Pepper Grinder - Kicsi a bors, de őröl!Teszt

A sokat emlegetett indie-boom rengeteg műfajnak elhozta az új reneszánszát, ám a kőkemény verseny a vásárlók kegyeiért egyre inkább a komplexitás és tartalom felé tolja a hangsúlyt. Talán ezért is van, hogy továbbra sem egyszerű gondosan kimunkált, ugyanakkor mégis egyszerűségre és letisztultságra törekvő címekre lelni – például egy olyan platformerre, ami nem akar minden áron metroidvania (is) lenni...

...mondom ezt úgy, hogy amúgy imádom a metroidvaniákat, de a szekvenciális platformerek tömegében kifejezetten üdítő jövevény a Pepper Grinder, amely felépítésével hibátlanul idézi meg az ugrándozós játékok hőskorát – miközben új ízeket is tartogat bőven. A viszonylag rövid, világok mentén csoportosított pályákat ugyanis meglehetősen szokatlan módon járhatjuk be, hiszen hősnőnk (Pepper) egy nem mindennapi „jármű” (Grinder) segítségével tudja átverekedni magát a különböző akadályokon. A fúrás, mint központi játékelem egészen szokatlan, de közben mégis szórakoztató dinamikát ad az előrehaladásnak – kicsit olyan az egész, mint egy felülnézetes autóverseny, ahol a lendület megtartására, illetve a megfelelő ívekre kell odafigyelnünk. Maga Pepper ugyanis érdemben nem tud ugrálni, így a legapróbb szakadékot is a földből (vagy éppen vízből) kilőve tudjuk átugratni.

Ez az alapfelállás nem sokat változik a végigjátszás során, mint ahogy új játékelemek is nagyon visszafogottan lépnek csak be a képbe. A nehézség és a változatosság sokkal inkább az egyre összetettebb akadályokon és ellenfeleken keresztül jön be – főleg úgy, hogy egyre nagyobb távolságokat kell megtennünk megállás nélkül, hiszen amint beássuk magunkat a föld alá, megállíthatatlanul robogunk előre addig, amíg felszínre nem érünk újból. A végigjátszás utolsó negyedére már szembe is fog jönni egy-két szivatósabb pályaszakasz, ahol el tudtam volna képzelni némileg barátságosabb checkpointokat, de összességében így sem mondanám nehéznek a Pepper Grindert – az első videók alapján sokkal hardcore-abb szekvenciákat vizionáltam.

Ez utóbbi talán annak is köszönhető, hogy a játék rögtön véget is ér ott, ahol láthatóan elkezdi feszegetni a saját határait – a sok kis platformmal dolgozó pályaszakaszoknál érződik, hogy egy bizonyos szintű precizitás fölé már nem tudtak menni a készítők. Egyszerűen ennyi fért a grinder mechanikába – talán nem véletlen, hogy közbeékeltek néhány szórakoztatóan rendhagyó pályát is. Ami jó, hogy így tényleg kerek az élmény – gameplay szemszögből nézve az volt a benyomásom, hogy pontosan ott ért véget a kincskeresős kaland, ahol kellett neki. Ami viszont nagy kár, hogy mindez játékórában nézve meglehetősen csekély – a négy világ nagyjából húsz pályája egy hosszabb délután alatt kényelmesen letolható. Vissza lehet még menni persze a pályákon elrejtett kalózérmékért, de ezek egyrészt első nekifutásra is begyűjthetőek kellő odafigyeléssel, másrészt a megnyitható extra tartalmakat (skinek, matricák, képeslapok) nem mondanám különösebben motiválónak.

A Pepper Grinder letisztultságával és jópofa alapötletével hibátlanul ötvözi a 8/16 bites érát a modern videójátékokkal, így nyugodtan nevezhetjük hiánypótlónak napjaink felhozatalában. Ha egy sallangmentes, de mégis új impulzusokat tartogató platformerre vágysz, akkor nyugodt szívvel befizethetsz rá, azzal viszont mindenképpen kalkulálj, hogy a tartalom egészen visszafogott – de kizárólag mennyiségre!

PLATFORM PC, Switch (tesztelt)
KIADÓ Devolver Digital FEJLESZTŐ Ahr Ech
MEGJELENÉS 2024. március 28. ÁR 14,99 EUR