[Teszt] The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom

The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom

kevinyCsángó Kornél2023.05.31. 08:00

Egy új Legend of Zelda játék megjelenése mindig egyfajta gamer-ünnep, még akkor is, ha egyesek ezt teli torokból próbálják tagadni. A lassan 40 éves sorozat ritkán jelentkezik újabb iterációkkal, de akkor mindig igyekszik valami különleges élményt adni fogyasztóinak. És ez most sem történt másként: a legutóbbi, mondjuk ki: a “sorozat” életének legnagyobb mérföldköve, a Breath of the Wild című epizód óta eltelt több mint hat év, ezalatt a Nintendo “megmentője”, a Switch nagyjából leélte az aktív éveinek nagy részét. Mit tud nyújtani egy első pillantásra tök ugyanolyan Zelda egy - sokak szerint már a megjelenése idején is - elavult vason, 2023-ban?

Korábbi gyakorlataimtól eltérően (értsd: egy ilyen alkalomra legalább egy hetes szabadságokat vettem ki) egyáltalán nem vártam a Tears of the Kingdom-ot. Ennek persze vannak személyes okai is - csak hogy ne kelljen találgatásokba kezdeni: a géming manapság sokkal kevésbé fajsúlyos szerephez jut az életemben - és persze a vajmi kevés promóciós anyag, ami napvilágot látott… hát, finoman fogalmazva, nem győzött meg a játék létjogosultságáról. Erről kicsit bővebben: most tényleg fogták a Breath of the Wild teljes asset rendszerét, vizuálját és idepöccintették? Tényleg fogták Hyrule (egyébként mesés, fantasztikusan kidolgozott) világát és valami himi-humi pöcsköszörülést követően idepöccintették? Tényleg ez tartott 6 évig? TÉNYLEG??

Link elbukta az Excalibur tesztet... aztán végül valahogy mégis megoldotta

Tényleg. Csak azzal az egyetlen aprósággal, hogy a térkép közben legalább a kétszeresére hízott, és hogy egyébként a meglévő világot szinte az utolsó fűszálig átdolgoztak (értsd: a dolgok mai állásához igazítottak). Hyrule-ban új szelek fújnak és ezek a szelek egészen másként lehelik be a vadont - ennek a tanulsága pedig az, hogy egy ekkora világban nem az számít, hogy itt-ott ismerős helyszínekbe botlasz, hanem a tartalom, ami ezeket megtölti.

Néhány évvel a Breath of the Wild eseményei után járunk, Link és Zelda pedig - jobb dolguk híján - lemerészkednek a kastély alatti alagútrendszerbe. Ahol aztán eléjük tárul Hyrule piszkos kis múltja. Na jó, ne túlozzunk, semmi blikkbe illő speciális botrány, csupán a királyság keletkezésével kapcsolatos részletek kerülnek felszínre, néhány vizuális emlék a zonaiakról, akik Hyrule első civilizációját alkották. És persze mit sem érne az egész egy jó kis konfliktus nélkül: ami el tud romlani az el is romlik, Zelda a szokásos köddé válós skilljét gyakorolja, Link pedig egy felhők közti kis lebegő szigeten ébred, minden eddigi képességétől megfosztva.

Örök élet, ingyen sör plíz

A Tears of the Kingdom jó folytatás révén nem szándékozik eltérni elődjének jól bevált felépítésétől: képességeink jelentős részét már a tutorial szekcióban megkapjuk és úgy gondolom ez továbbra is így van jól. Egyfelől: a játék teljes mértékben non-lineáris, tehát arra indulsz el, olyan sorrendben abszolválod a tennivalóidat, ahogy az neked kényelmes, nincsenek öncélú, értelmetlen backtrack-elések, láthatatlan falak, “értsd meg, ide most még nem tudsz belépni ez meg az nélkül” nonszenszek. Másfelől: a képességek azért vannak, hogy használd őket és a világ minden porcikája úgy is van berendezkedve (berendezve, nyilván), hogy értelmet nyerjenek és hogy az adott problémára legyártott megoldásod hasznos eszközei legyenek. Na, jól belevágtam a sűrűjébe, lassítsunk picit.

A Legend of Zelda játékok a kezdetektől fogva három darab építőelemmel operálnak: felfedezés, puzzle-fejtés és harc. Ezek közül úgy gondolom, ami konstans erőssége volt a sorozatnak, az a minőségi puzzle-feladványok (még a főellenségharcok is egyfajta rejtvények voltak, minimális ügyességi résszel meghintve), a harc egészen a Skyward Sword-ig majdhogynem dísznek, kis túlzással “na, nyomkodja meg párszor azt a támadás gombot is, nehogy bealudjon a dungeon közepén” vezérelven működött. A felfedezés viszont a Breath of the Wild-al “nyílt tágra”: a nagyobb, ámbár lineáris tereket felváltotta a hatalmas homokozó, a Tears of the Kingdom pedig mindezt igyekszik négyzetre emelni. A kulcsszó a vertikalitás és ebben az új Zelda kaland olyat nyújt, amit egyik kortársa vagy korábbi “versenyző” sem tudott. Link világának jelenlegi bejárható intervallumát a föld gyomra és a csillagos ég öleli körbe, mindez példátlan részletességgel kidolgozva, tartalommal pedig igen gazdagon megtöltve.

Jól van Rauru. Akkor most szépen odaadjuk Linknek a páncélautót.

De mégis milyen tartalommal lehet egy ekkora világot megtölteni? - ébred fel benned a szkeptikus, teljesen jogosan. Természetesen vannak kulcs-objektívák (hogy mondjam ezt magyarul?) amiket a játék már a kezdetektől felkínál, mint erősen ajánlott abszolválandó célokat, de úgy egyébként minden opcionális. Ha elég kemény arcnak tartod magad, akár a legelején felmászhatsz a végső helyszínre szembenézni a főgonosszal, de ha csak kirándulni szeretnél, azt is megteheted, hidd el, egy percig nem fogsz unatkozni. Mondok egy példát: kitűztem célul, hogy az egyik hegyről felfedezett tornyot jól meglátogatom. El is indultam felé, ám egyszer csak megpillantottam, hogy jobbra tőlem egy pusztán három bokoblin gyepál egy szerencsétlen kalandort. Gyorsan odasiettem és levertem a kis füles ördögfiókákat, mégse ezen múljon szerencsétlen élete. Aztán találkoztam egy éhes, kimerült korokkal (ezek afféle cuki kis mini-entek), aki elszakadt a barátjától - építettem hát neki egy repülőt (erről majd később), amivel átreptettem a másik hegyen táborozó gézengúzhoz, majd eleredt az eső - ilyenkor úgyse nagyon lehet hegyet mászni - gyűjtöttem pár gombát a helyi kis erdő szélén, majd készítettem belőle egy jó gombapaprikást. Közben segítettem egy asszonynak megtalálni a barátnőjét, akikről közben kiderült, hogy a Zsiga Klán tagjai (ők a helyi rettegett bűnszövetkezet, akik kiválóan álcázzák magukat és imádják a banánt) - így hát bunyóztunk egy jót… Izé, eltelt két óra, hova is akartam menni? Jaaa, a torony…

Tehát mint látod, nem kell feltétlenül csapongó ADHD-s kisgyereknek lenned akinek elgurult a ritalinja, elég egy kis kíváncsiság és máris szögre akasztottad az időt.

Elcseszett maszkok, banános dobozok... áh nem, biztosan nem itt lakik a Zsiga klán.

Visszatérve az építőelemekhez: a harc talán a leglátványosabb fejlődésen ment keresztül az elmúlt pár epizód alatt: gimmick-ből egyfajta RPG light lett, ezt pedig a Tears of the Kingdom tovább tökéletesítette. Amit az elődjéből hiányoltam, az a gazdag ellenfél paletta - nem hiába, a Dark Souls is lassan 12 éves lesz, megszoktam a rémségek kicsiny boltja választékos felhozatalát. És bár azt a szintet sajnos még mindig nem üti meg, de kellemesen bővült a “kínálat” és ezáltal a variációk száma is. Valahogy úgy érzem, összességében jobban megkomponált összecsapások díszítik az új Zeldát, átgondoltabbak, egyedibbek a bokoblin camp-ek, fortress-ek, nincs az az érzésem, hogy ejj, ezt már láttam, unom, inkább elkerülöm. A másik dolog ami bántalmazta a csőrömet a Breath of the Wild-ban: a komplex dungeon-ök shrine-okká és divine beast-ekké “züllesztése”. És bár az úgynevezett dungeon-ök ezúttal sem lettek sokkal bonyolultabbak mégis úgy érzem, a jelenlegi eszköztárammal sokkal merészebb megoldásokat is érvényre tudok juttatni. Szembejött az egyik ilyen “dungeon”-ben egy feladvány, amit teljesen biztosra veszek, hogy nem úgy tervezték abszolválni, ahogy én tettem, de bevillant a feladatra egy merész megoldásom és addig ügyeskedtem, míg össze nem jött. És az, hogy ezt megtehetem, igazán fantasztikus! Ami pedig a shrine-okat illeti, nos, még mindig nagyszerű feladványokat rejtenek. Még ha az Ocarina of Time - Water temple komplexitást hiába is várjuk - el kell fogadnunk, hogy ez a non-linearitás ára és hogy a világ a kompaktabb, vízben azonnal oldódó sikerélmények irányába halad - a nap végén nincs oka az elégedetlenségre a bennünk szunnyadó puzzle-abszolver mérnöknek.

Szerettem volna mindenképp szót ejteni az építkezésről, a zonai eszközökről és az ultrahand nevű képességről. Ez utóbbi segítségével tényleg igazi mini-Minecraft-é varázsolhatjuk Hyrule-t. A lényeg, hogy különféle primitív elemekből, deszkákból, kerekekből, vitorlákból, ventilátorokból, rakétákból, tűzköpőkből (...) ragaszthatsz össze konkrétan bármit. Járművet, fegyvert, amit csak akarsz. Ez két dologra is jó: egyrészt valóban hasznos, kalandjaidat elősegítő holmikat gyárthatsz, egy-egy szitu meg is követeli, szóval kreatívnak lenni hasznos és mókás. Másrészt, a Breath of the Wild különféle (ott még igencsak kezdetleges) építményeinek sikerét követően tudatosult a Nintendo döntéshozóiban, hogy a szélesebb tömegeket a felhasználói tartalmak ilyen formában történő gyártásával lehet 2023-ban a legjobban megszólítani. Akármennyire is fáj ezt leírni, ma már nem egy - a megjelenést követő 19. napon megjelenő - cikk felé fordítja orcáját az Istenadta nép, hanem a 10 másodperces tiktok videóra, amiben egy random felhasználó tüzet pisilő óriásszobor építményét mutatja be. Az eredmény? Csak az első napokban 10 millió eladott példányszám, és ezzel az eddig relatíve szűkebb, főleg Nintendo kedvelők kiskedvence csoportból a Legend of Zelda kihajózott az igazi nagykutyák vizére - félreértés elkerülése végett: teljesen megérdemelten.

Hát ez bizony megdöglött. RIP. ... Ugyanitt lókolbász eladó.

Beszélhetnék még a vizuális tartalomról, bár nem tudom, mennyire releváns ez: mindenki tudja, hogy a Switch-ből nem fog PS5 szintű látvány kipattanni. De amúgy a funkcióját ellátja, egyes feltételek mellett pedig (nem győzöm hangsúlyozni, a platform korlátaihoz képest) egész látványos dolgokra is képes. Mindezt úgy, hogy ezalatt a hatalmas világ csilliónyi lehetőségét számba véve egyetlenegy bugba nem futottam, egyetlenegy kress nem barmolta szét egyetlen perc játékidőmet sem - ez azért elég komoly fegyvertény. Sok helyen olvastam, hogy képes itt-ott durván beszaggatni: ilyen a jelenlegi negyven akárhány órám alatt talán ha fél percre nyomta rá a bélyegét. Beszélhetnék a hangokról, a minimális szinkronmunkáról és a klasszikus Nintendos gügyögésről, amivel a fennmaradó 97.5%-ban pótolták annak hiányát. Amikkel néha akár pornót is lehetne “szinkronizálni”, annyira viccesen bír meglepődni Hyrule naív népe. Vagy a zenékről, amiknek egy része a Breath of the Wild-ból migrálódott át - és amik egyébként még mindig kiválóak. Tényezők volnának? Aligha.

A helyzet az, hogy az előzetesek alapján nem tudtam elképzelni, hogy ezen dolgozott több száz ember, több mint hat évig. Már-már arra gyanakodtam, hogy a Tears of the Kingdom-ot egy kisebb B csapat készítette, miközben a core Zelda csapat már a következő nagy tutiságot hegeszti. De tévedtem. A Tears of the Kingdom maga az igazi nagy Zelda tutiság, Breath of the Wild a négyzeten, a tartalmi armageddon (tartarmageddon!), a Hyrule-ba oltott Nuts and Bolts. Ha fogékony vagy rá, hosszú hónapokra rabul fog ejteni.

PLATFORM Switch
KIADÓ Nintendo FEJLESZTŐ Nintendo EPD Gr.3
MEGJELENÉS 2023. május 12. ÁR ~25000 Ft

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Ruffy and the RIverside - Kócos kis mackóördög

A 3D platformerek reneszánszát az indie fejlesztők bátorsága és tenni akarása indította be. Most itt a következő cím, ami egy chaotic-good beállítottságú, izgő-mozgó mackóval próbál a szívünkbe zuhanni. Teszt!

20 órája
4

Heti megjelenések

23 órája
1

Still Wakes the Deep: Siren’s Rest – Mélymerülés

A Still Wakes the Deep remekül fogta meg a tengeri terror atmoszféráját, most pedig itt a folytatás egy DLC formájában. Lássuk, merre pihennek a szirének!

1 napja
3

PS5-re költözik a Rennsport, konzolos verziókat kap a Delta Force – ez történt pénteken

Továbbá: Bubble Bobble: Sugar Dungeons, Super Mario Strikers, Turok Trilogy Bundle.

2 napja
6

System Shock 2: 25th Anniversary Remaster

Sokak szerint a modern FPS műfaj többet köszönhet a System Shocknak, mint a többi nagy öregnek együttvéve. Ezen persze lehet vitatkozni, de az tuti, hogy az első két Shock-játék tényleg őrületes innovációkat tartogatott.

3 napja
4

Fókuszban a Capcom Spotlight – ez történt csütörtökön

Továbbá: Death Stranding 2: On the Beach, Spy Drops, Anger Foot, Two Point Museum.

3 napja
4

Stellar Blade x Goddess of Victory: Nikke

A külsős együttműködés után ezúttal hazai pályáról kollaborál a Shift Up, és bővíti a Stellar Blade-et olyan módon, amit talál kevesen gondoltak volna.

4 napja
3

Apróságok a hét közepére - ez történt szerdán

Benne: Senua’s Saga: Hellblade II Enhanced, Neverness to Everness, Everybody’s Golf: Hot Shots, Fatal Run 2089.

4 napja
5

RoadCraft - szurkoljunk együtt!

A SnowRunner és MudRunner játékok neve sokak számára ismerős lehet; most itt a képzeletbeli folytatás, a RoadCraft. Lássuk, mire jutunk, ha aszfaltra megy a játék!

5 napja
9

PlayStation Plus: a júliusi hármas

Egy legendás akció-szerepjáték sorozat legújabb része. Felejthetetlen hegymászás. Féktelen bunyók. Ez várja az előfizetőket a következő hónapban.

5 napja
14

Little Nightmares bejelentések - ez történt kedden

Benne: Little Nightmares III, Little Nightmares Enhanced Edition, Little Nightmares VR: Altered Echoes, System Shock 2: 25th Anniversary Remaster, Pera Coda, Dreams of Another, Painkiller, Rematch, Meta Quest 3S Xbox Edition.

5 napja
9

Cronos: The New Dawn napló, Hytale kasza - ez történt hétfőn

Továbbá: Arc System Works, Dune: Awakening, THQ Nordic, Build a Rocket Boy.

6 napja
3

Lies of P: Overture

Némi megvárakoztatás után a Round8 a semmiből bedobta a Lies of P kiegészítőjét, mi pedig felkerekedtünk hogy megnézzük, mit is kínál az Overture.

7 napja
13

Demónéző 2025 június: Nioh 3, Dispatch, Hell is Us és a Morbid Metal

A demók intézménye végérvényesen visszatért, és nem csak a Steam felületén, de konzolon is betekintést kaphattunk jó néhány várt tételbe. Ismét merítettünk egyet az aktuális Steam Next Fest végtelennek tűnő kínálatából, és mellécsaptuk a Nioh 3-at is. Nézzünk meg néhány címet, amire mindenképpen érdemes lesz odafigyelni a következő hónapokban!

7 napja
2

Heti megjelenések

7 napja
13

Date Everything

Szeretem a szokatlanul nagy marhaságnak hangzó elképzeléseket, pláne szellemes írással és igényes szinkronnal megtámogatva, így a Date Everything igazi nekem való őrületnek tűnt, de vajon tényleg érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni egy háztartási eszközzel?

8 napja
7

Stellar Blade - a PC változat

Bayonetta és 2B után újra nedves az otaku álma, és végre nem csak Playstation-ön, hanem immár pécén is nyomul az új üdvöske. A Stellar Blade jött, és lenyűgöző portjával minket is elvarázsolt.

9 napja
11

Blood Message bejelentés, aranylemezen a Mafia: The Old Country - ez történt pénteken

Benne: Blood Message, Lies of P, Mafia: The Old Country és Powerwash Simulator 2.

9 napja
8

Bravely Default: Flying Fairy HD Remaster

A Bravely Default egy nagyon korrekt kis JRPG volt a maga idejében. 2012-ben jelent meg 3DS-re, egy olyan platformra, ami bőven túlmutatott a korábbi handheldek prezentációs képességein, és emellett vakította a nagyérdeműt olyan speciális dolgokkal, mint például az azóta is páratlan szemüveg nélküli 3D látvány. Lássuk, mit tud a Switch 2-re készült átirat.

2025.06.20.
9

Cyberpunk 2077: Ultimate Edition - robbantás az Ezüstkéz utcában

Azt, hogy Zeldákkal és Mario Kart-tal indítani egy új Nintendo gépet egy remek ötlet, már megállapítottuk. A nyitókínálat egyik legmeglepőbb darabja, a CDProject RED Cyberpunk 2077 portja viszont kétéltű vibropenge, lássuk mit tud az Ultimate Edition.

2025.06.20.
11