Songs of Silence - üvőltő csendTeszt

A CSEND

Történetünk egy kitalált világban játszódik, ahol két, a Földhöz hasonló helyszínt kezd elnyelni a sötétség leple, a “Silence”. Ennek hatására az egyes népek próbálják állni a sarat, azonban az elnyomók hatalmas seregei nem hagynak más lehetőséget, új területek felé kell menekülni. Sajnos ezek vagy más népeké, vagy olyanoké, akik korábban menekültek el a Silence elől. A kb 10-15 órányi kampány során megismerjük a két fő népet, a Starborn és a Firstborn klánokat, valamint azok vezetőit, akik bár egymással is versengenek a területekért, céljuk ugyanaz, túlélni az elnyomókat.

A világ tiszta, “jó” része az, amiben ott a Hymn, a lélek zenéje. Ezt próbálja elnyelni a Void, a sötét üresség, vagyis, ahol a Hymn megszűnik, ott keletkezik a Silence. A két ellentét összecsapásakor, a kampány során megismerjük mind a három fél indítékát, és vezetőként a népünket mentve próbáljuk meg túlélni a világok harcát.

EGYENESEN A KÖZÉPKORBÓL

A Songs of Silence egy különös egyvelege több stratégiai játéknak, így van benne valósidejű csata, körökre osztott seregmozgatás, valamint várak, városok fejlesztése, ezek mellett pedig félig-meddig paklit is építünk a seregeinket vezető hadvezér képességei mentén. A képességek két kategóriába sorolhatóak. Vannak a térképen felhasználhatóak, melyeknek tipikus eleme az építés. Valamint lehet egy adott helyre/csapatra ható ideiglenes hatás, mint például a felfedező képesség, mellyel láthatjuk az erdőben ránk leselkedő veszélyeket.

Azonban még mielőtt elkezdenénk megismerni a játékot, egyből a feeling, a rajzok és artwork fognak meg minket; én a játék során végig azt éreztem, hogy ha a középkorban valaki videójátékot fejlesztett volna, akkor az pont így nézne ki, minden elemében, és ezt kizárólag jó értelemben mondom.

KAOTIKUS KEZDET

Még, ha egyáltalán nem is izgatna a történet, mindenképp ajánlom, hogy a kampánnyal indíts, ugyanis a sima csata során elég nehéz lesz kitapasztalni mindent, és csak össze-vissza kattintgatsz majd, miközben az erőforrások csúsznak ki a kezeid közül és mindössze néhány kör után csúfos kudarcot vallasz.

A több, mint 100 pálya, 3 frakció, 36 hős és a 110-nél is több egység típus biztosan sok ideig leköti majd a figyelmed az elején, hiszen ki kell tapasztalnod, hogy mivel mit érdemes kezdeni, mikor támadj, mikor építs, azonban ilyenkor lehet a játék első nagyobb “hibáit” észrevenni.

VAN MIN VÁLTOZTATNI

Azért idézőjeles a hiba szó használata, mert sokkal inkább csak arról beszélhetünk, hogy egyes elemeiben nem fool-proof a játék, így a kampány közepén sem tudtam például, hogy egyes városokhoz nem lehet, csak egyetlen épületet építeni. Ezzel több alkalommal is felülírtam magam, amivel több környi előnyöm sorvadt el, a játék pedig egyáltalán nem figyelmeztetett erre az eshetőségre.

Az artwork tényleg szép, azonban az átvezetések során felbukkanó szövegbuborékok elég gagyi hatásúak, mikor csak úgy egymás fölött újra és újra megjelennek. Bár igaz, ettől jobban zavar, hogy csata közben minden képesség-kártyám piros alapú, így folyamatosan olvasgatnom kell, hogy melyik kártya mit csinál; az ikonok alapján nem tudom memorizálni mind a 30 aktív kártyám a négy hősöm között.