Nobody Wants to Die - Valós Halál?Teszt

Ez a párhuzam pedig lehet, hogy a Critical Hit Games csapatának is feltűnt, a lengyel stúdió első játéka, a Nobody Wants to Die, ugyanis pont a régivonalas detektívsztorik sötét és lelombozó karaktereit vegyíti a cyberpunk villódzó neonokban és társadalmi egyenlőtlenségekben tocsogó közeljövőjével, méghozzá kimondottan biztos kézzel. És bár a végeredmény közel sem hibátlan, azért ha valakinek bejönnek a sétaszimulátorok, az itt is bőven megtalálhatja a számításait.

A Nobody Wants to Die története a 24. század New Yorkjába kalauzol el minket, ami egy különös keveredése a közeljövő lelketlen futurizmusának és az 1920-as évek art déco stílusának. Az autósmozik például még léteznek, de a lovak már kihaltak, az újságot még papírra nyomtatják, de a Central Parkban már csak mesterséges fák találhatóak, a város épületei pedig kívülről grandiózusnak és pompásnak hatnak, de a lakóknak be kell érniük a málladozó falakkal és emeletenként egyetlen közös fürdőszobával. Ez a kettősség viszont egy pillanatig sem hat zavarónak, sőt épp ellenkezőleg. A cyberpunk külsőségei és témái meglepően jól kiegészítik a régi szép idők építészetét, végeredményben egy kellemesen egyedi világot alkotva, aminek öröm elmerülni a mocskában a körülbelül hatórás kampány alatt.

Azonban izgalmasan keveredő korszakok ide vagy oda, a Nobody Wants to Die hátterének a legérdekesebb vetülete így is az, hogy ebben a jövőben az emberiség már legyőzte a halált. A modern technológiáknak hála ugyanis lehetővé vált az elme tökéletes leképzése, ezt a lenyomatot pedig utána könnyedén egy másik testbe lehet helyezni. Ha erről a megoldásról valakinek a Valós Halál ugrik be, az egyáltalán nem véletlen, avagy a Critical Hit Gamest szemlátomást komolyan megihlette Richard Morgan 2002-es regénye, de azért akad itt pár eltérés is.

A legfontosabb különbség alighanem az, hogy a Nobody Wants to Die-ban az emberek nem veszik, csak bérlik a testüket, így ha nem fizetik be az esedékes számlát, akkor nagyon hamar egy tudatbankban találhatják magukat, ahonnan aztán vagy kijutnak a rokonaik, barátaik közbenjárásával, vagy nem. Ennek a megoldásnak hála a játék jövőképében a szegények olyan porhüvelyben tengetik a hétköznapjaikat, amilyen épp jutott nekik, és egyetlen életcéljuk, hogy valahogy összekaparják a következő hónap bérleti díját, a gazdagok pedig örökre egészségesek és fiatalok maradhatnak, ha elég mélyen a zsebükbe nyúlnak. Legalábbis egészen addig, míg fel nem tűnik a színen egy rejtélyes sorozatgyilkos, aki New York elitjét célozza meg, sorban végezve a társadalom krémjével.

És itt lépünk a képbe mi, a frissen új testbe költözött James Harra nyomozót alakítva, aki legnagyobb szerencsétlenségére nyakig belekeveredik ebbe az ügybe. Elsőre csak annyi feladatunk lenne, hogy dobjunk össze egy hamis jegyzőkönyvet, amivel a szőnyeg alá söpörhetjük az egész esetet, de az igazságérzetnek az az apró szilánkja, ami valahogy még megmaradt a lelkünk mélyén, nem engedi ezt nekünk, így újdonsült társunkkal, Sarával az oldalunkon belevetjük magunkat a végeláthatatlan éjszakába, hogy felettesünk minden parancsa ellenére kiderítsük, ki és miért próbálja eltenni láb alól a város legprominensebb polgárait.

A sztorit ennél jobban nem érdemes boncolgatni, hiszen jó krimihez méltóan akad benne több ügyes csavar is, amiket kár lenne lelőni, így maradjunk annyiban, hogy a Critical Hit Games egy nagyon érdekes történetet hozott össze a játékhoz. A Nobody Wants to Die központi rejtélye kellően misztikus ahhoz, hogy mindenképp a végére akarjunk járni, ahogy az egyes karakterek is remekül sikeredtek. James ugyan nem lép túl a kiégés szélén táncoló zsaru szerepén, ami ebben a műfajban szinte alapkövetelmény, de cserébe ezt a figurát remekül hozza, Sara pedig meglepően összetett személyiség lesz a sztori végére, annak ellenére, hogy a kampány elején ő se tűnik sokkal többnek egy biztos sablonnál.

A remek karakterekhez továbbá remek hangulat is társul. A Nobody Wants to Die alatt az Unreal Engine 5 dübörög, aminek hála a látvány stabilan gyönyörű, bármerre is járunk a városban. Legyen szó akár James lerobbant apartmanjáról, akár New York elitjének a tágas villáiról, vagy az égig érő felhőkarcolók végeláthatatlan betondzsungeljéről, minden helyszín elképesztően részletesen kidolgozott és egyedi, így öröm őket bejárni a nyomozásunk során. Valamint plusz pont jár a mindenhol jelenlévő neonfényekért és a folyamatos esőért is. Ezek ugyan csak felületes apróságoknak tűnhetnek, de valójában nagyban hozzátesznek a program nyomasztó atmoszférájához.

A Nobody Wants to Die története tehát helyén van, a szemfülesebbeknek azonban feltűnhetett már, hogy a játékmenetről eddig kevés szó esett, és egyáltalán nem véletlenül. A Critical Hit Games alkotása ugyanis egy vérbeli sétaszimulátor, ahol a különféle mechanikák teljesen a háttérbe szorulnak. Az egyetlen említésre méltó elem ezen a téren az egyes gyilkosságok rekonstruálása 3D-ben, ami baromira látványos, és elsőre még jópofa megoldásnak is tűnhet, de hamar rá fogunk jönni, hogy a gyakorlatban itt is rendkívül szorosan fogja a gép a kezünket.

A gond igazából azzal van, hogy a készítők minden egyes esetben szó szerint a szánkba rágják a megoldást: a képernyőn egy hatalmas, villogó ikon jelzi, hogy melyik nyomot kéne épp megvizsgálnunk, így nincs más dolgunk, mint végigkattintgatni az egész folyamatot, míg meg nem kapjuk a végeredményt. Ez pedig ahhoz vezet, hogy maga a nyomozás roppant csőszerűnek érződik, és leginkább az Arkham játékokban látottakhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy itt ez nem csak egy jópofa extra, ami a kampány során néha előkerül, hanem maga a fő attrakció.

Ha viszont valaki kedveli a cyberpunk zsánerét, netán bejönnek neki a történetközpontú címek, akkor ne hagyja, hogy a fenti pár negatívum eltántorítsa a Nobody Wants to Die kipróbálásától. Igaz ugyan, hogy a Critical Hit Games alkotásában a detektívmunka bántóan egyszerű, de cserébe kapunk egy izgalmas és kellően mély világot, valamint egy olyan sztorit, ami határtalan magabiztossággal keveri össze a cyberpunk és a noir zsánerét, miközben szó szerint tocsog a kellemesen depresszív hangulatban is.

Épp ezért a Nobody Wants to Die a nyári uborkaszezon egyik kellemes meglepetése, ami mellett hiba lenne szó nélkül elmenni. Csak arra azért készüljünk fel lelkiekben, hogy a stáblista lepörgése után nem tudunk majd kiülni a repülő kocsink motorháztetejére, hogy pár szál olcsó cigaretta és egy borzalmas minőségű whisky társaságában nézzük a hajlani kettes légiforgalmat valahol a Times Square felett. Akármennyire is szeretnénk ezzel zárni a napunkat…

PLATFORM PC, PS5, XSX KIADÓ PLAION FEJLESZTŐ CRITICAL HIT GAMES MEGJELENÉS 2024. július 17. ÁR 25 EUR