Metal Slug TacticsTeszt

Ebben a részben is főellenségünk Donald Morden, aki a Világkormányzást veszélyeztető puccsal rukkolt elő. A háború tovább eszkalálódhat, ha a Peregrine Falcon csapat nem cselekszik, és ez az esemény az egész világot maga alá gyűrheti. A játékban több karaktert kiválasztva (alapból Marco, Fio és Eri adott) ugorhatunk neki a küldetéseknek, amelyeket három nagyobb zónában kell teljesíteni. Az utolsó zónában már Mordennel találjuk szembe magunkkat és le kell számoljunk vele. A játék nem csak egyszer játszható, rougelike jellege miatt többször nekifuthatunk az egésznek, változatosan nehezítve kihívásainkat. Az alapkaraktereken felül másokat is felnyithatunk különböző feltételek teljesítésével, velük a játékstílusunkat tudjuk finomhangolni.

Először meglepődtem (és őszintén szólva kicsit temettem is a címet) amikor megláttam a körökre osztott, taktikai felállást. Fura volt számomra, hogy egy alapból dinamikus arcade játékot hogyan lehet átültetni egy megfontoltabb stratégiai köntösbe. Mivel szkeptikusan álltam hozzá ezért először úgy gondoltam, hogy Xbox Game Passon belül elég lesz meglesni, úgy is lepattanok róla hamar. Amikor körökre osztott taktikai játékokról beszélgetünk valahogy nekem amúgy is mindig az X-COM jut eszembe, onnan nézve pedig már szinte összeférhetetlennek tartottam a Metal Slugot és ezt a variációt. Nem is tévedhettem volna nagyobbat!

A játék, bár alapvetően körökre osztott stratégia, viszont egy az alapjátékhoz mérten dinamikus rendszerrel operál. A kiválasztott karaktereknek van egy alap életcsíkjuk, valamennyi védelmük és adrenalinjuk. Utóbbi kettő úgy növelhető, ha az adott etapban a lehető legtöbbet mozgunk. A növekedett védelem értelemszerűen segít kibírni a ránk zúduló támadásokat, az adrenalin pedig az egyes karakterek képességeire használható el. Ezek a képességek nem limitáltak, amíg rendelkezünk a megfelelő adrenalin értékkel, azonnal elsüthetőek. Támadáskor arra érdemes még figyelni, hogy a karakterek egyéni sebzése meglehetősen alacsony, azonban ha ügyesen állítjuk be őket a pályarészen, akkor akár szinkronban is tudnak egymás után ugyanarra a célpontra fókuszálni. Ezek a kombók később sebzésben növelhetőek, vagy különfajta hatások is adhatók hozzá, tovább korlátozva az ellenség mozgásterét. Minden karakter rendelkezik egy alapfegyverrel, aminek végtelen muníciója van, mellette pedig van egy erősebb másodlagos fegyver is, itt viszont takarékoskodni kell a tölténnyel. Innen talán látszik is, hogy a Metal Slug Tactics olyan, mintha folyamatosan sakklépésekben gondolkozna, csak közben a bábuk lőnek minket közben. Folyamatosan azon töpreng az ember, hogy merre pozicionálja a szereplőket, maximalizálva a szinkronlövések számát és erősségét. Itt nagyon gyorsan el kell felejteni azt hogy bárhova is bekuckózza magát az ember, mert akkor az adrenalintól és az extra védelemtől is elesik, a játék pedig ilyenkor nagyon tud büntetni.

A Metal Slug Tactics minden zónájában több küldetés közül választhatunk, rougelike- szerűen kirajzolva egy haladási irányt. Minden megbízásban különböző jutalmakat kaphatunk (például lőszerfeltöltés, karakter újraélesztés stb.), ez alapján is mérlegelhetjük hogy megéri-e tényleg bevállalni a kalandot. Egy-egy kampányt két esetben bukhatunk: ha az idő vagy célérzékeny küldetést nem sikerül teljesíteni vagy az összes karakterünk elhullik. Ekkor egy bázisra kerülünk vissza, ahol a küldetések között megszerzett pénzt be lehet forgatni olyan fejlesztésekre amik a próbálkozásainkat erősítik. Ez a run-jellegű elgondolás és a dinamikára ösztönzés valahogy megcsillantotta nekem azt a különlegességet, amit az eredeti játékokban lehetett érezni. A Metal Slug Tactics tehát nem rossz koncepció, hanem más. Azt pedig már a játékosnak kell átgondolni, hogy mennyire áll kézre ez a fajta játékmenet.

Amikor éreztem hogy egyre jobban beszippant át is fordult bennem a Game Pass alapú gondolkodás. Eddig csak felhőn játszottam tableten, telefonon de nagyképernyőre nem nagyon vittem a programot. Pedig az a helyzet, hogy TV-n is bőven megállja a helyét a játék, a fókusz is jobban ment. Nem mondom, hogy olyan mélységet kell belelátni mint az új X-COM játékokba, de nagyon jó kikapcsolódást tud nyújtani egy-egy nagyobb hangvételű cím után. A tévéképernyő után Steam Decken is próbáltam a címet, ott csak akkor tapasztaltam minimális lassulást amikor hirtelen sok-sok mindent robbantgattam szét. Ezen felül még az jött elő hibaként, hogy a háttérzenék egymásra csúsztak. Remélhetőleg ez későbbi patchekben javításra kerül, én addig is letekertem a zenét teljesen, sima hangeffektekkel a játék simán élvezhető.