HubrisTeszt

A Hubris egy lövöldözős, ugrálós, mászkálós, kalandelemekkel megtűzdelt, sci-fi köntösbe csavart játék, melyet gazdija, a belga Cyborn Games igyekezett minden jóval felvértezni, amivel csak lehetett: elképesztően látványos helyszínek, nagyszerű bevilágítás, (többnyire jól működő) inverz kinematika.

Aztán jön a "jól bevált" sztori-klisé: új fiú vagy a városban fedélzeten, (egy kis bájos önreflexió?) és épp az igazak álmát alszod a hipertérben. Aludnád, de aztán egyszer csak bimm-bumm, nagy robajjal, kvázi űrhajótöröttként ("kuss, én így szállok le") megérkezel a névtelen ikerbolygó-rendszerbe, ahol máris megkapod az első objektívádat, miszerint megszakadt a kontaktus az egyik jelenlevő ügynök-kollegával, így hát elindulsz szépen kedves kis mentoroddal egyetemben, aki egy drónon keresztül egyengeti rögös utadat.

Rögösnek pedig eléggé rögös, már már röges, bár a tesztelést kísérő hetek alatt jópár javítás-csomag érkezett a programhoz, sajnos közel sem mondhatjuk, hogy makulátlan élményt kaptunk. Sajnos több bogárka bujkál még a rendszerben, amik vagy valami rendellenes viselkedést (beleesel egy poligonba, amit a játék úgy detektál, hogy leestél egy szakadékba = meghaltál) produkál, vagy csak szimplán bekressel a kód. Cybornék becsületére álljon itt, hogy lelkiismeretesen dolgoznak a javításokon, szóval mire ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg jobb állapotban lesz a Hubris, mint ahogy én láttam.

A rögesség másik aspektusa az az együgyűség, ahogy a játék indul. És ez valahol a Hubris tűzpróbája: ha a kezdeti szerencsétlenkedésén átvergődsz, onnantól egyre jobb és jobb arcát mutatja a program. Megpróbálom egy példán keresztül szemléltetni: kezdetben víz alatt kell polipokat ritkítanod, hogy a csápjukból vezetéket készíthess és átjuthass rajta egy szakadék fölött… aztán nagyra nőtt bogarakat kell kicselezned, hogy felkaphasd egy halott katona pisztolyát és szétloccsanthasd őket - persze csak akkor, ha az inverz kinematika nem bolondul meg és nem zámbódzsimisedik meg a fegyvered. Majd később lesznek végre rendes ellenfelek, jópofa feladványok és egyre inkább Half-Life érzeted fog támadni - már ami a játékmenet dinamikáját illeti. Azt hiszem, ennél nagyobb dicséretet nem tudok mondani a Hubrisról. Hacsak nem azt, hogy a látvány valami egészen elképesztő tud lenni, látszik hogy ezen a téren remekelnek a belga srácok. (És még az én középszerűnek mondható PC-men is gyönyörűen fut, szóval tényleg, le a kalappal)

Szóval annak ellenére, hogy a nap végén inkább egy AAA köntösbe bújt indie játékot kapunk, abból talán a jobb fajtát. A Hubris nem fogja hozni az Alyx és a Lone Echo nívóját, de egy középkategóriából induló VR kalandként képes az élboly felé végezni. És elnézve a PCVR piac sivárságát, tényleg nem nagyon tehetjük meg, hogy kényünk-kedvünk szerint válogassunk.