Rift of the NecroDancerTeszt

A nekromanta kriptáját már évekkel ezelőtt kipucoltuk, úgy tűnik azonban, hogy a zene még nem csendesült el teljesen, hőseinkkel együtt ugyanis a gonosz is visszatért, így itt az ideje, hogy újból megmentsük a világot a reanimált undormányoktól. Szerencsére csak egyetlen dologra lesz szükségünk: a ritmusérzékünkre.

A Rift of the NecroDancer folytatás is, meg nem is: bár háttérsztoriját és alapműfaját tekintve a 2015-ös Crypt of the NecroDancerhez kapcsolódik, amíg ott egy felülnézetes, roguelike elemekkel tarkított dungeon crawler körítést kaptunk, addig itt már egy Guitar Hero-szerű, hangjegyekkel operáló ritmusjátékkal állunk szemben. Egy jókora csavar persze van még a történetben, ezek ugyanis nem hagyományos hangjegyek, hanem különféle szörnyetegek, melyek mind-mind máshogy viselkednek. Összességében pedig pont ettől lesz egyedi és szórakoztató a Brace Yourself alkotása, a gyakorlatban ugyanis sokkal többre kell figyelnünk annál, mint hogy simán csak időben nyomjuk le a három gomb valamelyikét.

A legegyszerűbb szörnyek persze itt is pont úgy “működnek”, mint a Guitar Hero hangjegyei: ha a sávhoz érnek, akkor meg kell nyomnunk a megfelelő gombot (jellemzően ritmusra), és már el is pusztítottuk őket. Ez azonban tényleg csak a felszín: vannak például ellenfelek, melyeket több ütésből kell lecsapni, ezek üteme ráadásul típusonként változó. De akadnak itt balra-jobbra cikázó denevérek, keresztben csoszogó zombik vagy éppen jókora lendülettel támadó lovagok is, melyek fokozatos bevezetésével a játék folyamatosan arra sarkall bennünket, hogy időről időre újrahuzalozzuk gondolkodásunkat és figyelmünket, hogy aztán később, az egyre nehezedő szinteken átverekedve magunkat szép lassan eljussunk addig a bizonyos flow élményig, ahol már úgy érezzük, hogy agyunk teljesen kikapcsol, és közvetlen kapcsolat jön létre látásunk és ujjaink között. Aki számára nem ismeretlen ez a szubzsáner, az alighanem pontosan ismeri már ezt az érzést.

Ez – mármint a változatos, egyre trükkösebb szörnyek – adják a Rift of the NecroDancer kihívását, amennyire egyszerűnek tűnik ugyanis a játék a három gomb miatt, olyannyira magasra kúszik a nehézségi görbe az öt fejezetből álló sztorimód végére. Ez többé-kevésbé fokozatos, akad azonban néhány nehézségi tüske, ahol érzésem szerint kissé elmérték a balanszt. Alapjáraton tíz életpontunk van minden pályán, akadnak azonban gyógyító hangjegyek, melyekkel kitolhatjuk valamelyest hibázási lehetőségek mennyiségét, ezek viszont olykor elég logikátlan helyen érkeznek (könnyebb részek után, és nem a nehéz szekvenciákba beleszőve). Emellett a legnehezebb dal – legalábbis számomra – valahol a végigjátszás kétharmadánál érkezett, ami olyan szinten bombázott a páros és páratlan ütemek váltakozásával, hogy vagy egy tucat nekifutás kellett, mire sikerült átverekednem magamat a nótahordán. Szerencsére maga a zenei felhozatal (melynek nagyját most is Danny Baranowsky szállította) erős, változatos és többé-kevésbé jellegzetes is, de készüljetek fel, hogy akad egy-két tanulósabb szint, ahol – pont az imént emlegetett on-beat / off-beat váltakozás miatt – elengedhetetlen, hogy fülünkben végig ott csendüljön a dallam, mert intuíció szintjén majdhogynem lehetetlen lekövetni a ritmusváltásokat. Ez azonban a legkevésbé sem a játékmenet hibája, inkább csak egy kis egyenetlenség a kihívásban. És ha már nehézség: a fejezetvégi bossharcok eléggé csalódást keltőek, ezek ugyanis teljesen más mechanikára épülnek, amivel önmagában nem lenne gond, viszont rettenetesen könnyűre és primitívre sikeredtek sajnos. A sztoriba beleszőtt, szintén nagyon egyszerű minijátékok ugyanakkor remekül működnek, egyfajta lazításként szolgálnak a hagyományos pályák között. Végezetül még egy technikai jellegű jótanács a nehézség kapcsán: ha kontrollerrel csapnál bele a húrokba, akkor a játék figyelmeztetni fog, hogy használj inkább billentyűzetet, mert az adja az autentikus élményt (a Rift a négy iránygombot használja). Én azonban kizárólag akkor javaslom ezt, ha tényleg jó minőségű, és lehetőleg mechanikus klaviatúrátok van.

Az említett sztorimód egyébként nem különösebben hosszú, a játékórák mennyisége miatt azonban szerencsére nem kell aggódni. Egyrészt azért, mert négy nehézségi fokozat is akad, másrészt pedig azért, mert ott a Remix mód, ahol a “kézzel gyártott” szintek helyett a végtelenségig kevergethetjük újra az egyes számokat, mindig új kihívást tartogatva – ennek egy Daily Challenge leágazása is akad a főmenüben. Ja igen, és ha már kihívások: ezekből is akad egy külön válogatás, mindenféle extrém nehezítéssel.

A Rift of the NecroDancer különösebben nem gördíti előre a műfajt, emiatt pedig új ritmusjáték-klasszikus sem lesz belőle, a Guitar Hero ötvözése a dungeonszökevényekkel azonban nemcsak kreatív, hanem iszonyatosan szórakoztató is. Emiatt bátran ragadjon billentyűzetet mindenki, aki számára kedves ez a zsáner.

PLATFORM PC
KIADÓ Klei Publishing FEJLESZTŐ Brace Yourself Games, Tic Toc Games
MEGJELENÉS 2025. február 5. ÁR €19,50