Kill KnightTeszt

A Kill Knight sztorijában, ha hiszitek, ha nem, egy lovaggal nyomulunk, akivel mindenkit meg kell ölni. Éssssssss, ennyi. Se több se kevesebb. De micsoda eufória a gyilkolászás, kérem szépen, egy igazi véres, brutális szimfónia, ami bár egészen magas szintű koncentrációt igényel, amikor tényleg megszólal minden hangszer, akkor feláll a szőr a karodon tőle.

A mechanikák rendkívül egyszerűek, tudsz lőni és kardozni. Ha jókor töltesz újra, vagy jókor ütsz, akkor aktíválsz egy boostert, amivel gyorsabban lősz és parryzel. Van heavy fegyvered is, amihez úgy kapsz lőszert, hogy a karddal ölsz meg ellenfeleket. Ezek a dögök meg miután a másvilágra vándoroltak, kidobnak egy vörös kis követ, amit beszippantva (egy külön gombbal, a megfelelő időben használva) fel tudjuk tölteni a “szuper” támadásunkat, ami pedig, ha sok ellenfelet legyak, elénk dob egy zöld kövecskét, ami felgyógyít minket. Ehhez van még egy dash mozgásunk és egy alap parrynk. Nincs is többre szükségünk, hiszen bár papíron ez egyszerűnek tűnik, a valóságban mi is vért fogunk izzadni. Hullámokban törnek ránk a hordák egy folyamatosan átalakuló arénában, ahol ha túlélünk jönnek az új pályák és a még nehezebb ellenfelek. Roguelike a lelkem, így ha meghalunk és ez nagyoooon sokszor bekövetkezik majd, akkor kezdhetjük az egészet elölről. Cserébe kapunk pénzt amiből tudunk venni új fegyvereket. Ennek a mennyisége természetesen attól is függ, hogy milyen magas volt a kombónk a játék végére. Ami még egy remek mechanika, hogy az új dolgokat nem csak pénzért hanem külön felsorolt kihívások teljesítésével is megnyithatjuk. No persze ezek azért messze vannak a könnyűtől. De egy ilyen játék esetében ez azért nem meglepő.

A látvány és a hangulat elég egyedi, mondhatnánk rá, hogy funkcionális de tényleg nem lehet belekötni. Igazi darkos, metálos, pixeles és közben tűéles kombó, ami elsőre furcsa a szemnek a sok Tripla A játék után. De hamar szokható, és ami fontosabb, hogy szerethető. Még úgy is, hogy az első 100+ körben nem voltunk még barátok, mivel a játék a nehézségi görbékkel azért nem viccel. Pontosabban nincs is itt görbe, rögtön a Mount Everest lábánál kezdünk és kíméletlenül baktathatunk fölfelé. Viszont ha már nem kell minden mechanikára emlékezni és figyelni, amikor már izom memóriából töltünk jókor újra és használjuk a megfelelő képességeinket.

Ilyenkor tényleg egy hamisíthatatlan, csodálatos haláltánccá válik a mozgásunk, ami szuper kielégítő érzés. Gyenge idegzetűeknek nem való, viszont aki imádja a szenvedést a legmagasabb szinten, egy kiválóan összetett de nem túlbonyolított játékban, az mindenképpen tegyen vele egy próbát. Lehet, hogy a zsáner egyik legjobbja született meg a PlaySide boszorkánykonyhájában.

PLATFORM PC, Xbox (tesztelt), PlayStation, Switch | KIADÓ | FEJLESZTŐ Playside | MEGJELENÉS 2024. október 2. ÁR 15 EUR