Songs of Conquest - RootsTeszt

A hátterét már csak azért sem árt tisztázni, hogy nagyjából keretbe helyezzük, hogy mi is várható el a mostani, újonnan 10 euróba sem kerülő DLC-től. Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy a klasszikus értelemben a Roots fajnak nincs kampánya. Gyakorlatilag mégis van. A csomag ugyanis összesen 8 új pályát tartalmaz, melyekből csak kettő van story küldetésként aposztrofálva, és bármilyen sorrendben teljesíthetőek. A story fémjelzés lényegében azt takarja, hogy fix hősökkel, párbeszédekkel és scriptelt eseményekkel bontják ki a faj történetét, míg a maradék 6 conquest szinte teljesen mellőzi a sztorimesélő eszköztárat. De ettől még témába illőek, elsősorban az új fajra szabottak, teljes értékűek, sőt, játékmechanikai szempontból még korlátlanabbak is, és mindegyik több órányi tartalommal bír. Ez a szokatlan dizájneri döntés valószínűleg a szűkös erőforrások, valamint a megtévesztő marketing elkerülése végett született.

A névadó új faj tematikája (nem meglepő módon) a természet, azon belül is az (kollektív) öntudatra ébredt flóra. A Songs of Conquest univerzumba jól passzoló, kicsit sötét, szokatlan, és néhol groteszk frakció az élet körforgásában tölt be sajátos szerepet, egy kis dark fantasy csavarral. Azon túl, hogy az ellenségeit (vagyis válogatás nélkül bárkit, aki a Tree Mother létét fenyegeti) komposztknak darálja a földbe, az elhullott hősök és lények olykor régi életük egy kis darabkájával kapnak egy második esélyt, hogy az Anyát szolgálják. Szóval a szokásos, természet központú életérzés kapott egy sötétebb tónusú, élőhalott aláfestést. Sok egység esztétikája is ezt sugallja, ami üdítő újraértelmezése a kötelező fa ölelő fantasy kliséknek.

Az új egységek többsége rendelkezik aktív egyedi képességgel (jellemzően a második stádiumú, fejlettebb változataik). Említésre méltó pl. a Chuckeré, ami távolsági korlát nélkül képes ragacsos taknyot dobni az ellenségre, vagy a Root of the Motheré, ami gyökerekbe veri a közelébe merészkedőket. Utóbbi már csak passzív tulajdonságai miatt is érdekes: minden típusú manát ad a hősnek, és a közelében lévő, megsebzett barátságos egységgel osztozik a fájdalmon, ugyanakkor ő maga támadásra képtelen. Minden Roots egység egyedi vonása továbbá a szimbiózis, amivel extra manához lehet jutni, ha egységeinket egymás közelébe helyezzük. Ez természetesen potenciális rizikókat rejt, ugyanakkor jókora pluszt tud adni a varázsláshoz, ami rá is fér, miután a játék mana rendszere elég egyedi, és a mana felhalmozás kritikus eleme a csatáknak. A hősökről (wardenekről) sajnos ugyanezt nem lehet elmondani, a többségük egyedi képessége nem igazán egyedi, a többi fajnál már láthattuk ugyanezeket. De legalább vizuálisan változatosak. És ugyanez elmondható az épületekről is. Tanulható képességekből azért akad pár új, ahogy tárgyakból és szettekből is. Semmi eget rengető, de miután a legtöbb pálya elég nagy és hosszú, érdemben fel lehet szerelni akár négy öt hőst is.

Mindent összevetve a Roots egy teljesen korrekt ár / érték arányú DLC, csak szokatlan csomagolásban. A pszeudokampány elsőre talán furcsa lehet, de pragmatikusan nézve csak a narratív eszközök mennyiségéből vettek vissza, tartalmilag így is képes egy kampányélményt adni. Néhány új varázslatot, egy-egy új zenét, vagy egyedi warden képességet azért még elbírt volna, de akkor minden bizonnyal nem fértek volna bele a 10 euró alatti árszabásba. Ehelyett inkább koncentráltak a lényegre, vagyis a tartalmas pályákra, a potenciális játékidőre (ami órákban számolva bőven két számjegyű), valamint az új faj vizuális és mechanikai egyediségére. És ez egy teljesen korrekt, játékosbarát kompromisszum.

PLATFORM PC | KIADÓ Coffee Stain Publishing | FEJLESZTŐ Lavapotion | MEGJELENÉS 2025. június 17. | ÁR 9,75 EUR