A mondás szerint a csúcson kell abbahagyni, ez pedig teljes mértékben igaz a Nioh-ra is. A Team Ninja a zseniális alapjáték mellé három kiegészítővel készült, az utolsóra azonban látni lehet egy kis kifáradást. Ezért ez a lehető legmegfelelőbb, hogy végső búcsút vegyünk William démonokkal és szellemekkel teli háborújától. Persze csak miután még órák tucatjait töltjük el az eddigi legkeményebb csatározásokkal.
Ugyanis a Bloodshed's End nevét némileg meghazudtolóan ahelyett, hogy pontot tenne a vérontás végére, inkább végtelen lehetőséget biztosít arra, hogy továbbra is megállás nélkül szabdaljuk a yokai rémek végeláthatatlan hadát. Történt ugyanis, hogy az amrita után vívott harcokat lezáró DLC egyben egy teljesen új játékmódot is elhozott, ez pedig nem más, mint az Abyss. Ezt leginkább a Bloodborne dungeonrendszeréhez lehetne hasonlítani, azonban annál jóval komplexebb. Míg inspirációs forrásként szolgáló társában véges számú szintekkel rendelkező kihívásokat gyárthattunk magunknak, addig az Abyss-nak sosincs vége. Itt ugyanis az egymás utáni szinteknek csak akkor szakad vége, ha úgy sikerül elhaláloznunk, hogy nincs velünk hűséges és segítőkész őrszellemünk. Addig viszont megszámlálhatatlan boss vár arra, hogy kardélre hányjuk őket. A dolgunk azonban nem lesz ilyen egyszerű. Mégpedig azért, mert minden szinten négy módosítóval kell számolnunk, hacsak nem semlegesítjük ezeket a hozzájuk rendelt területeken. Ha tehát a lehető legegyenlőbb feltételekkel (remélem érezhető a szarkazmus) szeretnénk szembeszállni az ellenfelekkel, akkor bizony minden nehezítő körülménytől meg kell szabadulnunk. A pontot az i-re pedig az Abyss jutalmazási rendszere teszi fel. Ennek értelmében kaphatunk úgynevezett defiled tárgyakat, melyek tulajdonságait csak azután ismerhetjük meg, miután távoztunk az Abyss-ból. Ameddig azonban bent vagyunk és sorra vesszük a szinteket, ezek a tárgyak egyre erősebbek lesznek, így tehát célszerű megpróbálni minél mélyebbre jutni annak érdekében, hogy az élők világába visszatérve a lehető legjobb tárgyakat tudhassuk magunknál. A lehetőségek és a kihívás nagyságát szemléltető, ez az első olyan aspektusa a játéknak, amit kettőnél több résztvevővel is elindíthatunk, az Abyss bugyraiba ugyanis két segítőt is vihetünk magunkkal.

Az Abyss mellett ezúttal is vár ránk egy rövid történeti szekció, amely végleg(?) lezárja William harcát az amritát hajszoló véres háborúval. Mielőtt azonban letehetné a katanát, nem kisebb ellenféllel kell szembeszállnia, mint az egyik legveszélyesebb démonnal. A Bloodshed's End emellett a játék valaha volt legjobb pályadizájnjait ötvözi, mindezt megfejelve az alapjáték egyik leginkább embert próbálóbb küldetésének felépítésével, ahol egymás után kell vennünk a boss-harcokat. Ha pedig ezen is túl vagyunk, ismét izzadhatunk egy keveset, amikor rájövünk, hogy a mellékküldetések még ezekre is képesek rálicitálni. Ahogy a koronát minden szenvedésünkre az új és egyben utolsó nehézségi szint, a Way of the Nioh teszi fel. Tekintve, hogy már az előtte lévő Way of the Wise-ban sem volt ritka a 800-900 körüli ajánlott szint, nem lenne meglepő, ha az utolsó fokozaton a bűvös ezres határt is megugornák.
Bár az új kihívásokban és nehézségi szint emelésében megegyezik elődjeivel, mégis eltér tőlük a Bloodshed's End, hiszen ezúttal be kell érnünk az új ruhaszettekkel és fegyverekkel, nem kapunk új fegyvertípust. Mentségükre legyen mondva, hogy a hiányosságot a már meglévő eszköztár új trükkökkel való felruházásával ellensúlyozzák, így például végre a low stance-es dual katana is kapott néhány új mozdulatot. És ha már az új dolgoknál tartunk, természetesen ezúttal sem hiányozhatnak az új védőszellemek, mint például a babaarcú Janomecho (nem tudok elég hangos VÉGRE!! üvöltést elengedni ennek örömére) vagy a... de ez már spoiler lenne.

A Bloodshed's End tehát lezárja a Nioh majd' egész éves pályafutását, és itt megragadnám az alkalmat, hogy magát a season pass tartalmát is méltassam. A Dragon of the North, Defiant Honor és Bloodshed's End hármasa tökéletes példája egy jól felépített tervnek, ahol az alapjátékban megismert pillérekre szinte mérnöki precizitással építkeznek, teszik ezt úgy, hogy az egyszeri játékosok mellett az elhivatott fanatikusok is bőven kapjanak tennivalót. A kibővített eszköztár, az új nehézségi szintek és végül az Abyss gondoskodnak róla, hogy a hozzám hasonló elvetemültek ismét órák százait csepegtessék a játékba, kiegészítve mindezeket a tárgyrendszer apró változtatásaival és az új eszközökkel és szellemekkel. Az alkalmi démonvadászok számára pedig a történet kibővítése mellett az áramvonalasított kooperatív opciók nyújtanak segítséget, hogy biztosan diadalmaskodhassanak a küldetések végén. És itt ki kell térni arra a szimpatikus megoldásra is, miszerint a Team Ninja munkásemberei a DLC-kkel együtt mindig készültek ingyenes frissítésekkel és újításokkal is, így azok is profitálhattak belőlük, akik még nem vásároltak be a bérletből.
A Bloodshed's End felteszi a koronát a Nioh bővítményeinek lehetőségeire, egyúttal pedig azt is biztosítja, hogy a búcsú ne csak hosszú, de kihívásokkal teli is legyen. Az érákon átívelő történet végére ugyan pont kerül, a készítők azonban nem varrnak el minden szálat, így bátran reménykedhetünk egy második részben.