The Many Pieces of Mr. CooTeszt

A kiszámíthatatlanság viszont hallatlanul szórakoztató, hiszen ebben a környezetben teljesen újraformázhatjuk agyunkat, méghozzá az univerzum felfedezésének gyermeki örömével. Bár a cselekmény minden szinten megjósolhatatlan, egy idő után mégiscsak rááll az ember elméje, a mintázatok megfigyelésével pedig olyan dolgok kipróbálásában is partnerré válhatunk, amikben “normál esetben” nem látnánk meg a lehetőségeket. Vizuálisan leginkább kézzel rajzolt figurákkal és animációkkal fogunk találkozni, az egyes stílusok pedig sokfajta asszociációhoz vezethetnek: Mr. Coo például bármelyik kelet-európai karikatúrába vagy keresztrejtvény magazinba beleférne, egyik-másik teremtmény pedig egy megelevenedett Hörcher-illusztráció, melyekhez hasonlót a legelborultabb Hatalom Kártyái lapokon láthattunk. A játék második fele egyébként valamennyivel “megfoghatóbbá” válik (ha lehet ilyet mondani), eleinte viszont sokkal csapongóbb és elvontabb élményekben lesz részünk.

A műfaj már könnyebben meghatározható, mint a vizualitás és a narratíva, a Mr. Coo ugyanis egy egyszerű point and click, vagyis ahová kattintunk, főhősünk odamegy, vagy interakcióba lép az adott közeggel. Néha tárgyakat is használnunk kell, a fejtörők lényege azonban abban rejlik, hogy az egyes tevékenységeket megfelelő sorrendben és megfelelő időben hajtsuk végre. Ha nagyon elakadnánk, vagy éppen nincs kedvünk adaptálódni az adott helyzethez, legtöbbször egy “Hints” feliratú könyvecskére is rábukkanhatunk, ennek megtekintésétét viszont csak akkor ajánlanám, ha menthetetlenül beragadunk, mert ezeken az oldalakon a konkrét megoldásokkal fogunk találkozni, ez pedig nagymértékben lerombolhatja a fentebb említett felfedezés élményét. Előfordulhat, hogy ezt néha nem tudjuk elkerülni, az egyik fejtörő esetén például olyan megoldással kellett volna feloldani a szituációt, mely ezer év alatt sem jutott volna eszembe. Nyugodtabb, statikusabb helyzetekben egyébként jobban működik a játék, amikor viszont minimális ügyességre is szükség lenne, a kontrollerrel például nem találtam meg azt a precizitást, mellyel teljes mértékben ura lettem volna a helyzetnek.

Akárcsak a Cuphead vagy a Rayman Legends, a Mr. Coo is ismerős helyeken bizserget, hiszen a klasszikus, kézzel rajzolt stílus a videojátékokat is olyan vonzerővel ruházza fel, mely más formátum esetén talán nem is lehetséges. Biztosan nem véletlen, hogy a 2D rajzfilmek a CGI árnyékában sem tűnnek el, sőt, gyakran a 3D-ben renderelt produkciók is echte rajzfilmes textúrákat kapnak. A The Many Pieces of Mr. Coo máshogy nem is lenne elmesélhető, a pár órás játékidő pedig sok olyan impressziót tartogat, mely napjaink indie-özönében is teljesen egyedinek nevezhető.