), és itt van a lehetőség, hogy újra elmerüljünk a régi érzések kavalkádjában.

Őszinte leszek veletek, nekem a maga idejében nem feltétlen tetszett a Commandos 2 és 3 hatalmas mechanikai bővülése, mert elvesztem a lehetőségek között, és elveszett az első Commandos oly letisztult mechanikai fókusza is. Az Origins kapcsán két dolgot állapítottam meg. Egyrészt öregebb lettem, tehát valószínű sokkal könnyebb lett összetettebb dolgokat befogadnom. Másrészről pedig az Origins is olyan letisztult képpel rendelkezik, mint amilyenre az első rész kapcsán emlékeztem.

Nincs mélyebb inventory, nincs túlbonyolított tárgyhasználat. Hősök vannak, akik specifikus tulajdonságaikkal segítik a pálya dinamikusan változó feladatainak a végrehajtását. Visszatérünk a történet elejére, megismerjük Green Beret, a Sapper, a Spy és a többiek előéletét, a csapat összekovácsolódásának sztoriját. De a Commandos-nak sosem ez volt a lényege. Akármennyire is szeretne mesélni a játék, a narratíva csak épp annyit ér, hogy egyik feladatról a másikra vigyen át bennünket. Sokszor illogikusnak tűnik a történések sorozata a térképek felépítésének tükrében - amely térképek egyébként a mechanikák és a flow szempontjából logikusan, szórakoztatótan, mi több, organikusan épülnek fel. A lényeg tehát a játékmeneten van.

Hőseinket RTS jelleggel terelgetjük a részletesen kidolgozott (bár nem fotorealizmusra törekedő) terepeken, és mindegyik karakternek speciális képességei vannak, amelyeket kihasználva tudunk az egyes torlópontokon túljutni. A legjobb az egészben az összjáték, amelyet most már egy időkimeretvítő rendszer is segít. Ilyenkor megadhatjuk az akciókat az egyes karaktereknek, akik utána gyönyörű harmóniában viszik végbe az osztagnak kiosztott halálos feladatokat. (Ha az AI is úgy gondolja...) Azon felül egyébként, hogy ez nem mindig sikerül tökéletesen, a kontrolleres irányítás is itt lesz kevés. Vagy sok. Értitek, nem?

Ugyanis a Commandos: Origins nem csak PC-re készült, hanem konzolokra is elérhető, ennek megfelelően áramvonalas, kontrollerre hangolt UX-el érkezik, amelyhez néha polipujjakra is szükséged van. De mindenképp bele kell jönnöd, és ha mondjuk napokra leteszed az irányítót, utána újra hozzá kell szokni a lehetőségekhez. De nem csak ez a furcsaság.

Az útkeresés alapvetően egész oké módon működik, de tud néha érdekességeket produkálni. Mind kontrolleres módban, mind pedig egér/billentyű párossal sok a félrekattintás, mert a helyezetek besűrűsödnek, vagy épp a készítők nem vették figyelembe, hogy például két (vagy több) interaktolható elem túl közel van egymáshoz. Az épületek kezelése is kissé kényelmetlen (a belátható terek, és emeletek tekintetében mindenképpen), valamint a változatosság is lehetne jobb, több emlékezetes lokációval. Technikailag nekem nem volt mentés problémám, komolyabb fagyásokat sem láttam (állítólag az 1.2 patch sokat segített minden ilyesmin), de nekem is tüntek el pl. medvecsapdák vagy más lerakott tárgyak. Ezeket egy újratöltés megoldotta. Steam Deck-en is tök jól fut a cucc, 30 FPS fix-et simán ki tudsz majd csiholni jól kinéző assetek mellett a hordozható masinából.