Sonic SuperstarsTeszt

Mert hogy szerintem ez nagyon-nagyon hosszú idő óta az első olyan 2D Sonic, ami nem csak jó, szórakoztató, de finomabb mechanikái tekintetében is átgondolt, és a kor elvárásaihoz igazított epizód. Kezdjük ott, hogy Sonic (és barátai) talán soha nem volt ennyire jól irányítható(ak). Az elsőre talán lassú és reszponzív alapmozgása a platformozós szakaszoknak kedvez, begyorsulva pedig féktelen iramban szeljük a járatokat, de mindezt végig irányítható, nem feltétlenül "szonikos" intuíciót igénylő formában. Tényleg, még a jobb 2D-s címeknél (Colors, Origins, Generations bizonyos pályái) is megvolt az az érzésed, hogy néhány dolgot lutriból "sajtoltál" ki magadból, hogy bizonyos pályaszakaszokon jobb visszatartott levegővel túllenni, lesz ami lesz! A Sonic Superstars-ban soha nem volt ilyen érzésem, és ennélfogva lehet, hogy Sonic és a kompánia most jár először a kiváló minőségi szintet képviselő platforming megvalósításánál, ahol az átgondolt irányítás és pályadesign sarokról-sarokra segíti a szórakozásod.

Tényleg! Izgalmasak a pályák, rétegeltebbek, mint valaha, és a magas-mély közötti válaszvonalak közt is mintha frankóbb lenne az átjárhatóság. Lépten-nyomon át tudunk lendülni bónusz-szakaszokra, amelyek régi és új ötleteket is felsorakoztatnak. A pályák végén már-már "bébi-Mega Man" szintű, szekvenciális főnökök várnak, ahol igenis kell a taktika és a klasszikus japán konzoljátékos készség. Mindez pedig csak fokozódik a folyatólagosságában új tartalmat is kínáló kvázi "NG+" mód során. Vannak most is káoszsmaragdok, amelyek speckó (újratölthető) mozdulatokat kínálnak. Ezek is amolyan Mega Man-esek. Segíthetik a játékost, de nélkülük is teljesíthetőek a kihívások. A karakterek egymás között is bírnak egyéniséggel. Amy egyenesen imádnivaló a duplaugrásával, de a klasszikus trió is húz minket előre a tradicionális mozdulataikkal. Jó a kampányszervezés, fokozatos a nehezedés. És tényleg, végre egy Sonic játék, ahol a vizes pálya is élvezhető! Tegye szívére a kezét minden Sonic fan, ilyen buborékba már rég szippantottunk, ugye?

Prezentáció tekintetében is csak a csillagokat látom. Az egész látvány vidám, kedves, az átvezetők is bájosak, mint ahogy a főnökök is csúcs pofák. Mindegy, hogy milyen gépen nyomod, a Superstars jól tartja a tempót, és a program hordozhatóságában is szép arcát mutatja. A hangkép szerintem szuper, a 2D ellenére olykor fülbeötlően ütközik ki a térbeliség, bár a zenék inkább átlagosak, mint kiemelkedőek. Van a New Super Mario Bros sorozathoz hasonló koop mód is, ahol a vezérre van szabva a gameplay - magyarul, aki elől megy, az diktálja a tempót, ez pedig egy érdekes hozzállás, és van is valahol létjogosultsága. A battle mód "minijáték"-érzete viszont nem elég mély. Érzésre inkább csak azért került bele a játékba, hogy a fact-sheetre legyen mit odaírni pluszba az időre menő kihívás és a sztori mód mellé.

És akkor ezen a ponton elérkezünk oda, ahol a rajongók már cincálják egymást. A fenti pontok kapcsán szinte mindenre találtam egyetértő, és azokkal valamilyen rajongói indulatból fakadóan ellentétes állításokat. Egyszerűen a fenti kombó nem mindenkinek jön be. Van akinek lassú így a tempó, másnak a zenétől van herótja, vagy a főnököket, esetleg a régi-új "gonosz" karakterhez köthető Encore-t tartja túlzásnak. Nehéz tehát középúton maradni, de én azokat a negatívumokat foglalnám most össze, aminek a súlya valószínű tényleg sokakat érint.

Például ilyen a belső gazdasági rendszer -> a bónuszpályák és gyűrűgyűjtögetés kifutásában érméket halmozunk, amelyek önmagukban nem túl értékesek. A csatamódra felállított robotunkat pimpelhetjük a rajtuk vásárolt kozmetikákkal. De egész egyszerűen a balansz roppant eltántorító, mert nagyon lassan gyűlnek az érmék, a hacukák meg drágák. Aztán nem lehet elmenni amellett, hogy a multi mód tényleg ízlés és rajongás kérdése, elhiszem, hogy a fentiekkel nem elégedett mindenki. A koop móddal is van baj - révén csak helyi játékban lehet fokozni a mókát, ami a pécés játékosoknál azért nem feltétlenül része a habitusnak. Aztán PC-n ott van az Epic Store és Denuvo integráció, ami pl. Decken kifejezetten zavaró (dokkoló és egér kellett a belépéshez). És kérdéses az ár is. Ami teljes árú AAA címként indítja a játékot, de a rajongóbázis ezt kifejezetten rossz néven vette. Nehéz efelett pálcát törni, mindenki kezelje "értékén" a játékot. A tartalom és újrajátszhatóság szerintem kárpótolja az árcédulát.