Samurai Shodown 2021Teszt

Az 1973-ban alakult SNK a legendás Neo Geo MVS (árkád) és AES (otthoni) platform megalkotója, illetve számos sikerklasszis játéktermi és konzolos játék fejlesztőcsapataként, kiadójaként is népszerű a videójátékos berkekben. Olyan legendás nevek fűződnek a bűvös rövidítéshez, mint a Fatal Fury, a Metal Slug, vagy épp a Last Blade és King of Fighters sorozatok, de az osakai vállalat a japánban oly' híres Pachinko kultúrában is aktív szereplőként van jelen. Bár a cég a Hyper NeoGeo 64 árkád platform bétatesztjét követően 2001-ben csődöt jelentett, a stúdió atyja Eikichi Kawasaki még ugyanabban az esztendőben az eredeti IP-ket visszaszerezve gyakorlatilag újra alapította a társaságot SNK Playmore néven, amely az új irányelvek alapján örökítette tovább a gazdag múltú vállalat sikerszériáit, immáron konzolos (és pécés) platformokra.

SNK

The Future is Now.

Brutális látni, hogy hova fejlődik a technológia, habár a Samurai Shodown 2021 technikailag csak enyhe jóindulattal mondható modern játéknak és valójában a sajátos gameplay mechanika miatt vált kultjáték belőle. (Más kérdés, hogy a zsánert most is szinte ugyanaz a konglomerátum uralja, hiszen a Mortal Kombat, a Street Fighter, a Killer Instinct mind ős-klasszikusnak számítanak (oké, az Injustice vonal új, de ugyanazt a sémát követi)). A miértekről egy kicsit lentebb, de előtte íme egy pici gyorstalpaló azoknak, akiknek ismeretlen minden idők egyik (dehogy egyik, legjobb) szamurájos verekedős játéka.

A Samurai Shodown (eredeti nevén Samurai Spirits - kanji: 侍魂, Samurai Damashii) elnevezése ellenére csak részben szamurájos játék, a Spirits (azaz lelkek) valójában arra utal, hogy Szamuráj "lelkületű" harcosok küzdenek fegyvereikkel a gonosz ellen. Habár az első két epizód 1788 és 1789 közt játszódik, tartalmaznak a valóságtól elrugaszkodó helyszíneket és lényeket is, de következetesen a japán kultúrából merítettek alapot és bizonyos karakterek eredet történetében, kinézetében is valós japán (anti)héroszokat személyesítenek meg. A sorozat 1788-tól egészen 1811-ig dolgozza fel Japán mitikus történelmét a belőlük származtatott agresszorokkal, varázslókkal, démonokkal, klánokkal, ninjákkal, shogunokkal, hadurakkal és az anyatermészet spirituális létével egyetemben. A Samurai Shodown egyik jellegzetessége a japáni angol szókincs is, azaz: a speaker általában japánul konferál és kíséri végig a küzdelmet, de a dialektusa és a kifejezése gyakran teátrális, ugyanakkor archaikus és szleng felkiáltásokban is bővelkedik.

A győzelmi monológok és a sztoriban fellelhető küzdelmek közötti átvezető gondolatok is japánul, de angol feliratozással jelennek meg, zenei hatását tekintve pedig az egész játék tradícionális japán népi ill. instrumentális hangszerekkel (shakuhachi, shamisen, koto és taiko) igyekszik dallamokat csalni a hallójáratainkba. A korai epizódokban (és a cikkünk témájául szolgáló Samurai Shodown 2021: Enhanced Editionban is) bírók kísérték végig a küzdelmet, végig vezényelve és jelezve a potenciális találatokat. Érdekesség, hogy a széria az 1993-as debütjétől számítva nyolcvannál is több karaktert vonultatott fel, de ahogy Scorpion a Mortal Kombatban, itt is kiemelten fontos szerephez jutott néhány zászlós karakter (Haohmaru és Nakoruru) - akárcsak azok, akiket történelmi személyek alapján formáltak meg (Hattori Hanzo, vagy Yagyu Jubei).

Tesztünk azon apropóból szerepel most a Gamer365 márciusi játékainak palettáján, mert a 2019-ben Xbox One / PS4 / PC trióra megjelent, később pedig PS4 Pro és Xbox One X enhanced patchet is szerzett verzióból még nem született teszt - ráadásul március 16-án a korábbi enhanced változatok megkapták a maguk nextgen update-jét is, amely az eredeti 4K/60FPS párost részletgazdagabb külsőben és gyorsabb töltési időkkel egészen 120 FPS-ig strófolja felfelé, néhány további hasznos funkcióval egyetemben. No de milyen is a 2021-es Samurai Shodown reboot ?

Mindenek előtt hagyománykövető, mert számos mozzanat és momentum az eredeti 1993-as epizódból lett átemelve. A kezdő képsorok, a bevezető egy-az-egyben az eredeti Neo Geo MVS változat újragondolása és ez a szellemiség átültetődik magába a játékba is. Stílusát tekintve face-to-face elleni fegyveres japán küzdősportról van szó, amelyben természetesen a speciális támadásoknak is nagy szerepe adódik. Mégis, a Samurai Shodown széria teljesen különbözik az olyan speciális és kombótechnikákra építő játékoktól, mint a Mortal Kombat, vagy a Killer Instinct, mert...

Gyakorlatilag arról van szó, hogy a játék a kivár és támad módszertanra helyezi a küzdelmet: védekező és kitérő mozgás mechanizmusokat vonultat fel minden karakter esetén, mert egy-egy heavy és long slash, vagy strike az életerő látványos véradással akár 30-70%-át is képes lecsapni - különös esettel arra, hogy ha ezeket láncba/kombóba fűzi a játékos. Ez a násztánc rendkívül óvatossá és technikássá teszi a harcot, így ennek megfelelően alakulnak a speciális támadások, a meglepetés ereje, vagy a fegyverek használata is. A szúró- és vágóeszközöket ugyan el lehet ejteni (és nélkülük küzdeni), de megfelelő ügyességgel visszaszerezhetjük őket. A legizgalmasabb mégis a normál- és speciális támadások (illetve parry) kivédése közbeni RAGE meter növekedése (az oldschool epizódokban a POW szint mérő), amely mindig a támadó játékost illeti meg. A RAGE meter minden meccs elején nulláról indul, de miután feltöltődik, (vérszemet kapva) a vörösbe borult karakterrel kijátszhatóvá válik a düh effekt: ilyenkor mindenfajta támadás automatikusan szintet lép a RAGE idejére (többet sebez) és az ún. speciális killer támadást is bevihetjük, amely ha megfelelően alacsony életerő szintnél kapja el ellenfelünket, gyakorlatilag egyenlő egy szétkaszaboló kivégzéssel (nem ritkán darabolással). A játék roppant hatásosan használta régen a zoom és lassítás funkciókat és bár ebből mára csak utóbbi maradt, a hatalmas oszlopban spriccelő vér és a miszlikbe aprított testek látványa elég brutális jeleneteket fest, még cel-shaded látvány világban is.

Nos, a 2019-es epizód ezt a RAGE módot turbózta fel mégpedig úgy, hogy az ilyenkor bevitt speciális támadások automatikusan EX update-t kapnak (sokkal erőteljesebbek és tovább is tartanak), illetve hogy a düh effekt nem csak a feltöltődés végével, hanem az ún. Rage Explosionnal is kijátszható. Ez annyit jelent, hogy a megfelelő gomblenyomással akárhol is tart a szintjelző, RAGE módba léphetünk, és a nafta erejéig élvezhetjük annak előnyeit. Ilyenkor 40% buff adódik minden sebzésre, ami több, mintha a Full RAGE opciónál játszanád ki ugyanezt. Negatív tulajdonság, hogy a Rage Explosion kijátszása egy meccs alatt csak egyszer tehető meg, viszont kombó breakerként azonnal blokkolja még a legdurvább kombó láncot is, így életet is menthet (amellett, hogy a fenntartásáig sérthetetlenséget is ad). A 2019-es változat sajátossága, hogy a Rage módban bevihetővé vált egy ún. ultimate lighting blade képesség is, amely bár leszívja a teljes rendelkezésre álló düh szintet, majdhogynem végzetes csapást mér az ellenfélre (hasonlóan a Mortal Kombat X-Ray módjához, csak a röntgen módhoz képest itt vörös cel-shaded gyilkos módra vált a játék). A képernyő ilyenkor elsötétül és ha sikeres a Blade kombináció, a rage meter nullára eséséig visszamaradt idő %-ával nyeshető le az ellenfél életereje, amely akár 45% is lehet!

A Samurai Shodown másik sajátossága a történetvezetése: az átvezető képekkel, animációkkal és monológokkal tarkított feudális sztori érdekes módon a nyugati szemnek is izgalmas: fordulatokban teli és gyönyörű tradícionális, fotóalbumba illő helyszíneken játszódik. Nem csak dojokban, bambuszligetekben, vagy virágzó cseresznyefák árnyékában, de viharos szél tépte kalászmezőn, erdőségekben, szentélyekben, kis falvakban, vagy akár a tengerparton is küzdhetünk az ellenfeleinkkel. A látványért alapvetően nem lehet panasz, kevés ennyire letisztult és stílus követő játékkal találkozni manapság (bár ez mindig is a sorozat erényeihez tartozott). Az átvezetők és a küzdelem közt hallható dallamok (a környezet tiszta hangeffektjei, a madárcsicserések vagy a szél zúgása), és a sajátos japán-nyugati konferansz is sajátos, egyik-másik verekedős játékban sem találkozni ilyesféle megvalósítással. A sajátos tradíciót követő ikonikus harcosok, a változatos távol-keleti harcstílusok és fegyvernemek mindegyike tökéletesen balanszolt, habár akad köztük kifinomult érzéket igénylő változat is. Alkalmasint karaktereinknek segítőtársai is akadnak, amelyek szépen beépülnek a küzdőstílusba és valójában nem könnyítik, inkább csak színesítik a küzdelmet (Galford kutyája pl.). A 2019-es epizódban és a most megjelent enhanced verzióban is ugyanúgy felbukkannak a széria ikonikus arcai, így a tőrrel vívó Charlotte, Haohmaru, vagy a tüdőbeteg Ukyo ugyanúgy a felhozatal része, mint az új élvonalbeli karakterek, amelyek season passként csatlakoznak a más felsorakozott küzdő társakhoz.

Ippon!

De mik is ezek?

Egyrészt adott ugye a 120 FPS, amely a Smart Delivery-vel észrevétlenül töltődik le az XSX/XSS konzolokra, ráadásul minden korábbi DLC, amelyet megvásároltunk, szintén a részévé válik a ráncfelvarrt csomagnak. Drasztikusan csökkentek a töltési idők (ez még PS4Pro/XOX-en is akár 20 mp-ig is eltartott), finomodtak a karakter animációk és javítottak a speciális effekt kezelésen is. Bevezetésre került egy úgynevezett Guard Crush Meter, ami a RAGE értékkel együtt töltődve aktiválódik bizonyos sikertelen számú támadás bevitele után. Gyakorlatilag arra jó, hogy egy szint elérését követően hiába blokkol az ellenfél, egy heavy slash erejéig meg tudjuk törni a védelmét. Hogy ez az adott időpillanatban, mint egy combo breaker törhető legyen, bevezetésre került az ellentéteként szolgáló Just Defense is, sőt! Sikeres Just Defense után az SNK életre hívott egy counter-attackot is Stance Break elnevezés alatt, amellyel akár vissza is vághatunk a delikvensnek.

Számos esetben javítottak a karakterek tulajdonságain is: a balansz mellett új képességekkel, nerfekkel és buffokkal súlyozták ki őket és immár minden karakter RAGE meterje is eltérő gyorsasággal töltődik (Genjuroé a leggyorsabban, Ukyo-é a leglassabban). Felfedésre került, hogy a Season Pass 3 után egy negyedik is érkezik majd, várhatóan további meglepetés karakterekkel, amelyek párhuzamos SNK univerzumokból (King of Fighters, Last Blade, stb.) szolgáltatnak majd héroszokat. Szintén újdonságszámba megy a Deep Learning AI funkció is, amely a játékosok küzdőstílusa alapján hoz létre hasonló kvalitású harcosokat afféle Ghost karakterként (Shadow KI mintára), amelyeket aztán megoszthatunk a világgal, vagy harcolhatunk is ellenük.

… és hogy mi lapul a szamuráj köntös alatt ? Nos, nem véletlen említettem még a bevezető elején, hogy csak jóindulattal mondható modern játéknak, már ami a technikai megvalósítást jelenti. A textúra kezelés hagy némi kívánnivalót maga után - az egyetlen mentsvára, hogy a játék cel-shaded megoldást használ az ábrázoláshoz, amely elfedi a mögöttes technológia hiányosságait. Alacsony felbontású asseteket használnak a környezet kialakításához, amely néhol például torzulást okozhat a talaj scroll ábrázolásban: Az utófeldolgozás nagyon alap szint, habár némi fény-effekt hozzáadódik a támadásokhoz és a szilánk effektekhez, de igazán csak a blur látszik az egészből a heavy slash csapások alatt. Bár érezni némi anti-aliasingot, de a fodrozódó víz effekt még új generációs konzolokon is nagyon silány minőségű és a karakterek részletessége is valahol a 2011-es Mortal Kombat szintjén hullámzik. A hátterek statikus árnyékolása is kicsit furán hat az előtérben harcoló, egyébként dinamikus árnyék-effekt hatást élvező karaktereken, általában nem szokás a kettőt együtt keverni. Mégis: a hátterek ábrázolása, a picit rajzfilmszerű hatás és a cel-shaded elég jól elfedi ezeket a hiányosságokat, így összességét tekintve egy közepes látvánnyal beoltott, egyedi mechanikájú klasszikus rebootjával van dolgunk. (megjegyzés: sajnálatos, hogy a DLC karaktereket elég költségesen méri a program, így költséghatékonyabb Season Pass-ban érdemes inkább gondolkodni.)

A magam részéről nagyon élveztem a játékkal való múltidézést: a 2021-es Samurai Shodown képében egy a felmenőihez alázatos, generációkon átívelő és finomodó játékmenettel megáldott játék köszönt vissza a monitoromról, bitang gyors és pontos UHD megjelenítéssel, illetve óvatosra szabott tartalommal karöltve. Az SNK ugyan lehetett volna bátrabb a technikai megvalósítás tökéletesítésével, de az apró lépésekkel egyszer talán ide is elér a legendás küzdelem. Addig is: Iza jinjouni! Ipponme! Shobu!