A The First Samuari története lezárja a The Tengus's Disciple-lel megkezdett időutazós vonalat, egyben remekül kapcsolódik az alapjátékhoz is, hiszen nem pusztán annak főellensége, Otakemaru kerül a középpontba, de egyben az ő tetteinek motivációi is. Valamint főszereplőnk titokzatos múltja is némileg tisztább képet kap az események végén. A Team Ninja az első rész záróakkordjával, a Bloodshed's Enddel már egyszer igen magasra tette a lécet a játék kibővítését illetően és szerencsére a folytatással is meg tudták ugyanezt ismételni. Bár a fő küldetések száma ezúttal sem kimagasló, a pályák kialakítása mindenképpen elismerésre méltó, láthatóan a minőséget helyezték előtérbe a mennyiség helyett, bár némi újrahasznosítást ezúttal is tetten érhetünk, a teljesen új helyszínek azonban egyértelműen a játék legjobbjai között kapnak helyet.

A legmagasabb új nehézségi szint mellett a készítők ismét elérhetővé tették az első rész endgame tartalmát, az Abyss-t, bár esetünkben Underworld név alatt fut. A névváltoztatás néhány módosítást is hozott maga után, ezek mindegyike pedig üdvözlendő, hiszen olyan áramvonalasításokat hoztak, amikkel csak profitálhatnak a játékosok. Az első részből ismerős felvett tárgyak megtisztítása (csak az Abyss-ból való sikeres távozás után tudtuk meg, pontosan milyen perkek is vannak a tárgyainkon) eltűnt, ennek köszönhetően akkor sem kell üres kézzel távoznunk az alvilágból, ha esetleg elbuknánk az aktuális szintet. Változtattak továbbá a szinteken elérhető módosítókon is, ezúttal nem negatív státuszoktól kell megszabadulnunk, hanem pozitív bónuszokat kell összegyűjtenünk, ezt pedig nem négy, egymástól független kis területen kell megtennünk, hanem egy nagy pályarészen. Ez elsőre visszalépésnek hangozhat, azonban lényegesen lecsökkentették a töltésekkel való üresjáratokat, valamint a bónuszokért felelős kodamák kalapjainak színkódolása alalpján összeszedhetjük kizárólag azokat a passzív bónuszokat, amikre szükségünk van. Ezen felül egy árussal is találkozhatunk, a nála vásárolt passzív bónuszok nagy része pedig az Underworldön kívül is kifejti hatását, ezzel megkönnyítve az éppen kiválasztott új fegyverek vagy páncélok megszerzését.

Ha pedig a fegyverek és páncélok szóba kerültek, ezen a téren jelentősen túlteljesített a Team Ninja. Arra számítani lehetett, hogy a korábbi DLC-khez hasonlóan ezúttal is kapunk néhány új szettet, amivel a buildek állóvízét kicsit felkavarják, azt azonban legvadabb álmomban sem hittem, hogy a már elérhető páncélegyüttesek is kapnak egy-egy új bónuszt a meglévők mellé. Ezzel a már ismert és bejáratott szettek egy teljesen új szintre lettek emelve, ha pedig ezekhez hozzávesszük, hogy az új tárgyakon túl a démoni ellenfelekből szerezhető soul core-ok is kaptak egy magasabb ritkasági szintet (amivel tovább erősíthetjük a belőlük származó képességeket), akkor a lehetőségek tárháza csak még jobban kitárul. Ráadásul itt még nem érnek véget az új lehetőségeket taglaló pontok, hiszen a DLC-t megelőző ingyenes frissítés minden fegyver esetében néhány új skillt adott a játékosoknak, valamint a fegyvereken, páncélokon és kiegészítőkön teljesen új perkek is megjelentek, ezáltal a lehető legnagyobb változatosságot adva a játékosok kezébe.

A fentiek együttesen azt jelentik, hogy az igazán elszánt játékosok minden eddiginél több lehetőséget kapnak, hogy az általuk legjobbnak vélt leosztást összehozzák, hogy aztán a leginkább embert próbáló küldetésen teszteljék, mennyire életképes a megálmodott build. Bizony, a Nioh 2 bár kicsit visszavett az előd kihívásaiból (nincsenek 2v1 párbajok például), a Team Ninja az utolsó DLC-re készült egy olyan arénával, ami garantáltan megizzasztja még a tapasztalt játékosokat is, a felkészületlenek számára pedig biztosan kellemetlen perceket fog okozni.

A Team Ninja mérnöki pontossággal ismételte meg a Nioh tartalmi támogatását a második rész esetében is, kiegészítve mindezt a folytatás során eszközölt újítások, változtatások továbbgondolásával. Ezzel egyben a Nioh 2 is méltó búcsút kapott a fejlesztőktől, a játékosok pedig ismét órák tucatjaira való elfoglaltságot kaptak, amennyiben az új nehézségi szint mellett az Underworld összes szintjét is teljesíteni akarják. 2020 ismét a Nioh éve volt, a kérdés pedig a jövőre nézve csupán annyi, hogy a februárban érkező nextgen kiadás után a stúdió új IP felé fordítja-e a tekintetét vagy készülhetünk egy harmadik démonirtásra?