Star Ocean: The Second Story RTeszt

Nincs mit szépíteni, a Star Ocean 2 remake-je kíméletlenül rám rúgta az ajtót. Minden előzmény nélkül érkezett a trailer valamikor nyáron, megdöbbenve láttam, hogy ez bizony félév múlva meg fog jelenni. Gyönyörű volt. Ám mostanában minden hónapban jönnek JRPG remasterek és remake-ek, kicsit kiégtem már ezektől. Huszonöt éve ronggyá játszottam, mi újat tudna ez nyújtani? Némi késéssel, de aztán lehúztam a demót, hisz az eredetit 1999-ben PS1-re nagyon szerettem, mint ahogy szerettem a 2009-es PSP-s Second Evolution alcímű felújítást is. A Square megtehette volna, hogy HD-ba felhúzza az utóbbit és valami igénytelen csomagban, nesze fogyasszátok, jeligével elénk dobja. Hála Istennek nem ez történt. Elkezdtem hát a demót, és két óra után döbbenten ültem a gép előtt. Kérem a folytatást, de azonnal! A Gemdrops csapata rácáfolt az összes újra kiadásokkal kapcsolatos előítéletre. Végre egy játék, aminek felújítása olyan emberek kezébe került, akik őszinte szerettél kezelték az eredetit, és a kellő tisztelettel és bátorsággal álltak neki a feladatnak. Nem egyszerűen felújították, hanem a precíz mesteremberek profizmusával és odafigyelésével, az alapoktól fogva újjá építették a Star Ocean 2-őt! Ez nem csupán egy remake, hanem új mérce a műfajban.

„Egy kellőképpen fejlett technikai megoldást már nem lehet megkülönböztetni a varázslattól.” – írta a kiváló sci-fi író Arthur C. Clarke, nevezetes harmadik törvényében. Ez a gondolat jó felütése és hangulatfestője a Star Ocean 2 sztorijának. A Star Ocean sorozat egyik védjegye – és a második rész ebben kivételesen erős –, hogy kiválóan vegyítette a korai Star Trek tudományos és felfedezésre ösztönző sci-fi élményét a mágiára épülő fantasy-vel, úgy, hogy a végeredmény nem egy fura katyvasz, hanem koherens és izgalmas lett. A Star Ocean 2 sztorija okosan fűzi tovább az első részben megismert egyes szereplők személyes történetét, egyben kinyitja a világot. Miközben megismerünk egy klasszikus középkori – de véletlenül sem elmaradott! – fantasy világot, a két főhős Claude és Rena szemén keresztül. Már az nagy szám volt annak idején, hogy választhattunk kettőjük közül, és ha a történetet mind a két oldalát meg akartuk ismerni, akkor legalább kétszer kell végig mennünk a sztorin. Claude és Rena története úgy fonódik egybe, hogy közben egyedi marad, így a két végigjátszás egyáltalán nem lesz unalmas (nem beszélve a felvehető karakterekről, de erről később). A történet ugyanaz mint PS1-en. Az első rész egyik főszereplője, Ronyx J. Kenny kapitányi rangban szolgál hajóján a Calnuson, ahol az űr ismeretlen régióit kutatják. Egy bolygóra történő leszállás alkalmával Ronyx fia Claude balesetet szenved, és egy távoli bolygón, az Expelen találja magát, ahol megismerkedik egy helyi leányzóval, Renával. Némi kaland után kezdetét veszi közös útjuk, amelynek célja megtalálni a bolygóra lezuhant ismeretlen entitás, a Sorcery Globe titkát. A JRPG rajongók megszokott kliséket találják, de kiváló tálalással és tökéletes világépítéssel. Utunk során megismerjük Expel gazdag világát, amelynek felfedezésével nem ér véget a kaland, de az új belépők miatt nem lőném le a poént, csak annyit mondok, hogy a nagy titok felfedezése után sem fullad ki a játék, sőt akkor fog csak igazán a maximumon pörögni. (A Ten Wise Men elleni harcot nehéz lenne valaha is elfelejteni.) Az elmaradhatatlan anime-s humor jelen van, szerencsére ízléses marad és nem csap át debilbe. Az olykor drámai epizódokra pedig csak utalnék. A karakterek is kiválóak, talán az egyik legjobb cast a zsánerben. A felvehető hősökből összesen 13-at találunk. Na most, a játék úgy lett kitalálva, hogy egy végigjátszással az összes karaktert nem tudjuk felvenni, maximum 8-an lehetnek a csapatban. Először is van, akit csak Claude-dal (Leon), van, akit csak Renával (Dias) lehet felvenni. Illetve lesznek olyan karakterek, akik vagy-vagy alapon működnek, azaz, ha felveszed Ashtont akkor ugrik Opera (no meg Ernest) és fordítva. Megvallom ezt egy kicsit sajnáltam, hisz nincs olyan lehetőség a remake-ben, mondjuk NG+-ban, ahol mondjuk Ashton és Opera találkozhatna, ezt megnéztem volna így 25 év után. A karakter interakciók száma még így is elképesztő, arról nem is beszélve, hogy minden felvehető karakternek saját története és ehhez kapcsolódó, a fősztorit tökéletesen kiegészítő és mélyítő side-questjei vannak. De szeretem az ilyesmit, amikor egy mellékküldetés nem buta filler, vagy haszontalan fetch quest, hanem mélyíti a történetet vagy egyes karakterek viszonyát! Külön piros pont, hogy az eredeti nevek is visszatértek (így Indalecio végre Gabriel lett), mivel anno a zsidó-keresztény vallási áthallások miatt féltek, hogy botrányt okozhat a játék. Szerencsére a mai divatos ideológiák sem befolyásolták a remake alkotóit, cenzúrának nyoma sincs, mint a Final Fantasy 6 pixel remaster esetében.

A játék világa semmit nem vesztett varázsából. Sőt ez a varázslat még jobban működik az új változatban! A játék fantasztikusan néz ki, egyenesen gyönyörű. Minden kritikust megcáfol, akik szerint a 2D-HD nem egy jó irány, amikor JRPG-k felújításáról beszélünk. Az Octopath, vagy a Triangle Strategy képviselte sötét tónusú látvánnyal szakít a Star Ocean. A Gemdroops bizonyítja, hogy 2D-HD-val is lehet színes, élettel teli világot alkotni, amelyek az eredetihez nem csak, hogy hűek, hanem még ki is emelik az azokban megvalósítani kívánt szándékot, amit PS1-en, a régi technikai eszközökkel nem lehetett megcsinálni. A modernitásban a klasszicizmust a karakterek képviselik, azok maradtak az eredeti pixel artok. Ez lehet nem fog mindenkinek tetszeni, de számukra ott vannak az újra alkotott, fantasztikusan kinéző karakter portrék, amelyek kiválóan erősítenek rá a játék vizuális világára. Az összkép csodálatos, volt, hogy csak csendben ültem a tévé előtt, néztem mint egy festményt, és gyönyörködtem a részletekben.

De ez csupán a grafika. A mechanikába valamint a játékmenetbe is szépen belenyúltak, és a legjobb irányba terelték a rendszert. A Star Ocen 2 egy olyan autó, ahol az alkotók mindent a felhasználó kényelme alá rendeltek. A segítő rendszer annyira jó, hogy én mától el sem tudom képzelni a JRPG-ket nélküle. Mintha hájjal kenegetnének játék közben. Nincs felesleges térképen járkálás, nincs unalmas back tracking. Látjuk a térképen, hogy hol vannak PA-k. A Private Action-ök a karkaterek közötti interakciókat bemutató helyek. Ezek lehetnek vidám kis párbeszédek, gegek, vagy fontos a történetet kiegészítő információs morzsák, sőt egyes karaktereket is csak így lehet felvenni. Mivel a PA-k alapvetően befolyásolják a karaktereink közötti kapcsolatokat, így a megnyerésekre is hatással vannak. Szóval ezek a térképen jelölve lettek, sőt egy adott időablakban elérhető küldetések is. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy micsoda óriási segítség mindez, mert nem kell mindent random bejárni és trial&error módban keresni a rejtett dolgokat. A korábbi verzióban, de más JRPG-nél is az ember akaratlanul úgy játszott, legalábbis ha a maximumra törekedett, hogy bejárta a lehetséges elérhető terület valamennyi helyszínét, beszélt mindenkivel, és amikor már biztos volt, hogy minden ki volt maxolva, mentünk tovább. No de, amikor újabb csapattag csatlakozott, vagy jött egy fordulat a történetben, akkor kezdhettük az egészet elölről, hisz megnyílt egy csomó új dolog a régi helyszíneken is. Az egész olyan érzés volt, mint amikor egy hólapáttal vizes havat tolsz magad előtt. Minél jobban előre jutsz, annál nehezebben haladsz. A FOMO meg a gyűjtögetés élménye miatt frusztrálódsz, hogy elhagysz valamit. Viszont emiatt inkább érződött a régi JRPG-k egy része taposómalomnak, mint pihentető időtöltésnek. Na a remake-ben ilyen nincs. Ha jön egy fordulat, csak csekkoljuk a térképet és már ott is van minden info hova is érdemes újra visszalátogatni. Én imádtam! Persze az ortodox és időmilliomos játékosok nem muszáj használnia. Hozzáteszem még így is van olyan side quest amit csak akkor kapunk meg, ha megfelelő emberrel a megfelelő időben beszélünk, tehát nem rág mindent a szánkba a játék. Érdemes alaposan kutakodni, meg ugye titkos helyek is vannak, de ha ezeket megtaláljuk, akkor ezek is felkerülnek a térképre. Aztán van fast travel, aminek a segítségével, nem csupán bármelyik városba vagy labirintusba teleportálhatunk, de azt is eldönthetjük, hogy melyik részébe akarunk menni! Ezeknek köszönhetően a remake jelentősen rövidebbnek tűnik az eredetinél. Ez ne ijesszen meg senkit, valójában arról van szó, hogy a fillerként funkcionáló felesleges mászkálás ennyit számít. Gondoljatok bele, sokszor a régi JRPG-kben az 50 óra játékidőből kb. 20 abból állt, hogy egy egyszer már bejárt labirintus végébe újra visszamentél, aztán ha kiderült, hogy így sem tudsz lenyomni egy újabb bosst, mehettél vissza a városba itemeket vásárolni. De jó, hogy ez már nincs! A nettó játékidő így sokkal intenzívebb, főleg mert elképesztően tartalmas az anyag. Tényleg minden sarkon van valami érdekes, rengeteg a megszerezhető képesség, melléktevékenység, ahogy ezt a ’90-es évek csúcs JRPG-ektől megszokhattuk. Külön öröm, hogy az eredeti PS1-es tartalom mellett a játékban ott vannak a PSP-s kiadás bővítményei is, mint például Welch. Az egyébként is tonnányi tartalmat a New Game + egészíti ki, ahol plusz dungenok és bossok is – a pokol legmélyebb bugyra kutyafüle a Maze of Tribulations 13 szintjéhez képest – megnyílnak. Sok játékkal ellentétben a +-nak még értelme is van, hisz a másik főhőst választva megismerhetjük a „B oldal” sztoriját jobban, arról már nem is beszélve, hogy így olyan karaktereket is felvehetünk, akiket a másik végigjátszásban nem tudtunk vagy nem akartunk. A két karakteres végigjátszás és a 99 (sic!) megnyerés még így is szokatlanul felsőligás tartalmat eredményez egy olyan korban, amikor a Final Fantasy nem a JRPG-knek, hanem az akciójátékoknak lett megkérdőjelezhető színvonalú szinonimája.

A harci rendszer megújult. Az új funkciók nem csupán játékosbaráttá, de elképesztően élvezetessé is teszik a küzdelmeket. A megtörhető védelem például ilyen elem, amikor az ellenfelünk shieldjét átszakítjuk, és utána a lebénult szörnyre erősebb csapásokat lehet bevinni, legalábbis egy rövid ideig. Nem tűnik leírva nagy dolognak, de menet közben alapvetően változtatja meg a harcokat. Arról már nem is beszélve, hogy mindezt láncba is szervezhetjük, tehát lesznek olyan küzdelmek, amikor egy szörny megtörésével az összes többinek is törik a védelme, ami egy új fajta stratégiai szint visz a harcba. Apropó chain, kiváló ötlet, hogy az immár a térképen látszó ellenfelek csoportosan is támadó állásba szervezhetjük egy kis ügyeskedéssel, amivel elindul a chain battle, így akár az exp és a pénzünk többszörösét is meg lehet szerezni. Viszlát felesleges grind, pontosabban van grind, de ebben a formában van benne értelmes kihívás, főleg amikor a lila színnel jelölt extra erős ellenfelekkel hívjuk ki egy gyors rush-ra. De ha levernek akkor sincs baj. Nem csupán az auto save miatt, de azért sem, mert ez esetben egy retry opciót dobtak be a készítők, tehát azonnal próbálkozhatunk újra. Előtte még a menüben rendbe szedhetjük magunkat és mehet ismét a küzdelem. Ez egy állati jó megoldás, más JPRG-ben is szívesen látnám. A harcok ugyanis hiperintenzívek. Néha elszabadul a káosz, és az ember azt sem tudja ki kivel van, repkednek a támadások, varázslatok. Így még jobb a retry, mert az azonnali próbálkozásokkal ritmusban maradunk és próbálkozhatunk eltérő stratégiákkal. A nehézségből három szint van. Én Galaxyn vittem, ami a közepes, csak néha emeltem feljebb Universe-re, ami JÓVAL nehezebb. Még Galaxy-n is előfordult, hogy elkezdődött a csata és öt másodperccel később csak annyit láttam, hogy mindenki a földön hevert nulla HP-val. Mondjuk ez Universe-en hatványozottan többször fordult elő. (A legkönnyebb Earth fokozatba csak belenéztem, de ott minimális a kihívás.) Egyébként a nehézség jól balanszírozottnak tűnt, olyankor vettem feljebb, amikor kicsit túltápoltam a csapatot. Nem csupán a két főszereplőt tudjuk irányítani, hanem bárkit, sőt menet közben is lehet váltani, ha éppen stratégiailag indokolt. A harcok kapcsán apróbb kritikai észrevételeim vannak csupán. Négyen veszünk részt a csatákban, amiből hármat a gép irányít. Egyrészt lehetne coop, már csak azért is, mert barátaink néha igencsak bután viselkednek a harcokban. Lehet persze közvetlen parancsot is adni nekik, de egy kicsit intelligensebb viselkedés rájuk férne. (MP-t nem értem miért nem töltenek maguktól vajon?) A dodge rendszer is lehetne egyszerűbb, néha, ha közrefogtak igen nehéz volt szabadulni.

A harci rendszerrel tökéletes szimbiózisban működik a fejlesztési rendszer, azaz sokrétű és komplex, annyi ága boga van, hogy most bele sem mennék a részletekbe. Csupán annyit említenék, hogy nem szabad elhanyagolni az SP osztogatását, mert magunkat lőjük lábon a későbbiekben. A karaktereket pedig érdemes próbálgatni és megtalálni a harci stílusunkhoz megfelelő csapatot és stratégiát kialakítani - minden karakternél beállítható, milyen stílusban küzdjön. És ha már csapatstratégia, beszéljünk egy kicsit az assault karakterekről, a remake egyik kiváló újításáról. Ezek karakterek „árnyak” a Star Ocean széria előző részeiből, azaz olyan figurák, akiket harcban lehet segítségül hívni. Összesen hatan vannak: Roddick (SO1), Fayt (SO3), Edge (SO4), Fidel (SO5), Raymond (SO6), Laeticia (SO6). Általában kisebb mellékküldetések során szerezhetőek meg. Pro tipp: főzettek, horgászatok sokat és csináljátok meg a menüben megjelenő missziókat (van belőlük annyi mint égen a csillag). Ha megvannak az assaultok, és harc közben feltöltődnek, akkor egy-egy csapás erejéig segítségül hívhatóak. Összesen négyet lehet beválogatni. A legjobb, hogy az assault csapatba nem csak assault karakterek pakolhatók be, de sima embereink is, ami állati jó. Méghozzá azért, mert a varázslóinkat nem szerettem a csapatban tartani, mert ha kifogy az MP-jük, a pofonfa szerepén túl nagyobb tevékenységet nem töltenek be. Assaultként azonban tökéletesen működnek, pld. szívemnek csücskét, Celine-t egy idő után oda száműztem. De ez csak egy lehetséges harci stratégia, hogy mit hozol ki a rendszerből csak rajtad áll.

Miről nem beszéltünk még? A zenékről. Most mondjam el, hogy a játék Motoi Sakuraba legjobb korszakát idézi? Mert így van! Dallamos, hangulatos és tele van energiával. És ami jó, hogy választható a régi PS1-es és az újra felvett verzió is. Az új hangszerelés kiválóan szól, korunk egyik legjobb JRPG zenei anyag. A szinkronból az angol változat (PSP-re készült anno) nem olyan erős, azt talán felvehették volna újra. Érdekesség, de a japán hangsávnál ezt megcsinálták, választhatunk, hogy a remake-hez készült vagy a korábbi változatot akarjuk-e hallani. (Nekem csak PS1 változat harc alatti szinkronja hiányzik egy kicsit, egy-két ikonikus, mémmé nemesedett mondat miatt.). Mindezt - nem csupán a zenei részt de az egész játékot - a Square egy nagyon látványos, profi és ízléses marketing kampánnyal tolta meg, aminek az eredménye lett például ez a kis videó, amitől Motoi Sakuraba rajongói garantáltan katarzist kapnak a gyönyörűségtől:

Nagyon örülök, hogy a Star Ocean 2 remake-je elkészült. Egy egész játékot kaptunk, váratlan fordulatok nélkül! Itt nincs egy plot hole ghost, aki szépen tereli hőseinket, hogy egyszer csak maga Gabriel (Indalecio) jelenjen meg néhány óra elteltével és kérje a segítségünket, hogy realizáld, hopp, nem is egy remake-ben, hanem az eredeti kifacsart, epizódokra felszeletelt folytatásában vagy. Nem, a Star Ocean 2 eredeti, teljes, a 2023-as igényeknek tökéletesen megfelelő változatát nyújtották át az alkotók, ami nem a nosztalgia vonat kellemes és ismerős érzésével ösztönöz játékra, hanem új szintre emelve az élményt, tulajdonképpen saját jogán kiváló. Tökéletesen emlékszem, a PS1-es verzióra, határozottan állítom nem volt ennyire fantasztikus. Hab a tortán, hogy szemben az első rész remake-jével fizikai kiadás is van. A Star Ocean 2 remake-je hosszú évekre referencia pont lesz hasonló munkák – és nem csupán újra kiadások – esetében. Egy amúgy is kiváló játékból igazi klasszikus született, ami a veteránokat és az új belépőket is lenyűgözi majd. Az év játéka? JRPG stílus szerelmeseinek egész biztosan az!

PLATFORM PlayStation 4, PlayStation 5, Switch, Steam
KIADÓ SquareEnix FEJLESZTŐ Gemdrops
MEGJELENÉS 2023. november 2. ÁR 16990 Ft

A játékot a Cenegától kaptuk tesztelésre.