SoulsticeTeszt

Manapság is jellemző a videojátékokra, hogy megvannak azok a zsánerek vagy körítési alapok, amik dominálják az ipart, ez pedig azt is jelenti, hogy a többi műfaj képviselői akaratlanul is háttérbe szorulnak. Egyik ilyen áldozat a hack n' slash, mely az elmúlt években alig termelt ki említésre méltó képviselőt, igazi nagyágyúról nem is beszélve. Ebbe az állóvízbe csapódik be a Reply Game Studios AA költségvetésű alkotása, a Soulstice, hogy felkorbácsolja a hullámokat.

A Soulstice már első ránézésre is világosan mutatja, mik voltak a fejlesztőcsapat számára az inspirációs források, legyen szó a játék világáról, annak ábrázolásáról vagy magáról a játékmenetről. Előbbinél mindennél jobban szembetűnik a tavaly elhunyt Miura Kentarō megkerülhetetlen alapműve, a Berserk, mint elsődleges múzsa, elég csak a főszereplő Briar páncéljára vagy még inkább az egyik mellékes karakterre tekinteni. A gótikus fantasy környezet másik alappillére alighanem egy másik keleti sorozat, a Claymore volt, a helyszínek, illetve az ellenfelek is mutatnak hasonlóságot az abban láthatóakkal.

Ami pedig a játékmenetet illeti, a zsáner legjobbjainak védjegyeit fedezhetjük fel, így a változatos fegyverkínálat mellett a különböző speciális képességek és azok többrétű alkalmazása lehet ismerős a műfaj korábbi képviselőitől. Ha az előző sorok alapján valaki lelki szemei előtt a Devil May Cry vagy a Bayonetta jelent meg, az semmiképpen sem a véletlen műve.

A Soulstice története szerint a világban tomboló káoszt a három Őrző sikeresen száműzte, azonban végleg nem tudta felszámolni. Helyette annak erejét használva alkották meg többek között az emberiséget, ami ennek hatására részese lett az élet és halál körforgásának. Ám ahogy az lenni szokott, a kényes egyensúly megborult, az Őrzők pedig az embereket vértezték fel az erővel, hogy visszaverjék az egyre erősödő káoszt. Ezek a kiválasztottak a kimérák, két lélek egyesítéséből létrejött harcosok. Az általunk irányított Briar és testvére Lute is egy ilyen duót alkotnak, a kettejük eszköztára pedig nem pusztán a harcokban, de a világ felfedezésénél is kapóra jön.

Általánosságban elmondható, hogy Briar a fizikai támadásokért, Lute pedig a mágikus mozdulatokért felel, erősségeit kombinálva pedig nem csak látványos, de olykor pusztító csapásokat is előidézhetünk. Klasszikus hack n' slash-hez méltóan a Soulstice is minden mozdulatunkat értékeli, a harcok során nem csak azért kell mindig magasabb értékre tornázni a kombószámlálót, mert a végelszámolásnál számít, hanem mert ennek köszönhetően növelhetjük a Briar és Lute közötti összhangot, megfelelő szintet elérve pedig aktiválhatjuk a megannyi speciális képesség egyikét.

A leölt ellenfelekből és szétzúzott tereptárgyakból kapott kristályokkal fejleszthetjük a testvérpár tagjait, Briar esetében új kombókat nyithatunk meg a játék során folyamatosan növekvő fegyverarzenálhoz, míg Lute esetében egy jóval sokoldalúbb fejlesztési struktúrát kapunk. A fiatalabb lánynál ugyanis három különböző képességfán nyithatunk meg újabb és újabb aktív vagy passzív mozdulatokat, a csavart pedig két megoldás jelenti ezeknél. Az első, hogy a képességeket (megfelelő pontokon ugyan, de) bármikor visszavonhatjuk, így a rájuk elköltött kristálymennyiséget is visszakapjuk, ezáltal menet közben alakíthatunk ki új taktikákat, attól függően, mire támad kedvünk. A másik pedig, hogy a történet során megnyíló negyedik ágon a képességek automatikusan aktiválódnak, annak függvényében, hogy a többi három ágon milyen irányba fejlesztjük Lute-ot.

Ez a megoldás a fejlesztésben rejlő szabadság mellett némi kötöttséget is ad, hiszen bizonyos irányba csak adott képességek aktiválásával mozdíthatjuk el Lute-ot, azonban így a játék azzal együtt, hogy belekényszerít bizonyos megoldásokba, támogat is, hogy új megközelítésekkel kísérletezzünk, ezáltal önmaga éri el, hogy változatosabban álljunk a harcokhoz és a testvérek képességeihez.

Kár, hogy ez a fajta megközelítés a felfedezés során nem érhető tetten és a Soulstice más pontjain is kénytelenek vagyunk hasonló megkötésekkel szembesülni. Az egyes pályák ugyan rendelkeznek automatikus mentési pontokkal, ezekhez manuálisan visszaugrani nem tudunk, ezzel együtt pedig egy kihagyott fejlesztési tárgy vagy rejtett kihívás is a legtöbbször csak úgy abszolválható visszamenőleg, ha a teljes pályát elölről kezdjük.

Ez pedig azért igazán zavaró, mert a pályák bőven adnak okot arra, hogy felfedezzük őket. Egyrészt Lute erőtereit használva rejtett kristályokra bukkanhatunk, továbbá a rejtett portálokon keresztül különböző egyedi arénákat aktiválhatunk, amik teljesítésével a többféle fejlesztési tárgyak egyikét szerezhetjük meg, mellyel Briar életét vagy a Lute képességeinek alapjául szolgáló energiát növelhetjük.

A pályákkal szembeni másik kötöttség a nehézséghez kapcsolódik. A Soulstice ugyan rendelkezik több különböző nehézségi szinttel, ezek között menet közben nincs módunk váltani, pusztán a főmenüből elérhető pályaválasztónál. Ott pedig szembesülnünk kell vele, hogy a megkezdett történetet csak alacsonyabb szinten tudjuk ugyanonnan folytatni, ha magasabb kihívási fokozatba akarunk kapcsolni, akkor az egész játékot elölről kell kezdeni.

Külön szót érdemel a kamera is, mely ugyan szintén a régi címekre jellemzően rögzített állású, azonban minimális mértékben tudunk állítani a betekintési szögön. Sok esetben azonban ez is kevés, a platformer szakaszoknál könnyű elnézni egy-egy ugrást, illetve előfordulhat, hogy egy szűkebb arénában olyan pozíciót foglal el az operatőr, hogy a tereptárgyak a rendelkezésünkre álló tánctér egy bizonyos részét is kitakarják. Valamint olyan helyzettel is találkozhatunk, hogy egy útelágazásnál a látóterünkön kívül is haladhatnánk, azonban erre csak azután jövünk rá, miután beaktiválunk egy ellenőrzési pontot, ahonnan vissza már nem tudunk fordulni. Ezek egyike sem egetverő probléma, inkább frusztráló apróságok, amik azért igazán bosszantóak, mert bizonyos helyzetekben a fejlesztők képesek voltak nagyobb betekintést vagy más kameraelhelyezést alkalmazni, tehát nem mondhatjuk, hogy nem mérlegelték volna ezt a kérdést.

Technikai oldalról a Soulstice-nak nincs különösebb oka szégyenkezni, a pályatervezésnél bár érződik a költségvetés szűkössége és a helyszínek terén is könnyen találunk újrafelhasználást, az összkép mégis korrekt teljesítményt nyújt. A készítők a trendeknek megfelelően gondoskodtak a látvány/teljesítmény kapcsolóról, azonban ha van olyan műfaj, ahol a stabilabb képfrissítés kötelező döntésnek számít, az itt van. Még ezt választva is elégséges látványt pakol elénk a Soulstice, ahol némileg több időt tölthettek volna a tervezéssel a készítők, azok a kihívásoknál érhető tetten. Ezen arénák ugyanis leginkább egy színnel dominálnak, amikor pedig az ellenfeleink és a mi képességeink is ezen a spektrumon helyezkednek el, akkor könnyű elsiklani néhány részlet fölött és bekapni néhány kellemetlen ütést.

Azonban még ezekkel együtt is egy meglehetősen élvezetes játékot kapunk a Soulstice képében, ami ugyan le sem tagadhatná, hogy mikből inspirálódott, nem jelenti azt, hogy ezekből ne tudott volna egy kielégítő koktélt keverni. Néhány elemén látszik, hogy lett volna még csiszolni való rajta, amíg azonban a zsáner éllovasainak visszatérésére várunk, Briar és Lute párosa jó alternatívaként szolgálhat.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Series S/X
KIADÓ Modus Games FEJLESZTŐ Reply Game Studios
MEGJELENÉS 2022. szeptember 20. ÁR 13900 Ft