Horizon Zero DawnTeszt

A tesztben látható képek a játék Photo Mode-jával készültek.

Történetünk kezdetén az árva Aloy új arcot ad a "balszerencsés ember" címszónak. Nem elég, hogy anyját sosem láthatta, a törzs, mely felnevelné rögtön kitaszítja, ezzel megfosztva minden lehetséges normális emberi kapcsolattól a jövőre nézve. Egyetlen társasága, a nevelőnek mellé választott, szintén számkivetett Rost lesz, akitől aztán az évek során mindent megtanul, ami ahhoz kell, hogy életben maradjon a veszélyes nagyvilágban. A Zero Dawn ugyanis egy egyszerű, de mégis kellően árnyalt világba kalauzol minket, ahol az emberek már-már az őskori primitívség szintjére süllyedtek vissza, ugyanakkor bizonyos eszközeikben és mindennapjaikban éppúgy megtalálható a csúcsmodern high-tech technika, mint a lándzsa és az íj.

A narratíva vezetésének egyik legfontosabb eleme a misztikum lesz, hiszen nem elég, hogy a játék in medias res hajít minket az események közepébe, Aloy utazása is mindig két új kérdést kínál egy válasz mellé. Ennek köszönhetően járjunk bármerre is a Horizon változatos világában, sosem lehetünk biztosak abban, mire is számíthatunk. Ez a fajta jótékony sötétben tapogatózás a későbbiekben csak halmozódni fog, amint kilépünk a Nora törzs vidékéről és kezdetét veszi Aloy igazi kalandja. A kezdetben ugyanis csak a családja utáni válaszokért kutató lány hamar egy jóval nagyobb dolog kellős közepén találja magát, az útja pedig a korábban biztonságosnak vélt falakon túlra vezeti, ahol addig sosem látott események középpontjába kerül.

A Horizon a klasszikus open world világot és játékmenetet egy viszonylag szokatlan, taktikára és főként lopakodásra építő harcrendszerrel keresztezi. Ez elsőre némiképp szokatlan párosnak tűnhet, azonban pont a korábban már említett technológia kettősség miatt lesz a lehető legmegalapozottabb. Aloy még hosszú órák után is gyakran találhatja magát szorult helyzetben, ha ajtóstól ront a házba, ha viszont vesszük a fáradtságot, hogy a hasznos kis kütyüjével, a Focus-szal először felmérjük a terepet és az erőviszonyokat, könnyen diadalmaskodhatunk a nagyobb túlerővel szemben is. Ahogy haladunk előre a játékban, a kezdetleges fa nyilat idővel különböző speciális vesszők váltják fel, ahogy az íjakból is egymástól némiképp eltérő modellekkel gazdagodhatunk, valamint olyan további fegyverekkel bővül az arzenálunk, mint a kötélvető vagy a csúzli. Elsőre viccesen hangzik, hogy ezek képezik a hadierőnket, azonban a megannyi speciális lövedéknek, csapdának és bombának köszönhetően még a háznyi fémmonstrumok között is könnyűszerrel vághatunk rendet.

A szokatlan alapkoncepció a játék minden elemére rányomja a bélyegét, így például a tárgyaink és eszköztárunk menedzselése is ennek lesz alárendelve. A drasztikusan megváltozott jövőben a pénz értéktelenné vált, az emberiség visszatért a cserekereskedelemhez, az univerzális fizetőeszköz pedig a különféle gépekből kinyerhető fémszilánk lett. Igen ám, de ugyanezen darabkák jelentik a nálunk lévő nyilak előállításának egyik legfontosabb elemét. Aloy pedig minden bizonnyal elsőként végzett volna a Vidám Kislányok cserkészegyesület éves tárgykészítő versenyén, valamint kisebb összeget tennék rá, hogy távoli rokonságban áll MacGyverel, hiszen néhány robotmaradványból pillanatok alatt készít páncéltörő nyilat vagy tapadós bombát, esetleg robbanó csapdát. De ugyanilyen könnyedén állít elő magának például nagyobb nyíltáskát is.

Dacára minden ügyes trükknek, fejlesztésnek és fortélynak, a Horizon gondoskodik róla, hogy mindig kellő kihívást biztosítson a harcok során. Bár az összecsapások alatt folyamatosan tudunk újabb és újabb lövedékeket gyártani, ha kifogyunk az alapanyagokból, bizony szorulhat a hurok a nyakunk körül. Hasonlóan körültekintően kell bánnunk a Focus-szal is, használatakor ugyanis lelassul körülöttünk az idő, így nem számíthatunk arra, hogy folyamatosan aktívan szkenneljük a terepet. Ahogy haladunk előre, alkalmunk lesz a legkülönfélébb és legerősebb mechanikus fenevadakat is az oldalunkra állítani, ehhez Aloy mindig kéznél lévő lándzsáját kell fejlesztenünk. A dolog érdekessége, hogy ezekhez a csúcsmodern gyártórészlegek, a Cauldronok szívébe kell behatolnunk, ha pedig túléljük az ott ránk váró veszélyeket, új és hasznosabb képességekkel leszünk gazdagabbak. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy ezeknek a hackeléseknek idő kell, ami alatt sérülékenyek vagyunk, valamint az egyes átprogramozások között a lándzsának újra kell töltenie. Az pedig már csak hab a tortán, hogy megfelelő fejlesztés nélkül az átállítás csak ideiglenes állapot.

És ha már a fejlesztések szóba kerültek. Aloy három ágon nyithat meg újabb és újabb képességeket, melyek között a csendes gyilkolásra, a nyílt harcra, valamint a tárgykészítésre koncentrálókat találhatunk. Elsajátításukhoz természetesen képességpontokra van szükség, amit a már ismert és bejáratott metódus során tudunk felhalmozni, nevezetesen küldetéseket teljesítünk és persze ritkítjuk a népes géppopulációt. A küldetések zöme szintén ismerős alapokon nyugszik, a történetet előrelendítő missziók mellett mellékes elfoglaltságokat is vállalhatunk a többi ember számára. Ezeken kívül a már említett Cauldronokat is felkereshetjük, szerencsét próbálhatunk a vadászok társaságában a különféle kihívásokon vagy régiségeket gyűjthetünk busás jutalomért cserébe. És ez az a pont, ahol ismét jár a kalaplengetés a fejlesztőknek. Az igazolások megtették a hatásukat, a tennivalók mindegyike egytől-egyig saját külön történettel rendelkezik, nem egyszer kapcsolódva egymáshoz. Itt kell kitérnem egy kicsit a párbeszédrendszerre, mely ugyan nem ér fel a nagy RPG-k mélységéhez, viszont az eltérő habitusú válaszokkal (indulatos, érzelmes, megfontolt) némiképp a saját ízlésünkre formálhatjuk Aloy karakterét.

Hasonlóan elismerő szavakat érdemel a játék technológiai megvalósítása. Költői túlzásnak hangozhat, de a Horizon világa valóban élő, lélegző, ami gyakran tőlünk függetlenül is váratlan eseményeket produkál. Az egyes törzsek tagjai vadászat közben belefutnak egymásba és harcba keverednek, a barangolásunk során csatlakozhatunk hatalmas behemótokkal csatázó harcosokhoz, szemtanúi lehetünk, ahogy a robotok megtámadják fertőzött társaikat, mindezeket pedig csak tetőzi, amikor mi magunk is aktív részesei vagyunk az eseményeknek. Szintén dicséret illeti a stúdiót, amiért az olyan apróságokra is ügyeltek, minthogy Aloy egy kiadós rohanás után nem rest akár percekig levegőért kapkodni vagy hogy szomorúan konstatálja, amikor két percen belül harmadszor gázol a derékig érő vízben. Persze ennek árnyoldala, amikor másodpercenként emlékeztet minket arra, hogy bizonyos robotokat még nem tud átprogramozni, de a részletek aprólékos kidolgozottságáért ezek ellenére is jár a piros pont. Hasonlóan szuperlatívuszokban beszélhetünk a megjelenésről is. Ha az én szutykos sima PS4-emen ilyen látványt tár elém a játék, bele sem merek gondolni, mit élhetnek át a Pro tulajok. Szintén csak pozitívan tudok értekezni a hangokról is, legyen szó a szinkronról vagy a zenékről.

Ennyi elismerő szó után azonban kénytelen vagyok néhány negatívumnak is hangot adni. Az első és talán legfontosabb, hogy a harcok során könnyen zavaróvá válhat, hogy az egyes ellenfeleket nem lehet a manapság divatos trendnek megfelelően „targetolni,” pusztán a saját biztos kezünkre támaszkodhatunk célzás közben. Emellett a tipikus open world bakik sem kerülik el a Zero Dawn világát, így összefuthatunk beakadó textúrákkal, szétcsúszó animációval és a többi ismert problémával, azonban szerencsére elenyésző ezek száma. A hatalmas, egybefüggő terület miatt pedig azzal is számolni kell, hogy a gyorsutazások alatt hosszúak a töltési idők.

A Guerrilla kemény fába vágta a fejszéjét, azonban sikerrel vette a saját maga által állított akadályokat. A Horizon Zero Dawn rejtélyes jövőképe, változatos tájai, izgalmas és feszült harcai, valamint sokszínű küldetései biztosítják, hogy Aloy kalandja olyan kiemelkedő élmény legyen, amire jóval később is emlékezni fogunk.