Steam Next Fest: lássuk milyen volt a 2023 őszi fesztivál

Őszintén, az életemből egy az egyben kimaradtak a RoboCop filmek, és nem is érzek égető vágyat arra, hogy pótoljam őket. Ezek alapján én lepődtem meg a legjobban, mikor a RoboCop: Rogue City demója egy pillanat alatt beszippantott, és nem is eresztett addig, amíg jogos és arányos intézkedéseimmel rendet nem tettem Detroit utcáin. A Teyon alkotása valami félelmetesen jól adja vissza, hogy milyen lehet egy tetőtől talpig felfegyverzett hűtőszekrényként járni a világot, ehhez az életérzéshez pedig részletes sérülésmodellt, pörgős összecsapásokat és a nem túl okos ellenfeleket is kapunk, avagy a demó alapján a Rogue City egy igazi régivágású FPS-nek ígérkezik. Itt azonban még nincs vége, avagy a fejlesztők mindezt megfejelték szabadon bejárható pályákkal, meglepően minőségi mellékküldetésekkel és egy csipetnyi fekete humorral is, így tényleg minden adott, hogy a RoboCop: Rogue City az idei ősz egyik AA kategóriás nagyágyújává válhasson.

Az Out of the Blue Games 2020-ban robbant be a köztudatba a Call of the Sea-vel, és hamarosan itt a következő alkotásuk is, az American Arcadia, ami szintén egy ütős címnek ígérkezik. Ebben a játékban egy Trevor nevű könyvelőt alakíthatunk, aki nyugodtan éli mindennapjait, amíg rá nem jön, hogy valójában egy valóságshow szereplője, innentől kezdve pedig egyetlen célja megszökni a forgatás helyszínéről, lehetőleg azelőtt, hogy a stáb végezne vele. Ezt az izgalmas sztorit 2,5 D-s platformer szakaszok, valamint belső nézetes logikai részek támasztják alá, melyek a próbakör alapján kimondottan jónak tűnnek. A platformozás a folyamatosan érkező új mechanikák miatt mindig frissnek és változatosnak érződik, és a logikai fejtörők is korrektek, noha a demóba érezhetően a könnyedebb feladványok jutottak csak. Épp ezért az American Arcadián megérheti rajta tartani a fél szemünket, főleg akkor, ha bejönnek a történetközpontú, de azért játékmenetet is tartalmazó címek.

A The Thaumaturge a 20. század elejére kalauzol el minket, egy olyan alternatív múltba, ahol a szellemek és más paranormális lények nagyon is valóságosak, mi pedig egy úgynevezett thaumaturge-ot alakíthatunk, akinek a feladata ezen lények levadászása. A játékmenet javát körökre osztott harcok, valamint nyomozós és gondolkodós szakaszok jellemzik, amiket különféle morálisan szürke döntések és karakterfejlesztési lehetőségek is színesítenek, ezt a mixet pedig a demó alapján egy ütős eleggyé gyúrták össze a Fool’s Theory emberei. Ráadásul apró extraként a The Thaumaturge-ból valósággal ömlik a Kelet-Európai hangulat, így aki egy kicsit morózus, kicsit melankólikus, de kellően mély és összetett RPG-t keres év végére, az a lengyelek alkotásával aligha fog mellélőni. Egyedül a játék technikai oldala lehet még valamennyire kérdéses, a demó ugyanis hajlamos volt a legváratlanabb és legindokolatlanabb helyeken beszaggatni, de reméljük, ezt kikalapálják a fejlesztők a debütálásig.

Jó pszichológiai horrorra mindig van igény, és a jelek szerint az életnek ezt az alapigazságát a japán Nayuta Studio munkatársai is észrevették, hamarosan ugyanis érkezik tőlük a Hollow Cocoon, ami a demója alapján pont ebbe a kategóriába tartozik. A játék főszereplője egy fiatal egyetemista, Minato, aki vidékre utazik a nagyanyjához, azonban arra a rémálomra, ami az öregasszony házában vár rá, egyáltalán nincs felkészülve… Ez a fajta családi dráma már önmagában is izgalmas lenne, a fejlesztők azonban nem elégedtek meg ennyivel, és egy jó adag horrorral is nyakon öntötték a sztorit. A családi háznak már fényes nappal is baljós hangulata van, éjjel pedig az egész hely atmoszférája olyan nyomasztó lesz, hogy már a legapróbb zajra is összerezzenünk, attól függetlenül, hogy a demóban még nem hemzsegnek a szörnyek. Röviden és tömören a Nayuta Studio alkotása egy roppant ígéretes projektnek tűnik, amit minden horror rajongónak érdemes lehet figyelemmel kísérni.

A Paper Trail egy minimalista grafikával felvértezett logikai játék, ami otthonunk elhagyásáról szól, és mint ilyen, könnyen azt a benyomást keltheti az emberben, hogy ez is csak egy az indie szegmensben burjánzó sztoriközpontú sétaszimulátorok közül. A fejlesztők azonban egy érdekes csavarral dobták fel ezt a bejáratott receptet, az ő alkotásuk ugyanis egy hajtogatható világban játszódik. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy minden terület kétoldalú papírlapokból épül fel, a mi feladatunk pedig az, hogy a továbbjutás érdekében ezeket a lapokat a megfelelő alakra hajtsuk, alternatív utakat képezve karakterünknek. Ez a koncepció a saját jogán is izgalmasnak mondható, a demó során pedig több egyedi mechanikával is találkozhattunk, melyek kellemesen megbolondították az amúgy is jópofa origamizást. Mindezek alapján a Paper Trail igazi indie gyöngyszemnek tűnik, mely 2024 egyik kiemelkedő címe lehet, ha a minősége a kampány további részében sem romlik látványosan le.

Egy point & click kalandjáték, melyben egy kiégett magánnyomozót alakíthatunk, aki Midnight Cove városát járva próbál egy elrabolt kisgyerek nyomára bukkanni, miközben a saját múltjával is szembe kell néznie. Ez elsőre nem tűnik túl érdekes felállásnak, azonban fontos kiemelni, hogy a DeadlyCrow Games alkotása egy alternatív múltban játszódik, ahol a varázslények és a paranormális jelenségek tökéletesen elférnek a neonfényben úszó utcák mellett, ez a háttér pedig ad egy kellemesen nyomott és egyedi hangulatot az egész játéknak. Épp ezért kár, hogy a The Midnight Crimes technikai oldala még nem a legacélosabb: a fix kameraállások például helyenként ritka szerencsétlen szögben mutatják a helyszíneket, emellett pedig párszor a kulcsfontosságú tárgyakkal se lehet interakcióba lépni, hiába kattintgat rájuk vadul az ember. Reméljük hát, hogy ezeket a nehézségeket áthidalják a fejlesztők, mert a játékban ott lapul potenciál, csak ki kéne használni azt.

Na jövök és kicsit én is belekontárkodok Kristóf anyagába. A Melody of Moominvalley ugyanis egy váratlanul jó kalandjátéknak tűnik, és teljesen letaglózott a fesztivál során. Tove Jansson Múminverzuma amúgy is egy méltánytalanul hanyagolt mesevilág a popkultúrában, de most úgy tűnik, hogy megtörik a jég, és egy minden szempontból méltó videojáték születik az északi múmintrollok sztorijából. A Vándort (Snufkin) követő program kicsit izometrikus kalandozás, kicsit narratív mesélősdi, minimálisan még a Zelda is beugrik, de nem akarom ezzel félrevezetni a játékosokat. A demó már most technikailag robusztusnak tűnt, és amitől féltem, az animációk sem lettek rosszak, mondhatni inkább találóak és illeszkednek a látványvilághoz. Jól adják vissza a karakterek jellegét, és az irányítást tekintve is reszponzívnak tűnik a móka. Az intro alatt felcsendülő Sigur Rós daltól meg szó szerint berósáltam. Erre tényleg érdemes lesz odafigyelni. - mcmacko