Soul Hackers 2Teszt

Azt szeretném előre bocsátani, hogy bár a MegaTen játékok elég szövevényesek (sok alszéria van változatos című játékokkal, amik akár folytatásai is lehetnek egymásnak, máskor viszont csak maximum finoman utalgatnak egymás szereplőire), a Soul Hackers 2 semmilyen előismeretet nem igényel. Ha sosem játszottál egyetlen Persona vagy más MegaTen játékkal sem (köztük az első Soul Hackers játékkal sem), az sem jelent semmiféle hátrányt. Nyilván előny lehet valamennyi tapasztalat (akár általános jrpg rutin is), de a játék minden fontos funkciót kellőképpen elmagyaráz, a története pedig önmagában is jól érthető. Így akik emiatt legyintettek lemondóan a játékra, mondván „úgyis valami folytatás, amivel nem tudok mit kezdeni”, azoknak is érdemes lehet elolvasni a tesztünket, hátha kedvet kapnak hozzá, hogy épp ezzel a játékkal csatlakozzanak be a franchise-ba.

A Soul Hackers 2 története egy érdekes alternatív univerzumba kalauzol minket: a neonfényes 21. század közepén járunk, amikor a társadalom árnyékában két szervezet vívja titkos háborúját. A Phantom Society és a Yatagarasu is Devil Summonerekből áll – ezek az egyének képesek felhasználni a körülöttünk élő démonok erejét, ha szövetségre lépnek velük. (Az elnevezés bár „démonok”, de gyakorlatilag olyan természetfeletti entitásokról van szó, akik a világ kezdete óta velünk élnek. Lehetnek ártó szándékú szellemek, segítőkész tündérek vagy akár istenségek is, ám a játék összefoglalóan „démon” kifejezéssel utal rájuk.) A két csoport mindent megtesz, hogy elérje célját: a Phantom Society tagjait leginkább önös érdekek és ártó szándék vezérli, míg a Yatagarasu igyekszik gátat szabni az ámokfutásuknak.

Aion, az emberek által kreált és használt adatok tengeréből emelkedett ki, gyakorlatilag egy olyan digitális kollektív tudat, amely eddig csak távolról figyelte az emberek tevékenységét, köztük a két szervezet ádáz küzdelmeit is. Ám a jövőt illető kalkulációi mind-mind arra jutottak, hogy a világ egy olyan eseményhez közelít, amely a teljes véget jelentené. Mivel pedig Aion szeretné elkerülni ezt a fatális csapást, létrehoz két fizikai testtel rendelkező ügynököt, Ringot és Figuet, hogy az emberi világot járva próbálják kinyomozni, milyen események vezetnek a világ végéhez, illetve vegyék elejét a katasztrófának.

A két mesterséges intelligencia így nyomozásba kezd, a szálak pedig egészen hamar a Phantom Society és Yatagarasu közötti konfliktus közepébe vezetik őket. Bár mindketten próbálják megakadályozni azokat a haláleseteket, amik elindítják a világvégéhez vezető láncolatot, de látszólag kudarcot vallanak. Ám amikor Ringo egy még Aion számára is kiszámíthatatlan technológia használatába kezd (ez a címet is adó Soul Hacking), a lelkükkel szinkronizálva képes visszahozni az életbe a nemrég meghalt embereket. Így egy rövid idő alatt egészen érdekes csapat gyűlik a két mesterséges lény köré: Arrow, a Yatagarasu kémje, aki beépült a Phantom Societybe; illetve ott van még a Phantom Society vezetőjének szeretője, Milady; valamint a szervezetektől független szabadúszó nyomozó, Saizo. Az öt fősre duzzadt kis társaság kénytelen félretenni minden ellentétet, hogy együttes erővel igyekezzenek többet megtudni a világvégéhez vezető események láncolatáról, és a tudás birtokában megelőzhessék azt. Ez azonban csak az egyik cél, ami előttük lebeg: mindannyian erőszakos halált haltak, így a Ringótól kapott új életet nem akarják elpazarolni, hanem igyekeznek kérdéseket kapni a haláluk egyes körülményeire, és jóvátenni vagy pótolni mindazt, amit megbántak.

Ahogy az látható, bár kissé klisésnek tűnhet a játék középpontjába helyezett világvége koncepció, ám a készítők jrpg-kre jellemző érdekes körítéssel és világalkotással tesznek egy ilyen lerágott csont ötletet is kimondottan szórakoztatóvá. Bár így is csak nagyon nagy vonalakban beszéltünk a cselekményről, de a sztori kimondottan részletgazdag, különleges és fordulatos, nem is beszélve arról, mennyi minden kisebb-nagyobb apróság teszi a Soul Hackers 2 világát igazán élettel telivé.

A szereplők jelleme nagyon jól el lett találva, különösen jó közöttük a kémia és hamar meg lehet szeretni őket, hála a frappáns narrációnak tele az ő interakcióikkal. Különösen Ringo nagyon kedvelhető főszereplő a maga cserfes bájával. A játék pedig igyekszik minél inkább megismertetni velünk a színes kis társaságot, akikkel a világ megmentésére sietünk.

Maga a játékmenet fő- és mellékküldetésekből, valamint opcionális (de azért erősen javasolt) fejlesztő funkciókból áll.

A játék központi sztorija egyre inkább kibontakozik, ahogy haladunk a főküldetésekkel. Bejárjuk így a számos érdekes helyszínt, amelyek egy része dungeon. Ezekbe belépve tudunk harcolni és így fejlődni is, ezért ez tekinthető a játék egyik legsarkalatosabb elemének.

Érdemes megtámadni a dungeon-ökben előtűnő démonokat (szó szerint rájuk tudunk csapni Ringo kardjával, amitől a földre kerülnek), hiszen így előnyös pozícióból indulhat a velük való küzdelem. Lehet akár hátulról is támadni őket, vagy ha bízunk az időzítésünkben, szemből is padlóra küldhetjük őket. Ám érdemes vigyázni, mert ha a démonok kapnak el minket, ők mérik ránk az első csapást. Sőt vannak a szokásos piros alakként feltűnő démonok mellett lilás színezetűek (az úgynevezett Risky Enemies), ezek azonban nagyon erős ellenfelek, akikkel szemben semmiképpen nem tudunk előnyös helyzetből harcolni. Nem kerülnek a földre, maximum pár másodpercre tudjuk elhessegetni őket magunktól, mielőtt újra az életünkre törnének. Nem is ajánlatos velük kikezdeni alacsony szinten, mert gyakorlatilag pár kör alatt földbe döngölik az egész partynkat. Emellett arany színnel fel-feltűnhetnek ritka szörnyek is, amik hamar eliszkolnak előlünk, de amennyiben sikerül elkapnunk és legyőznünk őket, nagy jutalmakkal gazdagodhatunk.

A harc körökre osztott, ahol több cselekvés közül is választhatunk karakterenként egyet. Lehetőségünk nyílik elmenekülni, amennyiben úgy gondoljuk, nem akarunk harcolni, vagy nem lenne esélyünk az ellenségeinkkel szemben. Emellett használhatunk különféle tárgyakat (gyógyuláshoz, támadáshoz, buffok/debuffok is kioszthatók a megfelelő itemekkel), védekezhetünk, vagy akár támadhatunk is (használhatjuk a karakter fegyverét, vagy MP/HP fogyasztásával annak démonok a képességeit is kölcsön vehetjük, akit az adott szereplőnk használ). A démonok nagyon sokféle képességgel rendelkezhetnek, ezek egy része elemi támadás, de vannak buff/debuff jellegű, esetleg valamilyen státuszt okozó csapások is, amik nem kis mértékben tudják befolyásolni a harcok kimenetelét.

Mindezek mellett létezik Assist funkció is, amit leginkább akkor érdemes használni, ha tanácstalanok vagyunk egy harc során, ilyenkor a játék segít nekünk megfelelő támadást választani (célzottan az ellenségek gyengéit támadja, ha azokról tudunk). Valamint a Commander Skills is egy opció, ezez egy körben egyszer használható speciális lépések (ezeket külön be kell állítani, de eléggé sokfélék lehetnek, például van olyan, aminek a segítségével azonnal démont is cserélhetünk).

A harcot emellett pár érdekes funkció egészíti ki: ezek egyike a Sabbath. Amennyiben sikerül az ellenség gyengepontját megtámadnunk, megidézzük a démonunkat a Stack-ba. A kör végére amennyi Stack-démonunk összegyűlik (maximum négy lehet, egy-egy juthat minden karakterre a partynkban), az így megidézett démonok közösen csapást mérnek az ellenségre. Gyakorlatilag jelentős plusz csapást tudunk így kiosztani akár minden körünk végén, ami könnyedén el is dönthet harcokat. (A Persona rajongóknak ismerős lehet a koncepció, mert nagyon hasonló az All-Out Attack-hoz.)

A dungeonokban azonban nem csak felfedezni és harcolni tudunk: a démonjaink át szokták szelni előttünk a pályát, így a dungeonok egyes pontjain találkozhatunk velük is, és interakcióba lépve számos segítséget nyújthatnak: kaphatunk tőlük tárgyakat vagy pénzt, esetleg a HP-nk vagy MP-nk egy részét is visszatölthetik (ami nagyon hasznos, mert az esetek többségében a démonjaink képességeit használjuk a harcban, ez viszont hihetetlen mértékben emészti fel az MP-nket). Illetve mutathatnak be nekünk olyan új démonokat, akikkel szövetségre tudunk lépni, vagy akár a dungeonban való előrehaladáshoz szükséges kulcsszerepű tárgyakat is megtalálhatják nekünk.

Ahhoz képest, hogy körökre osztott a harc, a szereplők támadásainak animációja eléggé látványos és dinamikus, egyedül talán a Sabbath az, ami kicsit repetitívvé válik egy idő után, de szerencsére egy gombnyomással átugorható az animációja (így nem kell egy hat körös csata folyamán akár hatszor végignézni). Emellett a változatos ellenfelek és képességek, valamint a tárgyak használata is eléggé sok teret hagynak a kísérletezgetésre, az ellenfelek gyengeségeinek felkutatására, miközben mégis kellően kiegyensúlyozott a küzdelem, és tud kihívást is jelenteni. Sajnos a dungeonok többsége azonban nem kimondottan részletgazdag vagy változatos, így egy idő után monotonnak érződhet, hogy hosszú percekig bolyongunk ugyanúgy kinéző folyosókon vagy terepen.

A harc mellett még számos más módon tehetjük erősebbé a karaktereinket. A város különböző létesítményeiben változatos lehetőségek várnak a hozzánk hasonló Devil Summonerekre, gyakorlatilag egy egészen új világ kapui nyílnak meg a hétköznapi épületeken túl.

A Club Cretaceousban például számos mellékküldetést bevállalhatunk, amelyek szintén segíthetnek szinteket lépni és tárgyakhoz vagy pénzhez jutni. De tudunk új démonokat létrehozni fúzióval, illetve megidézni olyan démonokat, akikkel egyszer már szövetséget kötöttünk és akiket már beregisztráltunk a Compendiumba (Cirque du Goumaden). Vásárolhatunk kiegészítőket (Zafiro) vagy harc közben felhasználható tárgyakat (De La Mancha) is a város különböző pontjain. Sőt még a démonok irányításához használt COMP nevű készülékünket is erősebbé tehetjük a COMP Smith-nél. Nem is beszélve arról a bónuszról, amit különböző ételek fogyasztásával szerezhetünk meg (ezeket szintén a város számos pontján kapni lehet, akár utcai automatákból is)…

A Soul Hackers 2 egyik legötletesebb fejlesztési lehetősége azonban nem is vásárlás-jellegű vagy a démonok fúzionálása, hanem a Soul Matrix. A történet nagyon következetesen hangsúlyozza, hogy Ringo bár képes a Soul Hacking módszerrel embereket visszahozni az életbe, ám ennek nem várt következményeként gondok akadtak a mentális egészségével, ami fizikai tüneteket is produkál nála. A Soul Matrix gyakorlatilag Ringo tudatának dungeonná konvertált fizikai megfelelője, ami három fő részre bomlik: a feltámasztott karakterek mindegyike rendelkezik egy nagyobb szakasszal. Ahogy a játék során a párbeszédopciókat kiválasztjuk vagy kisebb-nagyobb eventekkel időt töltünk Arrow-val, Miladyvel vagy Saizoval, mindig kapunk hozzájuk kötődő pontokat. Ezek növelik a Soul szintünket, ami bizonyos mennyiségenként (és a történet egyes pontjáig eljutva) hozzáférést ad a Soul Matrix rájuk eső szakaszainak mélyebb szintjeire. Az itt legyőzött bossok emlékeket tárnak fel, amelyek nemcsak segítenek mélyebb megértést kialakítani az adott karakterrel, de különleges képességeket is feloldhatunk velük. Ezeket a Summoner Skilleket egyedül itt tudjuk fejleszteni és feloldani. Maga a koncepció nagyon érdekes, de sajnos a Soul Matrix a játék legunalmasabb és egysíkúbb dungeonja, így azért hosszabb időt senki se akarna ott tölteni.

Összességében kijelenthetjük, hogy a Soul Hackers 2 rengeteg lehetőséget felkínál, hogy tuningoljuk a partynkat (akár közvetlenül a karaktereinket, akár a démonjainkat). Ez nagyszerű szórakozás és időtöltés lehet azoknak, akik szeretik a szerepjátékok fejlesztő funkcióit, és nem restek akár grindolni is (egyes mellékküldetések teljesítéséhez sok időt fogunk bizonyos dungeonokban tölteni). Viszont azoknak, akik nem szeretnek ilyesmivel foglalkozni, vagy viszonylag újak a jrpg-kben, mindez túl sok lehet egyszerre, és inkább nyűgnek érződhet, mintsem szórakozásnak.

A játékban bár legtöbbször Ringoval jövünk-megyünk és harcolunk, de jrpg révén a sztori kiemelten hangsúlyos, emiatt pedig sokat fogunk olvasni: a történet párbeszédeit visual novel formátumban tálalják nekünk. A háttérben leginkább a karaktermodellek szerepelnek (tehát nem mindig csak állóképekkel kell szemeznünk, de az egyes városbéli helyszíneken tényleg meseszép helyszínillusztrációkkal „kell beérnünk”), és a képernyő alsó részén szerepel a szövegdoboz, benne a szereplők által elmondottakkal, illetve a fontosabb szereplők rendelkeznek saját 2D-s illusztrációkkal is. A szereplők gyönyörűek, legyen szó akár a 3D-s modelljükről vagy a rajzolt ikonjaikról, de az nem is csoda, mert a karakterdizájnokért Miwa Shirow felel (a leghíresebb műve a Dogs manga, de számos híres japán játéknak rajzolt már, pl. Touken Ranbu, Fate: Grand Order stb.).

Ami azonban sajnálatos, hogy viszonylag kevés beállítás van, amivel jobban személyre lehetne szabni a szövegdobozt vagy a benne szereplő szöveget (méretet és fontot abszolút nem is lehet változtatni), pedig egy olyan játékban, ahol ennyit kell olvasni, igazán hasznos volna, ha ezekre is nagyobb ráhatásunk lenne.

A játék szépen fut (a teszt PS5 hardveren pörgött), de van lehetőség a játék elkezdésekor választani a grafikai vagy a teljesítmény módok között. Előbbinél 4K-s látványt ígérnek a fejlesztők, utóbbinál pedig garantált 60 képkockát másodpercenként.

A Soul Hackers 2 zenéi jól illenek a játék futurisztikus sci-fi koncepciójához, és vannak benne kimondottan fülbemászó dallamok is (különösen a harcok alatti dalok), de így is nehéz lenne egyedinek vagy emlékezetesnek nevezni. Ami viszont mindenképpen jó hír, hogy van lehetőség az angol mellett az eredeti, japán szinkront is kiválasztani, így mindenki a preferenciájának megfelelő szinkronnal élvezheti a játékot.

A Soul Hackers 2 egy kimondottan kellemes és látványos jrpg érdekes újításokkal és csodaszép látványvilággal, de sajnos így is vannak benne olyan elemek, amikre még ráfért volna egy kis csiszolgatás, hogy igazán ütősek lehessenek, mert így inkább csak visszavesznek az összképből. Aki szereti a japán játékokat és az érdekes történeteket, annak mindenképpen érdemes tennie vele egy próbát, valamint a MegaTen játékok iránt érdeklődőknek is jó becsatlakozási pont lehet, mert a franchise jobbik játékai közé sorolhatjuk.