Children of the SunTeszt

Az alapítása óta eltelt tizenöt év alatt a Devolver Digital neve szép lassan összefonódott az egyedi, kreatív és stílusos indie projektekkel. A texasi székhelyű kiadó valami hihetetlen érzékkel karolja fel a figyelemreméltó független fejlesztéseket. Támogatásuknak köszönhetően többek között olyan sorozatok indulhattak útjukra, mint a Hotline Miami, az OlliOlli, az Enter the Gungeon, a Reigns vagy a The Talos Principle. Mindeközben megismételhetetlen szerelemprojektek is képesek voltak szélesebb közösséghez eljutni általuk. GRIS, Terra Nil, Katana Zero, Inscryption… Genital Joustin! A közel sem teljes, de kétségtelenül impozáns sort most pedig René Rother debütáló alkotása folytathatja.

A rendkívül stílusos, mindössze néhány másodperces, lázálomszerű villanásokból kibogozható történet bár a kronológiai sorrendet látványosan felrúgja, valójában nem igazán tartogat nagy relevációt és váratlan fordulatokat azután sem, hogy darabjai lassan a helyükre kerülnek. Elég lesz zsírkrétával felvázolni hozzá röviden az alapszituációt. Főszereplőnk A LÁNY, aki családjával egy jobb élet reményében csatlakozik A SZEKTÁHOZ. Nem kell sok időnek eltelnie azonban ahhoz, hogy A VEZETŐ és a modern világ innovációs káoszát elutasító fanatikus csoport felfedje előttünk valódi arcát.

Innen már csak némi szexuális erőszak, kelepcébe zárás és egy öngyilkosság szükséges ahhoz, hogy ijesztő maszkot öltve elinduljunk véres bosszúhadjáratunkra. Nem túl eredeti. Nem nyújtózkodik mélyre. Nem próbálja görcsösen megkedveltetni velünk a főszereplőjét (sőt) vagy kétségbeesetten racionalizálni az erőszakot. A rövid átvezetők, minimális interaktív intermezzók és a kirakós felépítés viszont kitűnően illeszkedik a játék egészébe. Keretet nyújt valami sokkal érdekesebbnek.

Említettem már, hogy A LÁNYNAK telekinetikus képességei vannak? A megjelölt “külső nézetes taktikai puzzle-lövölde” kategorizálás talán rögtön érthetőbbnek tűnik ezáltal, de bontsuk ki egy picit. A játékmenet alapvetően két jól elkülöníthető részből tevődik össze. A tenyérnyi helyszínen először lehetőségünk van egy behatárolt vonalon mozogva felmérni a terepet és opcionálisan bejelölni az ellenfeleket a távcsöves puskánk objektívjén keresztül. Olykor teljesen körbejárhatjuk a peremterületet, máskor mindössze néhány méter mozgásterünk lesz. Az alapos megfigyelés és a tudatos tervezés viszont fontos, hiszen a 26 pálya mindegyikén csupán egyetlen töltény áll rendelkezésünkre!

A fegyverünk elsütése után már a lövedék útját kíséri tovább látványosan a kamera. Az ismerős gimmick pedig itt válik zseniális koncepcióvá. Sikeres találat esetén ugyanis mi döntjük el, hogy merre tereljük tovább az értékes muníciót! Kezdetben szigorúan egyenes pályán, később finom ívet kanyarítva neki, majd akár teljesen új utakra terelve és páncélokat átszakító lendületet adva a tölténynek. Semmihez nem hasonlítható, egyedi és addiktív élmény a logikai játékok palettáján. A fokozatosan bővülő képességek, korábban nem látott ellenfél típusok, komplexebbé váló területek és a környezeti elemek kreatív használata pedig könnyedén szolgálja ki a nagyjából 3-6 órát felölelő történetszálat.

Ez elsőre valószínűleg szűkösnek hangzik, de a korábbi területekre nem csupán a ködösen megfogalmazott egyedi kihívások miatt érdemes visszatérnünk. A Children of the Sun fő motiváló ereje egyértelműen a pályánkénti online ranglista, ahol az felhasznált időkeret, a találatot ért testrészek, a lövedék által megtett út és a szorzókat megmozgató kreatív megoldások függvényében tornázhatjuk egyre előkelőbb pozícióba magunkat. A rendszer apró szépséghibája, hogy bár a játék kényelmesen végigjátszható kontroller segítségével, a kompetitív rész élvezetéhez már elengedhetetlen az egér biztosította gyors irányváltás és precizitás.

A tesztidőszak alatt használt Steam Deck OLED azonban ezen kívül nem igazán hátráltatott. A 16:10-es képarányt natívan támogatja és az optimalizálás is elfogadható a Unity motort figyelembe véve - igaz, a beállítások menü egyébként meglepően kevés opciót kínál a finomhangolásra. Az agresszív túlélesítés és a kromatikus torzítás a vizuális irány sajátja, mint ahogyan a kissé low-poly modellek és az elnagyolt textúrák is. Nem mindenkinek fogadja be könnyen a gyomra, de láthatóan tudatos döntés és kétségtelenül koherens összképet eredményez. A torzított, fehér zaj szerű ambient “zenei” anyaggal együtt kitűnően simul bele a sötét, kaotikus, esetenként szürreálizmusba hajló hangulatba.

A Devolver Digital tehát újabb különleges darabot emelt be egyre bővülő indie kollekciójába. A Children of the Sun egy zseniális koncepció kissé rövidre szabott, egyszerű, de végtelenül stílusos, minden elemében átgondolt és meglepően magabiztos megvalósítása. Valami frissnek ható, apró kreatív szikra a biztonsági játékba kényszerült másolatok másolatának másolatai között. René Rother. Biztos vagyok benne, hogy nem most olvashattuk ezt a nevet utoljára!

PLATFORM PC (tesztelt) KIADÓ Devolver Digital FEJLESZTŐ René Rother MEGJELENÉS 2024. április 9. ÁR 14.79 USD