Bevallom, a trailerek alapján nem nagyon tudtam hova tenni a Tchia-t, mivel az előzetes nekem nagyon zsúfolt volt és valahogy nem is sikerült meghozni a kedvem hozzá. Szerencsére pozitívan csalódtam!
A Tchia egy olyan nyílt világú kalandjáték, ahol a Legend of Zelda játékok mechanikái és ötletei köszönnek vissza, mindez keverve az Új-Kaledóniai szigetvilág életérzésével. Új-Kaledónia több szigetcsoportból áll, és a Csendes-óceán délnyugati részén található, Ausztráliától nagyjából 1500 km-re. Franciaország tengerentúli területe és érdekessége még, hogy a világ nikkelkészletének 15%-át itt bányásszák. 2020-ban volt népszavazás az anyaországtól való függetlenségről, de a többség maradni akart. Lakói az őshonos malenéz kanakok, valamint francia állampolgárok. E trópusi helyszín változatos tájait, népeit, kultúráját, hagyományát és zenéit felhasználva vezet bele minket a játék egy nyugtató, a mi megszokott monoton szürke hétköznapjainktól merőben eltérő mesés kalandba. A készítők- az Awaceb - is Új-Kaledóniaiak, így teljesen hűen adják át ezt a trópusi idillt.
A szereplők az őslakos nengone és drehu mellett francia nyelven szólalnak meg, ami szintén ad egy különleges alaphangot a kalandhoz. A játék főhőse Tchia egy kamasz lány, akinek több mesés képessége van. Ukulelén speciális dallamokat játszva például befolyásolhatja az időjárást (a’la Wind Waker), vagy magához vonzhatja az állatokat. A másik jelentős adottsága a lélekugrás, amivel bármilyen állatba bele tud szállni, így átveszi annak irányítását. Nagyszerű érzés madárként átrepülni a vidéket, de ha úgy tartja kedvünk még rá is tojhatunk az ellenségre. Sokszor kell valamilyen állati test a feladat megoldásához, így van, hogy disznó alakban ásnunk kell, vagy delfin formában igazgyöngyöket felkutatnunk. A történet alapján apánkat kell kiszabadítanunk a zsarnok Meavora fogságából, valamint a hazánkat felszabadítani a gonosztól és annak szövetkatonáitól.

Egy chill nyílt világot kell bejárnunk, melyben a térkép folyamatosan mutatja a következő helyszín irányát. A kaland során számos feladatot kell megoldanunk, és megannyi minijátékban teljesítenünk. A világ felépítése kicsit Breath of the Wild szerű. Itt a Shrine-okat kell becéloznunk, de logikai feladatokkal megtűzdelt labirintusok helyett totemoszlopokat kell kifaragnunk minta alapján, és ez a nyitja a lélek barlangnak, amivel képességünk fejleszthető. Itt is van staminánk, ami hegyre mászva, vagy vízalatti úszásnál folyamatosan fogy, valamint Tchia is rendelkezik hasonló ernyővel, mint Link, amivel szintén tud vitorlázni – le sem tagadhatná az ötletforrást. Wind Waker-ből a vízi közlekedés is ismerős lehet, csak itt a King of Red Lion helyett tutaj formájában szeljük a habokat. Itt is fontos a szél szerepe és a kormányzás is hasonló. A történetvezetés amúgy nagyon bájos. Rengetegszer felnevettem, mert tényleg nagyszerű humora van, nagyon szerethető a világa és annak karakterei.

A Tchia nem nehéz és sohasem frusztrál, így kisgyerekeseknek nagyszerű vásár lehetne, de sajnos néhol olyan jelenetek vannak benne, melyek nem biztos, hogy érthetőek számukra. Például a főgonosz megeszik benne egy csecsemőt (WTF? - mcmacko), vagy az egyik jelenetnél levágjuk egy csirke fejét, aki az egész játékban fej nélkül rohangál miközben folyamatosan bugyog belőle a vér. Persze vicces jeleneteket kerekítenek ebből, de a gyerkőcök lelki világának ártalmas is lehet az ilyesmi. A történet nagyon izgalmas és tanulságos mivel rengeteg bölcsesség van benne, és sokszor megható is. Arra tanít, hogy becsüljük azt, amink van, a családunkat, az otthonunkat és segítsünk másoknak, legyünk kitartóak, valamint élvezzük az életet. Kicsit kettőség van benne. Fekete humora miatt nem a gyerekekhez szól, ellenben felnőtteknek túl könnyű. A normál kalandjáték mechanikát színesíti az ukulelével és egyéb hangszerekkel, vagy akár lábdobbal hangszerelt zenés minijáték. Itt megfelelő irány és gomb lenyomásával kell követni az ütemet. Ezekben annyira szép dalok vannak, nagyszerű szöveggel, hogy sokszor a feliratot figyeltem inkább a megfelelő dallam bevitele helyett – helyi népdalok többségében szintén a barátságról, szeretetről, közösségről szólnak. A játék hangulatát nagyban emeli a zenéje, amely szintén helyi hangszerekkel és dallamokkal szól, így valóban jól visszaadja Új-Kaledónia hangulatát. A grafika is színes és részletes, és hűen mutatja be a szigetvilágot. A tájai változatosak, városai autentikusak, a víz alatti világ lagúnái színpompásak, valamint az égbolton a felhők és a csillagos ég is gyönyörűen van ábrázolva. Én PS4 Prón teszteltem és ott azért néha döcögött a játék, valamint a gép is nagyon hangosan felbőgött – vagy rosszul optimalizálták, vagy ez már valóban PS5-öt kíván. Néhol grafikai bugok is vannak, valamint egyes versenyeknél, amikor állati testben kell időre teljesíteni, az irányítás sem a legpontosabb.

Én mindenesetre nagyon élveztem a kalandot, ami főleg a hangulatának köszönhető. Ha a mázat levesszük akkor viszont sajnos kicsit repetitív és kevésbé változatos, valamint relatíve hamar végigvihető, és a nehézsége is minimális. A Breath of Wild változatosságától, mechanikájától sajnos nagyon messze van, és a fejlődési lehetősége is elenyésző. Mellette szól varázslatos és hangulatos atmoszférája, megható és szomorú története, bájos történetvezetése és szerethető szereplői. Ha nem vársz sokat tőle, csak picit kiszakadnál a hétköznapok szürkeségéből, megnyugtatnád magad, valamint picit megsimogatnád a lelkedet, Tchia a Te játékod lesz.
PLATFORM PC, PS5, PS4
KIADÓ Kepler Interactive FEJLESZTŐ Awaceb
MEGJELENÉS 2023. március 21. ÁR kb. 10 000 Ft