Monster Menu: The Scavenger's CookbookTeszt

A Monster Menu egy viszonylag egyszerű felütéssel kezd: hogy kalandori képességeinket teszteljük, Piohne városából egy közeli, kezdőbarátnak titulált dungeonba indulunk gyakorolni. A könnyűnek ígérkező kaland azonban nem várt fordulatot vesz, mi pedig napok óta éhezve koslatunk a kazamata sötét folyosóin. Végül hogy az éhenhalást elkerüljük, rákényszerülünk, hogy egy döglött szörny lábát csócsáljuk. Talán mondani sem kell, micsoda iszonytató ízt érzünk a szánkban, az élményt követően még az eszméletünket is elveszítjük.

Egy elhagyatott táborhelyen térünk magunkhoz, ahonnan nekiveselkedve az előttünk álló veszélyeknek, pár társat kapva magunk mellé újult erővel vágunk neki a dungeonnak, hogy minden ehetőt összeharácsolva valahogy felküzdjük magunkat a felszínre.

A játék narratívája nagyjából ebben ki is merül, ne várjunk komplexebb történetet ennél, hiszen alapvetően egy dungeon crawler-ről beszélünk, megfűszerezve pár egyedibb játékelemmel.

A Monster Menut egy maximum négy fős partival játszhatjuk: nyolc default karakter közül választhatunk, akiknek az alapvető tulajdonságait is megtarthatjuk, vagy ha szeretnénk egy kicsit személyre szabottabb csapatot, a névadás mellett egészen sok jellegzetességüket átvariálhatjuk kezdve a megjelenésüktől a bannerképükön át egészen addig, hogy milyen class-ba tartozzanak, illetve milyen személyiségük vagy hangjuk legyen. Így aki szeret karakteralkotással bíbelődni, annak bár kissé korlátozottan, de erre is lesz lehetősége.

A játék során több zóna pályáin kell átverekednünk magunkat: minden terület első pár pályája viszonylag szűkebb, ám a kiterjedésük a zónában előrébb haladva folyamatosan nő majd. Tipikus barlangokon át füvesebb pusztáig számos változatos régión áthaladunk, ahogy egyre magasabb szinteken küzdünk a túlélésért. Ez pedig nem lesz egyszerű feladat, köszönhetően a játék egyes funkcióinak.

Egyrészt az alapvető statok mellett, mint amilyen az életerő, támadás, védekezés, sebesség stb., a Monster Menu alkalmaz még három egyedibb tényezőt is: az éhséget, a szomjúságot és a boldogságot. Az éhség és szomjúság alapvető szerepet játszik a pályák felfedezésénél is, hiszen ahogy haladunk az egyes pályákon, és küzdünk az ott ólálkodó szörnyekkel, úgy lesznek a karaktereink egyre éhesebbek és szomjasabbak. Bár a szintek között a táborunkban megpihenve ezeket az értékeket könnyebb feljavítani, de magukon a pályákon maximum hozzávalók fogyasztásával, illetve a legyőzött ellenséges szörnyek tetemének felfalásával tudunk enyhíteni ezeken a szükségleteken. Különösen nagy kiterjedésű pályákon lesz problémás megfelelő szinten tartani ezeket az értékeket. Ahogy pedig a statjaink romlanak, sajnos úgy közeleg az elkerülhetetlen vég is. Amennyiben egy csapattársunkat elveszíthetjük, még lehet módunk feltámasztani őt a pályákon elszórva megtalálható oltároknál, de amennyiben a csapatvezető hal meg, az egész csapat visszakerül a kezdőbázisra, és 1-es szintről küzdhetjük fel magunkat ismét az általunk elért legmagasabb szintig, hogy onnan tovább haladjunk.

A boldogság inkább abban játszik szerepet, hogy a karaktereink magasabb százalék esetén jobban teljesítenek a harcokban, míg alacsonyabb boldogságmérő mellett érhetnek minket kellemetlen meglepetések a küzdelmek során, ahogy a statjaink romlanak.

A csapatunk limitált súlyt képes csak hatékonyan magával cipelni, így ha a pályákon összeszedett tárgyak miatt túllépjük a súlyhatárt, rendkívül belassulunk a pályán, és kiszolgáltattabbá válunk a szörnyekkel szemben. Így kétszer is meg kell gondolnunk, hogy miket tartunk meg, illetve milyen tárgyakat szedünk szét alapanyagokra vagy leszünk kénytelenek eldobni legrosszabb esetben.

Mindezek mellett nehezítő tényező még az is, hogy a pályákon telik az idő is: míg nappal előnyösebb pozícióból támadhatunk a szörnyekre (főleg, ha hátulról meg tudjuk lepni őket), ám éjszaka minden lény felerősödik a pályán, így jóval nehezebb lesz velük harcolni is. Különösen akkor esélyes, hogy az egész partinkat kiütik, ha éjszaka több szörny is váratlanul ront ránk…

Na de miket tehetünk, hogy szegény csapatunkat ne csupán életben tartsuk, de hatékonyan haladni is tudjunk a pályákon? Egyrészt a karaktereink a körökre osztott harcok során tapasztalati pontokat szerezve erősödnek, ahogy nő a szintjük.

Másrészt adhatunk rájuk felszerelést is: a támadó fegyver mellett így a különböző páncélokkal és amulettekkel gondoskodhatunk arról, hogy magasabb védelmük, illetve speciális statjaik is legyenek: egyes tárgyak bizonyos használati szinteken újabbnál újabb képességeket adnak, ezzel támogatva a karaktereinket. Illetve mivel a fegyvereink a folyamatos használat miatt fokozatosan sérülnek majd, ügyelnünk kell arra is, hogy a tárgyainkat időszakosan megjavítsuk, vagy ha módunk van rá, fejlesszük is.

Mivel jó eséllyel különböző class-ba tartozó csapattagjaink lesznek, érdemes lesz mindegyiknek kitanulni a jellegzetességeit: az íjászoknak például fogunk tudni a későbbiekben változatos típusú íjakat craftolni (pl. kőíj, mérgező íj stb.), a mágusunk pedig minél többet használ adott elemű mágiát, úgy oldódnak fel az elemhez tartozó erősebb varázslatai. Az ellenségek statjait látjuk majd a harcok alatt, így pontosan fogjuk tudni, milyen gyengeségükre lesz érdemes koncentrálnunk.

Emellett a karaktereinknek lesznek egyéni képességei is, így a pályákon és az ellenségek között jól helyezkedve ezeket is kihasználhatjuk majd. Ezek nagyon változatos támadások, és olyanok is lesznek közöttük, amikkel nemcsak egy, hanem egyszerre akár több szörnyre is nagy csapásokat mérhetünk.

A játék legfontosabb eleme azonban az ételek! Hozzávalókat a pályákon barangolva gyűjtögethetünk, illetve a legyőzött ellenségeink hagyhatják őket hátra. A bázisunkon megpihenve tudunk főzni: különféle módszerekkel és változatos alapanyagok keverésével nemcsak hatékony receptek alapján készíthetünk ételeket, hanem a magunk kedvére is kísérletezgethetünk azzal, hogy egyes összetevőket összekotyvasztva milyen eredményt kapunk. Az ételek nemcsak abban segítenek majd, hogy a leesett értékeinket visszavigyük maximumra, de számos buffot és bónuszt is adhatnak nekünk, amik nélkülözhetetlenek lesznek a harcokban.

A Monster Menu azonban nem elégszik meg azzal, hogy az ételeket a karaktereinken használhatjuk, hanem arra is van módunk, hogy egyes hozzávalókat a harcok során az ellenségeink szájába tömjünk! Így akár debuffokat is adhatunk nekik (pl. mérgezés, paralízis stb.), de egyes hozzávalókat megetetve velük jobb lootot is dobnak majd számunkra, ha legyőzzük őket! Nagyon vicces eredményeket ki lehet hozni ezzel a szokatlan játékmechanikával, és a játék nem igazán magyaráz meg semmit, így bőven lesz terünk akár szólóban kísérletezgetni, vagy a régi jól bevált módon a játékos közösséghez fordulni, és megosztani egymással a tapasztalatainkat.

A Monster Menu bár igencsak aranyos játéknak tűnik, de senkit se tévesszen meg, mert mint talán a fenti információkból kiderülhetett, igencsak nehéz tud lenni helyenként. Hiszen nemcsak a pályákon kell átküzdenünk magunkat, de közben hatalmas bossok ellen is fel kell vennünk majd a küzdelmet, hogy az új régiókba mehessünk. Néhol nem érződik a játék eléggé kiegyensúlyozottnak sok grindolás mellett sem, így jó eséllyel fogunk morgolódni is, ahogy sokadszorra kezdjük egyes szintről a dungeon kipucolását. (Ilyenkor a karaktereink szintje egyesre esik vissza, de a felszereléseinket és tanult varázslatokat, skilleket megtartjuk.)

A játék készítői számos nehézségi szintet készítettek a játékhoz, hogy mindenki a neki megfelelő módon élvezhesse: bár alapból csak könnyű, normál és nehéz szint elérhető, de ennél magasabb nehézség is választható a későbbiekben.

A Monster Menu látványvilága egyszerű, de szép a maga letisztultságával is, néhol azonban akadhatnak furcsa tapasztalataink egyes karaktermodellek textúráival, illetve jóval ritkábban, de a pályákon is előfordulhatnak később betöltődő vagy el-eltűnő textúrák. A szörnyek és a pályák azonban érdekesen megalkotottak, különösen az előbbiek kaptak változatos és jópofa dizájnokat.

A játék hangzásvilága tökéletesen illik a koncepcióhoz, de nem kiemelkedő vagy jellegzetes. Ami viszont ennél jobb hír lehet, hogy hangsávok esetén választhatunk az angol és a japán között, így mindenki eldöntheti, milyen nyelven szeretné hallani a kis karaktereit csaták alatt, illetve a barlangolások közben.