Little Nightmares IITeszt

Bevált recepten ne változtass, tartja a mondás, a Tarsiernél azonban jobban is elidőzhettek volna rajta, hogy felmérjék, mi is jó abban a bizonyos formulában. A második rész ugyanis bár néhol sikeresen hozza az előd érdemeit, sajnos legalább ennyire el is marad tőlük.

Hajó helyett ezúttal egy város kapja a főszerepet, amiben végigbotorkálva az apró gyermekek ezúttal is meglehetősen bizarr eseményeknek lesznek elszenvedői, miközben minket akár gyerekkori traumák is újra megkísértethetnek.

A Little Nightmares II kezdeti szakasza rendkívül erőteljes, mind atmoszférában, mind játékmenetben. Az első, erdei, egyfajta tutorialnak is beillő szakaszt hamar felváltja a városi környezet, ahol aztán például egy iskola és egy kórház falai között kell továbbjutni. Ha pedig valakinek fiatal korában rossz emlékei voltak ezek valamelyikével, az garantáltan hatványozottan kapja vissza azt a játéktól, köszönhetően a néhol most is meglehetősen morbid hangulatnak.

A játékmenet alapja ezúttal sem változott, egy leginkább logikai platformerben kell az előttünk álló feladványokat megoldanunk, miközben ügyelnünk kell rá, hogy a gyakran előforduló rémlények sose kapjanak el minket.

Ami szintén nem változott és erre sajnos nem tudok pozitívan tekinteni, az az irányítás sutasága. Már az első részben is találkozhattunk olyan helyzetekkel, amikor a szokatlan perspektíva és kameraállás miatt egy-egy ugrást könnyű volt elhibázni, ezáltal egyfajta "addig próbáld, amíg nem sikerül" megközelítést adva a dolgoknak. Szerencsére ott leginkább a puzzle feladványoknál jelentkezett ez a helyzet, ahol a saját ügyességünkön kívül más tényező nem befolyásolt minket.

A második epizód azonban sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a harcra, illetve a valamilyen rém elöli menekülős szakaszokra, itt pedig már sokkal könnyebben kiütközik, hogy ez a fajta, kissé esetlen irányítás nem áll jól ezeknek a mechanikáknak. A zseblámpával való hadonászás még csak-csak elmegy, a közelharcra építő szekvenciáknál azonban sokkal többször jelentkezik az, hogy nincs lehetőségünk téveszteni, egy elhibázott ütés vagy rövidre mért ugrás, esetleg becsúszás és már repülünk is vissza az utolsó checkpointhoz. A játék második fele pedig két kézzel szórja az ilyen pillanatokat, úgyhogy erre nem árt felkészülni.

Ahogy arra sem, hogy szintén a játék közepétől kezdve olyan mértékben futottam bele játékot megakasztó hibákba, hogy azt nehéz szavakkal leírni. Volt egy pont, ahol a továbbjutáshoz szükséges tárgy konkrétan nem jelent meg abban a szobában, ahol lennie kellett volna, nagyjából egy tucatszor kellett mentett állást visszatölteni, mire a program méltóztatott lekezelni, hogy "ja igen, annak ott kéne lennie." De említhetném azt is, amikor szintén kulcsfontosságú tárgyaknak nem töltött be a textúrája ezért nem lehetett velük interakcióba lépni vagy az általam irányított karakter modellje tűnt el nemes egyszerűséggel a képről és kellett egy szellemalakot terelgetnem.

Ez pedig már csak azért sajnálatos, mert amikor a Little Nightmares II azt teszi, amihez ért, akkor továbbra is remekül működik. A komor hangulat, a lelkünk mélyéig hatoló groteszk és kitekert látképek és jelenetek ezúttal is remekül alapozzák meg a játékkal eltöltött idő alatt a közérzetünket. Ezért pedig most is csak elismerés illeti. Ahogy a szavak nélkül operáló átvezetőket, az egyszerű zenei kíséretet, amik most is kiváló kiegészítést nyújtanak.

Valahol azonban olyan érzésem volt, mintha a készítők a blockbuster filmekhez hasonlóan túlvállalták volna magukat, ahol nem érték be azzal, amiben jók, hanem mindenképpen többet akartak adni, azonban a végén ezzel inkább elvettek a saját érdemeikből, semmint hozzátettek volna.

A Little Nightmares II sajnos áldozatául esett annak, amikor egy folytatás azokon a pontokon is változtatni akar, ahol semmi szüksége rá. Amikor a környezeti elemekre, a látványra és a hangulatra épít, akkor könnyűszerrel ugorja meg az előd szintjét. Amikor azonban annak érdemeit sutba vágja néhány hatásvadász és frusztráló jelenetért, akkor menthetetlenül elmarad attól, ami az első részt kiemelkedővé tette.